Szerdócz J. Ervin rabbi: A választás felelőséggel jár

2022. Június 02. / 17:24


Szerdócz J. Ervin rabbi: A választás felelőséggel jár

Választani nehezebb, mint engedelmeskedni. A választás felelőséggel jár. A választásban megvan a tévedés, rossz választás lehetősége, a csalódás – írja az újpesti főrabbi az aktuális Bámidbár hetiszakaszunk kapcsán.

És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj pusztájában…” (Mózes 4. 1.1.)

Mózes első, a Beresit, „Teremtés könyve” úgy is értelmezhető, mint a zsidó nép genealógiája, eredetének története. A három Ősapa: Ábrahám, Izsák és Jákob ikonikus jellemképe, prefigurációja, az ember hitének, áldozatkészségének, fizikális és spirituális identitásáért való ragaszkodásának, harcának kiállásának.  

Mózes második könyve a Smot, a „Kivonulás könyve” úgy is értelmezhető, mint a szabadság kérdésének könyve. Szabadság, mely összetettebb, mint a „nem szabad” állapot. A szabad ember állandó választás-helyzetben él. Választani nehezebb, mint engedelmeskedni. A választás felelőséggel jár. A választásban megvan a tévedés, rossz választás lehetősége, a csalódás. Amint azt Spinoza, a filozófus állítja: Az ember nem születik szabadnak…az embernek szabadnak kell tennie magát.

Mózes harmadik könyve, a Vajikru”, a „Léviták könyve”, úgy is értelmezhető, mint a tisztaság könyve. Minden ember önképéhez, önértékeléséhez fizikális és lelki komfortjához hozzátartozik a korrektség, az etikai és morális tisztaságra való törekvés, vágy. Az, amit a „posszibilitás” és „plauzibilitás” dichotómiájának neveznek: „Bár helyzetemnél, pozíciómnál fogva megtehetném, mégse teszem meg, mert lelkiismeretem nem engedi meg, hogy megtegyem.”

Mózes negyedik könyve, a Bamidbar, a „pusztai vándorlás negyven évének könyve”. A könyv úgy is értelmezhető, mint az emberi karrier, a munkavállalás és nyugdíjba vonulás közötti negyven év (?) alatt előforduló konfrontáció, lelkiválság, csalódás, bizalmatlanság, önámítás könyve. A sokszínű és egyben kétszínű, színes és gyakran szürke, mozgalmas és ugyanakkor egyhangú társadalomban élő, mozgó ember gyakran érzi magát magányosnak, mint ha „pusztában” lenne.

A koczki Menachem Mendel rabbi tanította: „Csak olyan ember lesz érdemessé- önmaga és a világ számára-, aki képes a pusztához hasonlatossá csupaszítani önmagát, megelégszik osztályrészével és megszűnik az anyagi javak iránt táplált szakadatlan vágyakozása. A pusztában magányosan bolyongó ember kizárólag saját erejére támaszkodhat, nem várhatja mások segítségét. Ráadásul tudnia kell, hogy hiába tanul, dolgozik, küszködik éjjel és nappal, hasonlóan a pusztai vándorhoz, aki néptelen, elhagyatott terepen jár, nem lehet egy percre sem tökéletesen biztos, hogy mekkora út van mögötte és mekkora vár még rá”.

Talmud Bává Bátrá 60b leírja a jeruzsálemi Szentély lerombolása utáni állapotot. Az emberek gyászos lelkiállapotba kerültek lelkük olyanná vált, mint a „puszta” Sokan azt fontolták magukban, hogy megtagadják a hús és bor fogyasztását. Azzal, hogy megszűnt az mindennapos kötelező és személyes áldozat, úgy érezték, megszűnt a kapcsolat az Örökkévalóval. A reménytelenség korszaka kezdődött, a gyász korszaka. Rabbi Jehosua kérdezte: Miért csak a hús és bor fogyasztását szándékozzátok megtagadni? Logikus lenne, ha kenyeret, vizet és gyümölcsöt se fogyasztanátok, hiszen ezeket is használták a szolgálat során. Gyászoljuk Jeruzsálemet- volt válaszuk. Erre rabbi Jehosua azt mondta: „csak, aki gyászolja Jeruzsálemet, lehet érdemes, hogy meglássa az újjáépüléséből fakadó örömöt is”.

Csak, aki képes szakítani azzal, ami helytelennek, sikertelennek, hiábavalónak bizonyult, aki ha elesett azon az úton, amin járt, de képes lábra állni és újra kezdeni, az számíthat arra, hogy élete a pusztaság után az „ígéret földjén” folytatódik. Popper Péter tanácsa: „Ami elment engedd el, ami jön, fogadd el!”

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek