A Szól a kakas már című dal Taub Eizik Izsák nagykállói csodarabbi szerzeménye, aki egy legenda szerint kisgyermekként hallotta, amikor libákra vigyázott a kállói határban. Az utolsó versszak héber nyelvű sora egy középkori zsidó liturgikus költeményből való, magyarul így hangzik: „Felépül a Szentély, és Sion Városa benépesül”.
A Szól a kakas már című dal a legenda szerint a dal a nagykállói csodarabbi nevéhez fűződik. A szent csodarabbi nagyon szerette a természetet, sok időt töltött a környező erdőkben és mezőkön, ahol gyakran beszélgetett erdészekkel és pásztorokkal. Egyszer az erdő szélén egy pásztorfiút hallott énekelni, és az ének a lelkéig hatolt. Úgy gondolta, ez a dal megér neki egy aranyat. Amikor az üzlet megköttetett, a rabbi megtanulta az éneket, a fiú pedig elfelejtette. Az ismert szatmári-erdélyi népdalt a rabbi kiegészítette, szakrális dallá változtatta. A kiegészítéssel a dal a Messiásról szól, a kakas a zsidó néphit szerint a Messiás hírnöke. A dallam is változott azáltal, hogy új környezetbe került. Ritmusa lelassult, érzelmesebb, melankolikusabb hangulatú lett.
Egy másik verzió szerint: 1760 környékén egy pásztor nagyon szépen furulyázta és énekelte ezt a dalt a kállói határban. A közelben volt egy zsidó libapásztor fiú, akinek fülébe és szívébe férkőzött a dal, és emlékezetéből újra és újra előjött Lengyelországban, ahol 11 éves korától 25 éves koráig tanult. Nagy tudású emberként tért vissza Kállóba, és amikor megkérdezték, miért jött vissza, mindig azt felelte, ez a dal hozta haza. Taub Eizik Izsáknak nevezték, akiből híres rabbi lett, sírjához Nagykállóba a mai napig rendszeresen jönnek zarándokok a világ minden tájáról. A legenda szerint amikor a fiú megtanulta a pásztortól a dalt, a kezével intett, és a pásztor nem tudta többé azt játszani. A rabbi később még két versszakkal megtoldotta a dalt, átértelmezve azt úgy, hogy a szerelmes vágyakozás helyére a Messiásra várás lépett.
A haszidok Purimkor szakrális énekként éneklik szerte a világon. Az utolsó versszak héber nyelvű sora egy késői középkori pijutból, zsidó liturgikus költeményből való. Askenázi kiejtéssel: Jibbone ha-Mikdos, Ir Cijajn tömale. Magyarul: „Felépül a Szentély, és Sion Városa benépesül.”
Az írás a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár mai Facebook-posztjából való. A fotón ezüst dísztárgy látható a múzeum gyűjteményéből.