A Magyar Zsidó Múzeum gyökerei: Kaufmann Dávid és öröksége

A magyar zsidó tudományos és múzeumi élet gyásznapja lesz tammuz 28-án (idén július 24-re esik), mert 1899-ben e napon halt meg Kaufmann Dávid, az Országos Rabbiképző Intézet egyik alapító professzora. Világszínvonalú kódex- és kéziratgyűjteménye halála után az MTA-ba került, ahol azt szeretett tanítványa, Weisz Miksa rabbi rendezte és katalogizálta. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár e heti magazinja Kaufmann Dávidra emlékezik.

Weisz Miksa emellett részt vett a Magyar Zsidó Múzeum alapításában és gyűjteményének fejlesztésében is, és ő lett az intézmény első igazgatója. A múzeum történetének fontos eseményét, a Dohány utcai zsinagóga mellett felépült új múzeumi épület felavatását már nem érhette meg, mert 1931. július 13-án (ami abban az évben szintén Tammuz 28-át jelentett a zsidó naptárban) elhunyt. Ott volt viszont 1932. december 26-án az ünnepélyes megnyitón a híres tudós szegedi rabbi, Löw Immánuel, aki aktívan támogatta a múzeumot, és magánhagyatékán kívül is számos fontos tárggyal és dokumentummal gazdagította a gyűjteményt. Ő 1944. július 19-én (Tammuz 28-án) halt meg Budapesten, ahol jeles közéleti szereplők kiállásának köszönhetően kimentették a deportálóvonatból. ​

Kaufmann Dávid 1852 június 7-én született a morvaországi Kojetein-ben. Rabbinikus tanulmányait a Wissenschaft des Judentums fellegvárának számító boroszlói rabbiszemináriumban végezte, mellette bölcsészeti és nyelvészeti tanulmányokat folytatott a lipcsei egyetemen. Mindössze 25 éves volt, amikor meghívták az akkor nyíló pesti rabbiképző tanárának. Az akkor még zömmel német nyelvű zsidó tudományosság újonnan alapított pesti egyetemén komoly törekvés volt a magyar nyelv használatára, ami mind a tanároknak, mint a diákoknak újdonság volt. Kaufmann kinevező okiratában a kultuszminiszter, Trefort Ágoston előírta, hogy négy év alatt annyira meg kell tanulnia magyarul, hogy ezt használja oktatási nyelvként is. 

Kaufmann teljesítette a feltételeket, és bár ő maga nem igazán foglalkozott a magyarországi zsidók történetével, az irányítása alatt működő tanszék és tanítványai mégis a magyar zsidó történetírás első mesterei lettek. Kaufmann házassága révén (feleségéről egy hónapja emlékeztünk ugyanitt) megengedhette magának, hogy történeti-művészeti érdeklődésének megfelelően jelentős héber kéziratokat vásároljon: gyűjteményében található egyebek mellett a Misna legkorábbi fennmaradt kézirata, egy 13. századi illusztrált Misné Tora kézirata, valamint egyéb díszes kódexek, gazdagon illusztrált imakönyvek, hagadák. Ezek iránt korábban csekély tudományos érdeklődés mutatkozott csak, Kaufmann az elsők között volt, aki a zsidó materiális kultúra értékei felé fordult. 1895-ben belépett a világ első zsidó múzeumát alapító bácsi egyesületbe, és az ő nevéhez fűződik az első zsidó művészettörténeti tanulmány is.

Rövid élete alatt is nagyon jelentős életművet alkotott. 

Korai halálát banális baleset okozta: éves pihenését töltötte Karlsbadban, ahol elcsúszott, eltörte a kulcscsontját – s ez vezetett végül olyan komplikációkhoz, melyekből már nem épült fel, és 1899 július 6-án elhunyt. 

Hagyatékát felesége és anyósa a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozták, s az első katalógus elkészítésével Kaufmann kedvelt tanítványát, Weisz Miksát bízták meg.