Doktor Mollnak szerencséje van, mert a mostani hétvége gyerekesen telik majd, azaz apás hétvégének minősül a gyerekláthatás miatt, és a jó előre tervezett program az lesz, hogy a leánykával zugot kell építeni az új albérletben,
egy barlangot, egy rejtekhelyet,
ezt a leányka találta ki, pontosabban az ő túlélési ösztöne, hiszen doktor Mollnak régi meggyőződése, hogy a gyerekekben a túlélési ösztön dolgozik, amikor bújócskáznak és fogócskáznak, az előbbi gyakorlásával azt tanulják meg tudat alatt, hogy miképpen kell elbújni az ellenség elől, a fogócskázás pedig arra való, hogy az ellenség elől megtanuljanak elfutni, e logika szerint működik a gyerekszobában a bunker fölépítése is, igaz,
a gyerek nem tud róla,
hogy ő most a túlélésért dolgozik, ő csak játszik, és doktor Moll is játszani fog, épít egy bunkert a hétvégén, aminek lesz legalább három fala, és lesz egy teteje, amelynek résein előírás szerint áttörhet majd a fény, és oda behúzódik a leánykával, és üldögél a zugban, a barlangban, a rejtekhelyen, a bunkerben,
de nevezzük inkább sátornak,
hiszen hétvégén beköszönt a Szukkot, ez az összebújós, együttmelegedős, kedves, őszi ünnep, ami éppen arra való, hogy összebújjunk, méghozzá igen, igen, igen, összebújjunk mindannyian az ellenség elől, amivel doktor Moll
nem azt akarja mondani,
hogy ellenség veszi körül a zsidók nagy családját, hanem azt, hogy együtt lenni jó, lehetőleg összebújva, és barlangban, zugban, rejtekhelyen, bunkerben, mint a gyerekek, akik gyanútlanul tudnak még örülni annak, aminek a felnőttek sajnos csak gyanakodva már.