Sírni nem csak a győztesnek szabad: Székely Éva 90 éves

2017. Április 03. / 22:10


Sírni nem csak a győztesnek szabad: Székely Éva 90 éves

A zsidó kislány, akit helytelen származása miatt nem engedtek az uszodába, lépcsőzött, lapátolt és edzett, ahogy tudott, bármivel, mert tudta, hogy ha elmúlik ez a téboly, neki olimpiai bajnoknak kell lennie. Az is lett, a magyar sport legsikeresebb olimpiáján Helsinkiben, 65 évvel ezelőtt. Fiatalsága büszkeség és megaláztatás váltójában telt el, ezért gondolta, hogy sírni csak a győztesnek szabad. Ma 90 éves, mindig győzött és most már végre nyugodtan meghatódhatunk tiszteletet parancsoló, nagy életén.

Kilenc éves korában dönti el, hogy úszó, illetve nem, azt, hogy úszó olimpiai bajnok lesz. A strandon van, rádiós közvetítést hallgat egy versenyről és hoz egy döntést. A berlini olimpia évében vagyunk és egy kilenc éves zsidó kislány erdélyi és felvidéki felmenőkkel úgy dönt Budapesten, hogy megnyeri nemsokára az olimpiát.

Aztán másfél évtizeddel később ott látjuk ezt a kislányt a 200 mell női döntőjében Helsinkiben, a szintén olimpiai bajnokságot nyerő Gyarmati Dezső feleségeként, amint biztosan teljesíti önmagának tett, kilenc éves kori fogadalmát. Annak ellenére is, hogy a tervekhez képest azért közbejött egy és más: a második világháború, a német megszállás, a holokauszt és egyéb a munkát hátráltató tényezők. És kiderült, hogy az ilyesmi nem akadály, annyi az egész, hogy nagyon tehetségesnek, nagyon elszántnak és nagyon szerénynek kell lenni egyszerre. Csak annyit kell tudni, hogy teljesítmény nélkül még a sajnálatra sem vagy méltó, még a könnyeid sem érdekesek. Ha együttérzést akarsz, ha azt szeretnéd, hogy átérezzék a nehézségeidet, győzd le őket és győzz. Mert még sírni is csak a győztesnek szabad. Légy büszke megalázottként és törj ki, bizonyíts csak azért is, összeszorított foggal és akkor, egyedül akkor számíthatsz a rokonszenvre a kinevetés helyett. Mennyire mélyen zsidó lélektani „recept” ez. És persze fontos, tényleg fontos, hogy még akkor se szállj el magadtól, ha sikerül. Ha sikerül minden a földön.

Ha akkor, amikor kiutálnak a klubodból, a helyedről, az uszodádból, Te azért csak gyakorolsz tovább, erősítesz, edzel, lapátolsz a megszállt országban, üldözöttként, nem egészen 18 évesen.

És büszke magyar maradsz és dacos zsidó és 1945-ben visszatérsz a vízbe és első női versenyzőként sajátítod el világszínvonalon a pillangóúszást. Ezt, a „felszabadulást” kapod a 18. születésnapodra, április 3-ra.

A magyar sporttörténet legfényesebb olimpiáján, Helsinkiben ő volt a 16 magyar aranyérmes egyike 200 mellen és úgy tűnt, hogy most már nincs miért küzdeni tovább. De 2 évvel később megszületett a lánya, Gyarmati Andrea, aki ugyanúgy határozott gyerekként, ahogy az édesanyja: élsportoló lesz. A mamája azt mondta neki, hogy ha dönt, akkor csak annyit mondjon, komolyan akarom csinálni. És a könnyednek, linknek tűnő, mindenki kedvence kislány egy nap elszánt tekintettel édesanyja mellé lépett és pontosan ezt mondta. Székely Éva profi és eredményorientált edző volt és közben édesanya: „okozta” és nézte lánya kínlódását, miközben megszakadt érte a szíve. De már újrakezdődött egy másik generációban. Mert sírni csak a győztesnek szabad.

sz__kely__va_gyarmatiandrea.jpg
Székely Éva és Gyarmati Andrea

És Gyarmati Andrea világcsúccsal kerül be a döntőbe Münchenben, abszolút esélyesként, de rosszul rajtol és csak az ezüstöt szerzi meg. „Beragad”, egyetlenegyszer beragad szegény és nem lesz meg az arany. És akkor Székely Éva, elmeséli később, rájön, hogy az ember egyetlen dolgot nem tehet meg az olimpiai aranyérmével: nem akaszthatja a lánya nyakába, pedig boldogan odaadná.

Székely Éva népmesei hős volt a legjobb magyar újságíró, Szegő András számára is: „gyerekfejjel éltem meg a nagy Helsinki diadalt, amikor 16 aranyérmet nyertünk, és bennem Toldival és János vitézzel élt egyazon piedesztálon Székely Éva, vagy a legyőzhetetlen kardcsapat, és persze Puskás Öcsi”! És tényleg az is volt: mesehős.

Székely Éva gyönyörűen, alázatosan és méltóságteljesen csinálta végig az életet, látása megromlását, az öregedést is: megtanult ragaszkodni és küzdeni, aztán megtanult elengedni is. Mert abban az egyben tévedett, hogy sírni csak a győztesnek szabad: ehhez nem kell bizonyítani semmit. Engedjük el magunkat és dőljünk hátra: sírni igazán bárkinek szabad és neki százszor és ezerszer megengedett.

De ma nincs ok sírni. Székely Éva 90 éves. Ünnepeljünk.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek