– Mennyi mindent szimbolizál a zsidó hagyományban a 70-es szám? Mi a háttere annak, hogy némelyek egy, míg mások több gyertyatartót is meggyújtanak hanukakor családonként? És mi állt József testvéreinek mondott úti jótanácsa hátterében? – e kérdésekre keres választ az Orti.hu oldalon megjelent Omek magazin e heti számában Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija.
A talmudi törvény szerint a hanukai gyertyagyújtás minimum kötelezettsége házanként egy gyertya [nér is uvéto]. Ebben az egy gyertyában pedig egyesül minden, amire ez a háztartás a hanukával kapcsolatban köteles – függetlenül attól, hogy a család sokféle különböző egyéniségből áll.
Toszfot magyarázata, hogy elegendő egyetlen gyertyatartó az egész család számára, rámutat arra: érték van abban, amikor a közösség egyetlen pontban egyesül.
Ellentétben a köztudatban elterjedt gondolkodásmóddal, mely szerint minél több gyertya ég, annál szebben teljesítettük a micvát, Toszfot magyarázata alapján azt is megérthetjük, hogy néha a több a kevesebb.
A Minchát Áser c. könyv szerzője, a magyar származású Osher Weiss rabbi (1953-) tanításaiban rámutat, hogy amikor a családfő meggyújtja a gyertyát az összes családtagja számára, akkor ő nem a többiek küldöttjeként [sliách] működik, hanem közösségként lettek megbízva a gyújtással.
Hasonlóan, számos micva nem egyénekre, hanem közösségekre vonatkozik. Például a mindennapi áldozatok bemutatása, vagy bíráskodni, elítélni a társadalom vétkeseit.
Ilyen esetben pedig az a természetes, hogy még ha a micvát valóban csak egy ember tudja elvégezni, akkor is, az ő cselekedete mindenki más helyett is működik.
Ez a fajta szerves egységként működő közösségi létezés pedig nemcsak a hanukai gyertyák kapcsán, hanem az Egyiptomba való bevonulásunk kapcsán is megjelenik...
Binjomin rabbi írását teljes terjedelmében az Omek magazin e heti számában olvashatják el.
