Doktor Moll vacsorázni vitte egy francia zsidó barátját egy pesti kisvendéglőbe, ahol egész jó maceszgombóclevest kapni, igaz, ha doktor Moll volna ott a szakács, akkor a macesztésztába jóval több gyömbér és szerecsendió kerülne, de azért megteszi, finom az az öklömnyi gombóc így is, némi sóval, borssal, csípős paprikával, megfelelő alaplével,
szóval büszkén vitte doktor Moll a barátját, hogy ámuljon csak, milyen remek leves kapható egy egyszerű, piros-fehér kockás kis étteremben, útközben persze megsültek, mert százhárom fokos volt az aszfalt, vagy egy kicsit több, csurgott róluk a veríték, de sebaj, doktor Moll azzal biztatta magát, hogy hőségben amúgy is forró italt kell inni és forró levest kell enni, hiszen a párolgás hűti a környezetet, és ha belülről párolog az ember, akkor lehűl, ezért isznak a sivatagi népek forró teát, mire a francia barátja azt dünnyögte, hogy
ő inkább Ricard-t inna sok jéggel,
de sebaj, doktor Mollnak ez sem vette el a kedvét, miképpen az sem, hogy a teraszon már nem kaptak helyet, hát be kellett ülniük a szaunává átalakult belső helyiségbe, ahol már doktor Moll is megivott volna egy Ricard-t sok jéggel, de hősiesen kért egy forró teát, amin a pincér kissé csodálkozott, és ki is mutatta megvetését eltanulhatatlanul sajátos kelet-európai ajakbiggyesztéssel, de doktor Moll nem bánta,
a sivatagra gondolt,
ahol a sivatagi népek belső környezetének nyilván annyira jót tesz a forró tea, hogy a hőségben szinte dideregnek, és doktor Moll is dideregni akart, kért hát egy maceszgombóclevest is, és közben a francia barátjának mutogatta az étlapot, nézze csak meg, itt még franciául is ki vannak írva a fogások, mutatta is a maceszgombóclevest, soup aux alouettes de matza, ez volt odaírva, és ezen mind a ketten meglepődtek, nahát, akkor ez nem kóser, mert ezek szerint itt pacsirtát is tesznek a maceszgombócba, próbált vicceskedni doktor Moll, elvégre az alouette magyarul pacsirtát jelent,
már miért tennének bele pacsirtát,
érdeklődött a francia barátja, mire doktor Moll az étlapot mutogatta, nézd csak, oda van írva, soup aux alouettes de matza, ezen meg a barátja röhögött, mert doktor Moll rosszul olvasta, nem az volt odaírva, hogy alouette, hanem az, hogy aoulette, csakhát doktor Moll nem beszél rendesen franciául, s ezek szerint olvasni sem tud valami jól, eléggé el is szégyellte magát, úgyhogy kissé szerényebben kérdezett rá, hogy akkor az aoulette mit is jelent, mire a barátja szomorúan maga elé bámult, és elkínzottan azt válaszolta, hogy semmit, semmit, ez egy jókora hülyeség, legalább akkora hülyeség, mint Ricard nélkül üldögélni ekkora melegben.