Amíg fel nem száradnak Ézsau könnyei: testvérviszály és kibékülés

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 15:38 óra, a Szombat királynője 16:47 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a Toldot (Mózes 1. 25:19–28:9) hetiszakaszt olvasunk a zsinagógáinkban.

Amíg fel nem száradnak Ézsau könnyei: testvérviszály és kibékülés

Az egyiküket édesanyja, a másikukat az édesapja szerette jobban. Már az anyaméhben harcoltak egymással. De ha nem tudnak, ha nem tudunk kibékülni, nem érkezik meg a Messiás a Zohár, a kabbala bölcsessége szerint. 

Jákob és Ézsau a veszekedő ikrek irodalmi mintapéldái. Gyökeresen különböznek egymástól és rivalizálnak szüleik jóváhagyásáért, áldásáért. Ézsau fizikailag erős, magabiztos szemű vadász, intellektuális problémákkal viszont nehezebben küzd meg. Jákob álmodozó, otthonülő, szelíd fiú, aki nehezebben boldogul a külvilágban. Apja büszke Ézsura, anyukája pátyolgatja Jákobot. 

Amikor elválnak, Jákob menekül Ézsau elől, amikor találkoznak, szembenéznek egymással és sírnak egymás karjaiban 20 év után. Jákob megtanult szembenézni, Ézsau megtanult sírni időközben. Felnőttek. Kicsit jobban hasonlítanak egymásra. Egyiküket megedzette, másikukat belátóbbá tette az élet. Aztán, a találkozás, a sírás után mindenki a dolgára siet. Nemigen találkoznak később. Vannak sebek, amelyek be tudnak gyógyulni, de a nyomuk megmarad, néha sajgással emlékeztetnek arra, mi történt. Nem múlnak el teljesen. Jákob és Ézsau megbocsátottak egymásnak, elszámoltak egymással, megbeszélték, amit meg lehetett beszélni, de nem lettek barátok. Jákob leszármazottainak van még dolguk Ézsau utódaival – és fordítva is, persze. 

A Talmud szerint Antoninus császár, Róma uralkodója közeli barátja volt a Misnát összeállító bölcsnek, Rabbi Júda Hánászinak, Júdának, a Fejedelmnek, a korabeli izraeli zsidó közösség vezetőjének. Antoninus a hagyomány szerint Ézsau leszármazottja volt, Edom a Római Birodalom őseként volt számontartva Izrael közösségében. Így a nagy rabbi és a császár talmudi hagyomány szerinti barátsága a megbékés szép példája volt Jákob és Ézsau nemzetségei között, illetve az erő, a katonai erő és a bölcsesség, a Tóra tanításának összefogásának. A Zóhár pedig megjegyzi, hogy amíg Ézsau könnyei fel nem száradnak, a Messiás nem jöhet el. 

Meg kell vígasztalnunk Ézsaut, a világ összes megbántott Ézsauját, elidegenített testvéreinket. Meg kell szüntetni az elmérgesedett politikai konfliktusokat, emlékezetpolitikai csatákat lezárni a másik megértése révén. Kilépni a testvérviszályokból. Belátni, engedni, felejteni. Sírni egymás vállán, megbocsátani és aztán nem továbblépni, hanem együttműködni. Közösen csinálni valamit. Jöjjön el ennek az ideje minél előbb, még a mi napjainkban.