A hét műtárgya: A Szentély emlékezete a diaszporában

A tóraszekrény függönyt és drapériát Holitsch Zekil és neje, Bella készíttették az 5502-es zsinagógai évben, azaz 1742-ben. Holitsch Zekil a neve alapján morva területről érkezett, nevében megőrizve eredeti lakhelye, a szlovákiai Holič nevét – a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjtéséből és mai hírleveléből.

A zsinagógák tóraszekrényét díszes függöny választja el a tér többi részétől. E függöny héber neve, a parohet, először a Dávid király uralkodása alatt, időszámításunk előtt 970 körül épült jeruzsálemi Első Szentély leírásában tűnik fel, ahol a frigyládát őrző szentek szentjét és a templomteret választotta el. A Második Szentély függönyeit Josephus Flavius leírása szerint szüzek hímezték. A diaszpórában a zsinagógák tóraszekrény függönye a Szentélyre emlékeztet, hiszen az imádkozók a liturgiának a Szentélyre vonatkozó részeinél fordulnak a tóraszekrény felé, Kelet, azaz Jeruzsálem irányába. A tóraszekrény, a benne őrzött tóratekercsekkel a hajdani, történeti múltban gyökerező „aranykort” és a messiási időkben bekövetkező megváltást szimbolizálja.

A 18. században a délnémet és morva területeken használt tóraszekrény függönyök fölé különleges, karélyos drapériákat is elhelyeztek. A drapéria hagyományos neve kaporet, az elnevezés a hajdani tízparancsolat tábláit tartó láda aranyból öntött fedelére utal.

A 18. századi kaporetek textilből készültek, karélyaikban a Szentély egy-egy berendezési tárgyának hímzett képével, koronákkal, végeiken pedig fémfonalakból, formára készített szárnyakkal. A gazdagon díszített textileket – a zsidó szertartási tárgyak többségétől eltérően – jobbára zsidó férfiak készítették, szimbolikájuk ezért a szent szövegekből ismert gondolatokat közvetít a zsinagóga közönségének.

Ezen a mívesen készített drapérián a héber olvasási iránynak megfelelően, jobbról balra haladva a hajdani jeruzsálemi szentély berendezési tárgyait láthatjuk úgy, ahogy azt Mózes második könyvének leírásában olvashatjuk is. 

Héber magyarázó feliratokkal szerepel Áron főpapi fejdísze, a tizenkét áldozati kenyér asztala, egy rézedény, a tízparancsolat kőtáblái, a füstölő oltár, a nagy arany menóra és Áron főpapi mellvértje, az efód. A kaporet közepén és két szélén egy-egy korona látható. A középső korona alatt két, fejét a koronába rejtő madár alakja látható. Egy akkoriban népszerű bibliai magyarázatokat tartalmazó midrásgyűjtemény a kerubokról említi, hogy „a koronában bújnak”. Ugyancsak a kerubok szárnyaként értelmezhetőek a kaporet két végére csatolható, különálló textilszárnyak. 

Mindez a szent szövegekben járatos zsinagógalátogatóknak nagyon is konkrét jelentéssel bírt a 18. századi Közép-Európában. A bibliai szövegek és a hozzájuk kapcsolódó talmudi és egyéb magyarázatok és kommentárok leírták, hogy a Szentély elkészülése után Isten megparancsolta, hogy „tedd a födelet a ládára felülről, a ládába pedig tedd a bizonyságot, melyet neked adok. És én találkozom ott veled, és elmondom neked a födélről, a két kerub közül, melyek a bizonyság ládáján vannak, mindazt, amit neked megparancsolok, Izrael fiaihoz.” 

A kerubszárnyak Isten konkrét jelenlétét, védelmező erejét jelenthették a diaszporában, kiűzések, vérvádak, korlátozó intézkedések és jogbizonytalanság közepette élő közösségeknek.

Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár