December
2-án különleges estére gyűlt össze a közönség a Gólem Színházban: Anat Gov „Jaj,
Istenem!” című darabjának bemutatóját megemlékezés kísérte.
Ebben a
hihetetlenül tömör, mégis gondolatébresztő komédiában Anat Gov a társadalmi és
lélektani problémákat minimalista eszközökkel tárja fel. A történet szerint
Isten egy halandó pszichológusnőhöz, Ellához (Gryllus Dorka) fordul, hogy
segítséget kapjon isteni gondjainak feltárásában. A darabot Borgula András
rendezte.
Kálid Artúr és Gryllus Dorka
Az
eseményen dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke mondott beszédet, amelyben a
humor, a hit és a gyász egymást kiegészítő szerepéről beszélt. Köszöntőjében rámutatott, hogy az előadás napja súlyos történelmi évforduló. „1944.
december 2-án… bezárultak a pesti gettó kapui. Ettől a naptól kezdve több
tízezer magyar zsidó honfitársunk szenvedett a falak mögött” – idézte fel. A
gettóban uralkodó éhezésről, betegségekről és a reménytelenség mindennapjairól
szólva hangsúlyozta, hogy ha nem érkezik másfél hónap után a felszabadulás, a
magyar zsidók európai sorstársaikhoz hasonlóan nem élték volna túl a gettót.
Kiemelte, hogy az emlékezés nem lehet pusztán visszatekintés. Figyelmeztetés és egyben felelősség is: „A szabadság, a méltóság és az emberi
élet tisztelete… olyan érték, amelyet újra és újra meg kell védenünk.”
A
„Jaj, Istenem!” különlegessége, hogy a darab a humor eszközével közelít a
hithez és az emberi felelősség kérdéseihez. Ahogy a zsidó kultúra mindig is a
kérdezés, a vitázás, a gondolkodás kultúrája volt, a darab szellemisége pedig összhangban
van ezzel: bátran kérdez, és mer új válaszokat keresni.
Dr. Grósz Andor személyes hangú zárógondolataiban arról beszélt, hogy a mű
bátorsága – az Örökkévaló emberi vonásokkal való ábrázolása – valójában
közelebb hozhatja a nézőt a transzcendenshez is. „Ha az Örökkévaló is küzd,
akkor mi, emberek nem vagyunk egyedül a küzdelmeinkben.”
Gryllus Dorka
Fotók: golemkozpont.hu
Zucker-Kertész Lilla