Van a Hollán utca sarkán kultúrpalota…

Ezelőtt nyolcvan évvel azt írta az újság (az Egyenlőség című zsidó lap), hogy: a Hollán és a Sziget utcák sarkán „nemsokára készen lesz az újlipótvárosi zsidó kultúrpalota”.

Ma zeneiskola. Sokan vagyunk, akik a hetvenes, nyolcvanas években, iskolai szezonban a Hollán Ernő (korábban Fürst Sándor) és a Radnóti Miklós ( korábban Sziget ) utca sarkán lévő zeneiskola kapujában vártuk a szolfézs- vagy zeneóra után gyerekeinket. Az évzáró vagy más koncert is rendszeres időtöltésünk volt ekkoriban ebben a házban. Mindkét gyermekem érdekelt volt a zeneiskolai képzésben. A nagyobbik még egyetemista korában is rendszeresen visszajárt zongorázni a legendás zongoratanárnőhöz, Ada nénihez. A másik gyermek zenetanulási kedve, szorgalma még a szolfézs felkészítés időszakában elpárolgott. Mariann tanár néni gyakran figyelmeztetett bennünket, szülőket, hogy a fiúgyermek nem figyel, a pad alatt titokban a Pif című újságot lapozza, vagy az akkori, nyolcvanas évek elején divatos, trafikokban pult alól beszerezhető valamelyik kütyüt nyomkodja…

Az egykori cikk egyébként azzal nyit, hogy „felépült az új Lipótváros, helyesebben új nevén új Szt. István –város.” Mostanság meg az új- Lipócia vagy Lipócia elnevezés járja, ugye?

A Kultúrpalota tervezőjeként Somogyi György „rutinos műépítészt” és „a nagyszerű felkészültségű” Székely Dezső építész-vállalkozó nevét említi az írás.

A híradás szerint a pesti hitközség vezetői szerint a „városrész nem volna teljes, ha nem létesülne benne olyan intézmény, mely a városrész zsidóságának vallásos, kulturális és társadalmi céljait szolgálja.”

Arról is szólt a tudósítás, hogy a pesti izraelita hitközség és a szentegylet nyugdíjintézeti palotájának földszintjén és félemeletén tágas előcsarnok, ruhatár, oszlopos, karzatos csarnok és nagyterem lesz.

Utóbbit kulturális előadások, ünnepségek, bankettok fogadására, rendezésére szánták. Ez a terem olyan elrendezésű – írja a tudósító –, hogy az őszi nagyünnepeken templom célját is szolgálhatja kis átrendezés után. A férfiaknak a földszinten, a nőknek a karzaton van hely.

Az első emeleten – ahová külön bejárat visz fel – négy tantermes izraelita elemi iskola, tanári és orvosi szoba, tornaterem, öltöző, fürdő készült.

Amidőn a szolfézs, vagy a zongoraóra végét vártam a kapu előtt, abban az időben a Fürst Sándor utca és a Radnóti Miklós nevű utcák sarkán állt a ház. A párhuzamos, ma Tátra utca neve akkortájt Sallai Imre volt… Ezt azért jegyzem meg, mert az én iskolai énekkarom repertoárjában (anno ötvenes évek) szerepelt egy énekszám, és ha azóta bármilyen szövegösszefüggésben azt hallom, hogy Sallai, vagy Fürst, rögtön beugrik egy sor abból a gyakran énekelt énekszámból, amely úgy hangzott: Sallaira és Fürstre, emlékezz proletár…

Tudtommal az épületben egykoron egy ideig imaterem is működött a Csáky/Hegedűs Gyula utcai zsinagóga égisze alatt. A zeneiskolai tevékenység 1943-ban indult Goldmark Zeneiskola néven. 1952-től, az államosítás óta állami intézmény a kultúrpalota. Pár éve Fischer Annie nevét vette fel az intézmény. A fenntartó mellett egy közalapítvány is segíti a zeneoktatást ez idő szerint.

Ha valaki veszi a fáradtságot és böngészi a zeneiskola programjait, elolvassa egykor volt, mára híressé vált diákjainak névsorát, valószínű egyetért velem: a most nyolcvan éves épület valóban kultúrpalota.

Politzer Tamás