Ma 100 éve született Ferenczfalvi Kálmán, a Világ egyik Igaza a kevesek közül

Az 1921. március 15-én Debrecenben született és 2005. április 8-án ugyanott elhunyt Ferenczfalvi Kálmán a vészkorszakban karpaszományos hadapród őrmesterként szolgált, és több mint kétezer zsidót mentett meg a haláltól. A férfi a háború után könyvelő és bérelszámoló lett a Heves megyei Gyöngyösön, és hőstetteiről évtizedeken át soha nem beszélt. Emberségét a Világ Igaza kitüntetéssel ismerték el 1987-ben. 

Ferenczfalvi Kálmán vallásos keresztény családban született Debrecenben, és a Heves megyei Gyöngyösön érettségizett a református gimnáziumban. Huszonegy évesen, 1942. októberében vonult be az egri 14-es gyalogezredhez, majd karpaszományos képzést kapott Budapesten. A vészkorszakban zsidó munkaszolgálatosokat is osztottak be az általa vezetett egységbe, így nyílt lehetősége arra, hogy emberéleteket mentsen. 

Ferenczfalvi a háború alatt

Az általa megmentett zsidók visszaemlékezéseiből kiderül: a huszonéves fiatalember több módon is segítette az üldözötteket. Lovaskocsik ponyvája alá bújtatva rendszeresen szöktetett meg munkaszolgálatosokat, többeket a család gyöngyösi otthonába küldött elrejtőzni és sokakat hamis papírokkal látott el: zsoldkönyveket, élelmiszerjegyeket, magyar-német nyelvű nyílt parancsokat hamisított. A Szentendrei- szigeten dolgoztatott zsidók közül több mint 1300 munkaszolgálatos köszönhette neki az életét. 

Ferenczfalvi egyik legvakmerőbb akciója az volt, amikor munkaszolgálatosoknak honvéd egyenruhát szerzett, hamis igazolványokkal és fegyverrel szerelte fel őket, majd éjjel-nappali őrségre rendelte ki őket a budapesti Munkácsy Mihály utcai Vöröskereszt védelme alatt működő zsidó gyermekotthon fegyveres védelmére a nyilasok ellen. 

A fiatalember a háború után visszatért Gyöngyösre, ahol könyvelő és bérelszámoló lett. Tisztviselőként csendes életet élt, és mint tanácstagot városszerte ismerték, tisztelték. Azt viszont senki sem tudta róla, hogy a vészkorszakban milyen hősiességről tett tanúbizonyságot. A lánya, L. Ferenczfalvi Éva visszaemlékezései szerint az édesapja háború alatti magatartásáról a család is csak 1981-ben szerzett tudomást, amikor egy volt munkaszolgálatos több mint három évtized elteltével felvette vele a kapcsolatot, hogy újra láthassa. Az ismeretlen férfi és Ferenczfalvi lánya a következő telefonbeszélgetést folytatta le: 

– Az édesapjának, Ferenczfalvi Kálmán hadapródőrmesternek köszönhetem, hogy életben maradtam! A feleségemet és a gyerekeimet koncentrációs táborba hurcolták, de engem és második feleségemet meg tudott menteni a biztos haláltól! 

– De az én apám egy visszahúzódó, csendes, szerény ember, aki családi és baráti körben sokat humorizál. Anyám sokszor mondja, hogy olyan „gyerekes, komolytalan“. Nem tudom elképzelni, hogy huszonegy-két évesen, jóformán gyerekfejjel embert mentett volna!

– Nem embert, embereket! Én többekről is tudok, akik Ferenczfalvi Kálmánnak köszönhetik az életüket! 

Ferenczfalvi Kálmán tetteinek akkor ment híre, amikor a történtekről az 1980-as években interjút adott egy újságnak. Az újságíró kérdésére, miszerint miért hallgatott az embermentő tevékenységéről évtizedeken át, azt válaszolta: azért, mert csalódott. 

A háború után könyvelőként

Azokban csalódott, akik – mint nyilatkozta – „semmit sem tettek, mégis ellenállóknak nevezik magukat. Meggyőződésem, hogy annyi »hős« egyetlen országban sem él, mint nálunk. Ez a rengeteg ember miért hagyta, hogy a nyilasok megszállják Magyarországot?! Népes a táboruk nélkülem is. Meg az is lehet, hogy én egy másfajta mozgalom harcosa voltam. Az kevésbé volt véres, kevésbé politikus, kevesebb gestapós pofon »tarkította«, s egyáltalán, szürkébb volt az egész. Igaz, életszerűbb is“. 

