A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 20:23 óra, a Szombat királynője 21:44 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Beháálothá" (Mózes 4. 8:1–12:16.) hetiszakaszt olvassuk otthonainkban és zsinagógáinkban.
A Tóra első könyvének testvérháborúi után már három testvér vezeti
együtt Izraelt a sivatagon át, úgy tűnik, megbízhatóan együttműködve. Amíg
felszínre nem törnek a rejtett frusztrációk és el nem szabadulnak az indulatok
újra.
Mirjám és Áron összesutyorognak a hetiszakasz híres jelenetében,
megjegyzéseket tesznek Mózes kúsita feleségére és nehezményezik, hogy ők, akik
szintén közel állnak Istenhez, kevesebb respektust kapnak az öccsüknél. A
Jóisten számonkéri rajtuk gonosz beszédüket, Mirjám poklos lesz, betegsége
időtartamára kiközösítik, Mózes pedig imádkozik érte: Isten, kérlek, gyógyítsd
meg őt, kérlek”. Ezt – is – imádkozzuk ma is a betegekért.
Miriam, Mózes nővére részt vesz a szinte újszülött kisfiú
megmentésében a fáraó üldözései idején, követi útját, amíg a fáraó lányának
szolgálói kihalásszák a vízből, elintézi, hogy édesanyja legyen a dajkája az
udvarban. Félig-meddig az anyjává válik, amikor megmenti, anyánk az, akinek
első renden az életünket köszönhetjük. Anyává lesz, akinek nem könnyű elengednie
a „gyerekét”, amikor megházasodik, a jiddise mámék módjára érezheti úgy, hogy
neki volnának jobb ötletei arra nézve, kivel kéne együtt lennie. És végül
idősebb is volt, aki úgy érezhette, méltánytalanul lett háttérbe szorítva,
amikor Mózes az élre állt, hol lenne Mózes nélküle? És akár az is eszébe
juthatott, vagy, ha neki nem, akkor nekünk őróla, hogy talán azért is lehet
legfeljebb másodhegedűs, mert nő.
Áron nem jó vezető, ahogy az Aranyborjú este tanúsítja, híján van
minden határozottságnak, békeszerető, konfliktuskerülő ember. Épp ezért ő az,
akinek van türelme Izráel népe szakadatlan panaszkodásához (tényleg olyanok,
mint a családi ebéd az Annie Hallban), aki képes érzékenyen beszélni,
közvetíteni, alighanem együttérez Mirjámmal és az ő panaszaival is. Mózest a
feladata magányossá teszi, eltávolítja tőlük, nem mindig ér rá, hogy a
testvérük legyen és ez, Mózes „kiválása” elmélyíti kettejük kapcsolatát,
mélyíti és torzítja, amolyan véd és dacszövetséggé.
Cipórát, Mózes feleségét tekinthetik riválisuknak. A túlzott
féltés, a birtoklásvágy és a testvérféltékenység mind motiválhatja őket, sok
érthető, jogos sérelem válik bennük is, mint mindannyiunkban, mindig indokolt
és mindig kártékony sértettséggé. Lehet úgy is olvasni a szöveget, hogy
Mirjámék Cipóra – nem zsidó – származására tettek gonosz megjegyzést.
Itt az Örökkévalót csak az igazság érdekli, a bűn és a büntetés és
a háttérben elsutyorgott, gonosz pletyka pusztító hatása, lecsap Mirjámra,
példát statuál vele. Mózes pedig, aki bizonyára szintén tele van sérelemmel, de
most ő van „felül”, ő tud engedni, szembefordul a Jóistennel. Alázatosan,
udvariasan, de világosan.
Ne csináld ezt, kérlek, gyógyítsd meg őt – imádkozza. A büntetés,
ha mégoly jogos is, csak növeli a frusztrációt és a vágyat a bosszúállásra, ha
eljön az alkalom, amikor az épp aktuális sértett felülkerekedik újra.
Előbb-utóbb eljön. Amikor Mózes közbelép, le akarja beszélni a Teremtőt arról,
hogy komolyan büntessen, a jogos sértettség önigazolása, a „visszavágás”
logikáját próbálja gyengíteni. Tényleg gyógyít. Azokért imádkozik érezhető
zaklatottsággal, a rövid mondat tele van indulatszavakkal, akiktől, úgymond,
megvédte Őt Isten.
Roppant aktuális ma is ez a gyógyító ima. Kérünk, Isten, gyógyíts
meg minket.
Jó szombatot kívánunk!