Szerelem az ellenség állásaiban

Zenés játék szerelmeseknek, nem-szerelmeseknek, zsidóknak és nem-zsidóknak, biciklistáknak és nem-biciklistáknak. Poppera a Spinozában.

Poppera2.jpg
Fotó: Véner Orsolya / Spinoza.hu

Sokunk kedvenc guruját, a 2010-ben elhunyt Popper Péter pszichológust, egyetemi tanárt, írót, humanistát idézi meg a Spinoza Színház zenés játéka, amely legutóbb alig egy hete került színre – alighanem a Mester 83. születésnapjára időzítve.

A darab címe – nyilván rögtön kitalálták – az operára utal, ennek megfelelően a színpadon Hábetler András operaénekes bújt a professzor bőrébe, hogy könnyedén súlyos, vagy inkább súlyosan könnyed fejmosást tartson nekünk boldogságról és boldogtalanságról, házasságról és szingliségről, lányról és fiúról, s ami a lényeg: a szexről. Illetve ez utóbbi hiányáról.

A fejmosás sajnos személyre szól, amit komolyan kell venni: Hábetler András – jó pszichológus módjára – az első percekben kimozdít minket kényelmes nézőtéri pozíciónkból, de ettől nem kell nagyon megijedni. A professzornak ugyanis játszótársai is akadnak Bucsi Annamária (Lány) és Merán Bálint (Fiú) személyében, ők fogják eljátszani Ádámot és Évát helyettünk, mármint sajnos csak a színházban, mert amint hazaérünk, miénk a szerep.

Apropó, ősanya és ősapa: aki még nem tűnődött el rajta, hogy az első emberpár említésekor vajon miért Ádámot mondunk először, és miért nem Évát (ami egyáltalán nem magától értődő, és az nem komoly válasz, hogy így szoktuk meg), az a legjobb helyre megy gondolkodni.

E könnyű kis játék többek között éppen arról szól, hogy a társkapcsolatokban magától értődő automatizmusokon érdemes olykor eltűnődni, mert valamivel jobban fogjuk magunkat érezni a bőrünkben – vagy a máséban. A Poppera ugyanis arra is kiváló lehetőség, hogy szerepet cseréljünk, s kipróbáljuk magunkat az „ellenség” állásaiban, a szerelem ugyanis a Popperában olykor semmi más, mint frontbarátkozás, amely sajnos csak a következő tűzszünetig tart.

Javaslom a darabot szerelmeseknek, nem-szerelmeseknek, zsidóknak és nem-zsidóknak, biciklistáknak és nem-biciklistáknak, mert – amint az a játékból kiderül – ha a szerelmes Lány azt kérdezné a szerelmes Fiútól, hogy vajon zsidó-e, akkor erre a visszakérdezés a legjobb válasz: te tudsz biciklizni?

Ha meg akarják tudni, hogy miért, menjenek el a Spinoza Színházba, és találkozzanak Popper guru szellemével.

(K. Zs.)