Az interjú után többen jelentkeztek, hogy megköszönjék az egykori hadapród őrmester tetteit, majd megszületett az ötlet Ferenczfalvi fölterjesztésére a Jad Vashem kitüntetésre. Az ügyben Reuveni Sári történész, a Jad Vashem Intézet munkatársa kezdett kutatni és további tanúkat keresni. Ennek eredményeként a Jad Vashem emlékbizottsága 1987-ben a vészkorszakban kifejtett önfeláldozó, embermentő tevékenységéért a Világ Igazainak Rendjébe emelte Ferenczfalvi Kálmánt. 

A rendszerváltás után a hőst, a Világ egyik Igazát levélben köszöntötte az első szabadon megválasztott miniszterelnök, Antall József és Göncz Árpád köztársasági elnök is. 

Az embermentő akciók után 50 évvel, 1994-ben Ferenczfalvi Kálmán az életútja elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. 1995-ben, a felszabadulás fél évszázados évfordulóján pedig a Bátorság Érdemjelet és a Nemzeti Ellenállásért emléklapot. A Világ egyik Igaza szülővárosában, Debrecenben hunyt el 2005-ben.

A kitüntetés pillanatai Jeruzsálemben

A TÚLÉLŐK VALLOMÁSAIBÓL

        I.

„A háború alatt Budapesten, az Aréna út 17-ben laktam és a sárga csillagot viseltem, miközben férjem, László katona, később munkaszolgálatos volt. Életemet és 2 éves kisfiam, Gábor életét Ferenczfalvi Kálmán mentette meg, aki akkor bátyámnak, Wohl Gyulának katonai parancsnoka volt. Ferenczfalvi Kálmán hamis iratokat szerzett nekünk, bátyámat pedig nyílt paranccsal látta el, így menekültünk meg a gettó elől. Ezek az iratok lehetővé tették, hogy Budapestről Gyöngyösre utazzunk, ahol Ferenczfalvi szülei és nővére éltek. A család ismeretlenül befogadott minket és szeretettel viseltettek irántunk. Kevés ennivalójukat megosztották velünk". (Ők láthatók címlapképünkön)

       II.

„Mikor a Pásztó és környéki összes zsidókat Hatvanba összpontosították, majd később Auschwitzba vagonírozták, közöttük volt apám, Wohl Sándor, aki 20 éve a pásztói hitközség elnöke volt, feleségem, kisfiam és 9 hónapos állapotban lévő nővérem 2 gyermekével, akik mind ott pusztultak el. 

Engem Jolsvára irányítottak munkaszolgálatra. Ekkor történt, hogy a 20. munkászászlóalj parancsnoka, Miskolczy százados igényelt 10 munkaszolgálatost. Közöttük voltam kocsis beosztással. Itt a parancsnokunk Ferenczfalvi Kálmán hadapród őrmester volt, aki velünk az első perctől mint emberekkel bánt. Szigetmonostoron és a Szentendrei-szigeten volt 4 női és 2 férfi munkás osztag, amelyeket élelemmel látott el. Ezek az alakulatok tankcsapdát ástak. Már a kezdettől minden kocsin visszafelé 3-4 lányt vittünk ponyva alatt Budapestre. 

Ezután jött a parancs, hogy a munkás századokat a németeknek át kell adni és nyugatra kell vonulni. Ferenczfalvi Kálmánnak sikerült 48 órára időt nyerni, 250-300 munkaszolgálatost kis csoportokban megszökteni. Közben a németek elvonultak, így a többi muszos felszívódhatott Budapest-Göd-Újpest környékén." 

     III.

„1944. október 15-én elhagytam munkaszolgálatos egységemet. Hetekig rejtőztem a szülővárosom, Gyöngyös melletti hegyekben. Ezután Budapestre mentem, ahol találkoztam Ferenczfalvi Kálmánnal, aki megmentette nagybátyáimat, testvéremet és sok-sok barátomat. 

Alapított egy fantom katonai egységet, amely a Nemzetközi Vöröskereszt irodái előtt adott őrséget. Hamis igazolványokkal, fegyverrel, élelmiszerrel és egyenruhával felszerelve, a törvényesség látszatát keltve. Ferenczfalvi ellátta az embereket – engem is – hamis papírokkal, egyenruhával, élelemmel,  bélyegzője segítségével hamisított és szerzett mindent, amire szükség volt.

 Kockáztatta az életét minden alkalommal, mert ha elfogták volna, az a biztos halált jelentette volna számára és az összes védence számára is. Fiatal és öreg nőket is szöktetett a munkaszolgálatos egységből, és Budapestre juttatva biztonságba helyezte őket.“ 

(A cikk adatait és fotóanyagát L. Ferenczfalvi Éva gyűjtötte össze és bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!)