Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 2.

2020. Február 27. / 11:06


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 2.

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. A válogatás vállaltan szubjektív lesz, de talán idővel kialakul benne valamilyen rendszer.

partos_erzsi-cikkbe.jpg

Pártos Erzsi színésznő Pollák Erzsébetként látta meg a napvilágot Budapesten, 1907. április 2-án. Az Országos Színészegyesület színiiskoláját 1929-ben végezte el. A Színházi Élet közli is a növendékvizsgán - ahol, mint a korabeli újság írta: groteszk komikumával tűnt ki - Pethes Ferenccel együtt készült manócskás képét. Utána a Vígszínházba szerződött Harsányi Zsolt felfedezettjeként. 

Erről az időről szól a Színházi Élet 1934-es kis cikke:

„… állandóan cselédszerepeket osztottak ki neki. Azt hitte, hogy ez az orra miatt történik és egy szép napon a régi orra helyett ragyogó pisze orrocskával jelent meg a Vígszínházban. … Ezután pisze cselédeket játszattak vele.”

A Színészkamarába nem vették fel és így elveszítette 1939-ben az állását. Bálint Lajos hívta az OMIKE Művészakciójába, s ott rengeteget foglalkoztatták. Szerepei is sokfélék voltak. Játszott kabarétréfákban, de játszott fontos szerepeket Molnár Ferenc, Szenes Béla, Nádassy László, Lakner Artúr darabjaiban. 1941-ben jelent meg könyve „Köszönöm!...” címmel. A könyv bevezetőjében írott, az előző éveket érintő gondolatokhoz kevés hasonlóan szívszorító mondatokat lehet olvasni:

„Kedves Közönség, kedves Barátaim!

Ezerkilencszáznegyvenegy, szeptember! Elvesztettem a szerződésemet, kenyértelenül maradtam. De valamiből tovább kell élni! Nem akarok elpusztulni! Mit tehetek?! Csak azt, amit már más kollégáim is tettek eddig: könyvet írok és megkeresem vele a közönség szívét! Ezek a gondolatok hajtanak és nekikezdek a munkának!... Nini! A címet le is írtam: Köszönöm!...

… Két éve már, hogy megcsorbultam és annyit se keresek, mint amikor kezdő színésznő voltam. Két éve, hogy az étlapon csak az árat nézem s a strandfürdő bejáratánál, egy padon fürdök a fürdés gondolatában. Nehéz, keserves út volt az utolsó két esztendő, amíg ide jutottam, hogy ezt is elvesztettem.”

1945-1955 között a Nemzeti Színházban, 1955-1956-ban a Fővárosi Operettszínházban, szerepelt. Az 1956-os forradalom leverése után elhagyta az országot, New Yorkban a Petőfi Színházban lépett fel, majd 1958-ban hazatért. Egy évadot Győrben töltött, 1959-től 1967-ig, nyugdíjazásáig ismét a Nemzeti Színházban játszott. Ide kívánkozik, egy 1976-ban, a Színház című lapban irt kritika róla írt néhány mondata is: „… ez a lefokozott élet, amit Pártos Erzsi oly törékeny és oly markáns vonásokkal behoz a Nagy Közhelyek színpadára, valódi élet. Körötte elhiszem, hogy a levegőben oxigén van: nem csupán azért, mert szomjas mohósággal tud a levegő után is kapni, hanem mert a tárgyakat, kellékeket, saját ruhadarabjait, a hajára húzott hálót, a fehér csipkét is átlényegíti, emberi tartalommal tölti fel.”

1931-től filmezik, a televízió is gyakran foglalkoztatta. A Színházi Adattár szerint 65 színházi bemutatóban vett részt és a filmszerepeinek száma is jóval 70 felett van.

2000. április 18-án hunyt el Budapesten.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi Ábrahámról, az új emberről
Mazsihisz hírek
Megjelent az 5785-ös naptár a Mazsihisz kiadásában