Az önismeret útjai: arámi csavargó volt apám – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 19 óra 16 perckor köszönt be, a királynő holnap este 20 óra 21 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a Ki Távó (Mózes 5. könyve, 26:1–29:8) hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Betakarításkor, amikor beérik a munkánk gyümölcse és bemutatjuk Istennek, el kell mesélnünk neki a történetünket. Minden történet az otthon elvesztésével kezdődik, és, ha eléri célját, egy otthon megtalálásával zárul.

„Vándor arámi volt atyám, lement Egyiptomba, ott élt és nagy, hatalmas néppé vált. De az Egyiptomiak rosszul bántak velünk és sanyargattak bennünket… És mi kiáltottunk az Örökkévalóhoz, őseink Istenéhez és az Örökkévaló meghallotta hangunkat… És kivezetett bennünket az Örökkévaló Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmetességgel, jelekkel és csodákkal. Elhozott bennünket erre a helyre és adta nekünk ezt az országot, a tejjel-mézzel folyó országot. És most, íme, elhoztam zsengéjét a föld gyümölcsének, melyet nekem adtál, ó, Örökkévaló!”

Így rendeli Mózes bemutatkoznunk Istennek, amikor az első zsengékből viszünk Jeruzsálembe, évről-évre. Elhangzik minden szédereste, a kivonulás ünnepén. A zsidó nép kivonatos története Ábrahám elhívásától az ókori Izrael születéséig. A legkisebb fiú elindul az ismeretlenbe, utódai csavargókból, nomádokból rabszolgák lesznek, szorult helyzetükben eszükbe jut, aki elhívta első ősüket, Ábrahámot. Atyáik és anyáik Istene, aki elvezeti őket a sivatagon keresztül az Ábrahámnak megígért földre. És most, hogy már otthon vannak, minden betakarításkor felidézik mindezt.

Már a világ teremtésekor is elmondja a Tóra, hogy az embernek el kell hagynia apját és anyját, amikor a párjával „egy testté lesz". Minden otthonteremtés száműzetéssel kezdődik. A katolizált zsidó költő, Vas István önéletrajzi regényének címe: Elvesztett otthonok. Utunkat elvesztett otthonok szegélyezik, a legtöbben sok lakásbelső képét őrizzük, idézzük fel néha az önkéntelen, vegetatív emlékezés révén is, ott keresve a sötétben a villanykapcsolót, ahol a „régi házban” volt (vagy a felújítás előtt).

Az elvesztett otthonok elvesztése mindazonáltal jó, ez a mozgás az élet. Ábrahám néhány mondattal azután, hogy megérkezik Izraelbe, már megy is tovább Egyiptomba a Tóra szerint. Jákob története első felében jórészt Babilonban tartózkodik, utolsó éveit Egyiptomban tölti. Nekik lett először megígérve a Föld, de nemigen tudnak megtelepedni rajta. Nem arra választotta őket Isten, hogy otthon üljenek.

A megígért földdel, múltjukkal és jövőjükkel, a történetük kötötte össze őket, ahogy minket is elvesztett otthonainkkal. Életünk az otthonosság folyamatos elvesztése, nincs otthonunk a történeteinken kívül. A judaizmus, amely történetté alakította át az végtelen, önmagába visszatérő időt, történetté, amely a végső hazatérés, a megváltás felé tart, megértette ezt. Az emlékezés parancsa legendásan fontos tórai parancs. Amikor az első zsengéket betakarítjuk, amikor otthonosságunkat, biztonságunkat ünnepeljük, el kell mondanunk elejétől fogva az egész történetet.

A Tóra nagy történetei, ahogy a nagy történetek általában – az áldott emlékű Konrád György regénycímével szólva – az Elutazás és hazatérés elbeszélései. Hosszú út kell hozzá, hogy otthon lehessünk ott, ahol születtünk: a történet, amelyet el kell mondanunk a zsengék felajánlásakor, erről az útról számol be. Aki soha nem megy el, annak nincs története, ezért otthona sem lehet.

Vas István katolizálása után írt egy verset Egy régi dal visszhangja címen, amely egyszerre utal az ír költőre, William Butler Yeats-re és, ami ennél fontosabb, a szédereste egyik híres dalára, a Hád Gádjára. Neki is eszébe jutott egyszer ama vándor arámi, nomad csavargó, aki az ő ősapja is volt, a gyerekkori széderesték „elvesztett otthona”.

És éppen széderkor mondjuk el: vándor arámi volt az apám. A hit elutazás – elhívás – és hazatérés, a múltat és jövőt összekötő történeteinkben.

Jó szombatot!