A soá emléknapjához kapcsolódva ma egész napos online megemlékezés zajlik magyar keresztény közösségek szervezésében. Az interneten élőben követhető, hogy egy-egy városból bejelentkezve felolvassák a helyi áldozatok nevét.
A ma reggel kezdődött internetes megemlékezésen a következő településekről jelentkeznek be a zsidó mártírokra emlékezők: Hatvan, Pécs, Mezőtúr, Barcs, Nagyatád, Tab, Paks, Kiskunhalas, Debrecen, Vác, Dunakeszi, Hódmezővásárhely, Dombóvár, Kaposvár, Nyíregyháza, Sopron, Sülysáp és környéke. A kb. este 7-ig tartó rendezvény végén a budapesti nyilasgyilkosságok áldozatainak nevét olvassák fel. A szervezők között vannak katolikus, református, evangélikus, baptista, pünkösdi közösségek, s a Hit gyülekezetének tagjai.
A felolvasást itt követhetik:
A kezdeményezők a megemlékezésről egy nyilatkozatot adtak ki, amelyet alább teljes terjedelmében közlünk.
NYILATKOZAT
Mi, magyarországi keresztények és közösségek, a Holokauszt emléknapján számos helyről csatlakoztunk ahhoz a kezdeményezéshez, hogy a városainkból zsidóságuk miatt elhurcolt és meggyilkolt honfitársainkra nevük felolvasásával emlékezzünk.
A mi hitünk képviselői felekezettől függetlenül azok, akik megértették az Evangélium üzenetét, Jesua tanítását. Akik az embertelenségben is embert mentettek és kiálltak a képmutatókkal, haszonlesőkkel, rablógyilkosokkal szemben. Akiknek fontosabb volt a pillanatnyi haszonszerzési érdekek törvényével szemben, az „Emberszeretet” parancsa. Akik a vészkorszakban a politikai oldalról támogatott uszítással szemben kiálltak szomszédaikért, polgártársaikért, testvéreikért, ezzel kockára téve saját életüket is.
A magyar nemzetet alkotó polgárság jelentős részét elpusztította a féltékenység, kishitűség és a haszonszerzés reménye. Minden név mögött egy anya, egy első világháborús hős, egy költőnek készülő kisgyerek, egy patikus, orvos, kereskedő, vagy egy megfáradt nagyapa lehet, akiket szinte elevenen égettetett el az az ország, amit addig hazájuknak éreztek. Megölték a szomszédunkat, a barátunkat, a társunkat.
Itt maradtak a házaik, bútoraik, ruhájuk, étkészletük, boltjuk, műhelyük, és itt maradtunk „Mi" is, AKIKNEK KÖTELESSÉGE EMLÉKEZNI RÁJUK. A harang értünk szól.
(Címlapkép: Gerd Altman/Pixabay)