Papp István történész: Szép Ernő mezőtúri évei

Mint túri öregdiák nagy örömmel olvastam a mazsihisz.hu-n a Szép Ernőről szóló rövid cikket. A szerző feltehetően terjedelmi korlátok miatt nem részletezte a jeles költő, színműíró Mezőtúrhoz fűződő kapcsolatát. Talán e honlap olvasói számára is érdekes lehet, milyen szerepet játszott Szép Ernő egy tiszántúli kisváros identitásának alakításában.

A későbbi költő 1899-től 1902-ig volt a mezőtúri református gimnázium tanulója. Az ötödik osztályt, illetve gyenge tanulmányi eredményei miatt kétszer a hatodik osztályt járta ki a régi protestáns középiskolában. Hamar tagja lett a helyi irodalmi önképzőkörnek és irodalomtanára, rövid ideig osztályfőnöke, Kolosváry Aladár figyelt fel poétai tehetségére. Több irodalmi pályázaton vett részt, főként magyar történelmi témájú verseket írt. Kolosváry tanár úr nagy empátiával egyengette a szegénysorsú, tehetséges fiú útját, akinek alig 18 évesen kötete is megjelent Első csokor címmel Mezőtúron.

Szép Ernő alapvetően anyagi okokból távozott Mezőtúrról, de a városról jó emlékeket őrzött és többször is visszatért ide. Aktív tagja volt a református öregdiákok szövetségének és 1930-ban a gimnázium fennállásának ötszázadik évfordulóján Az öregdiákokhoz címmel alkalmi költeményt írt egykori oskolája tiszteletére. Ennek szövegét itt olvashatják el az érdeklődők. A vers minden alkalommal felhangzik a Mezőtúri Református Kollégium évzáró ünnepségén, az intézmény ki nem mondott himnuszaként.

Néhány évvel később közös irodalmi estet tartott az ugyancsak Kolosváry Aladár által felfedezett Erdélyi Józseffel és egy helybeli költőnővel, Nagy Emmával. Erdélyi és Szép egyébként egymást mellett állnak a Nyugat fennállásának 25. évfolyamát ünneplő híres, a Zeneakadémián készült fotón is. Mindenképpen érdemes eljátszani a gondolattal, hogy vajon Erdélyinek eszébe jutott-e 1944 őszén, miközben szörnyű verseit írta az éppen Csomád tájékán munkaszolgálatra rendelt másik túri öregdiák, Szép Ernő.

Fontos megemlítenünk, hogy 1922-ben Hetedikbe jártam címmel jelent meg Szép Ernő regénye, amelyben diákkorának Mezőtúrját mutatta be, Szentmárton néven. A regény a polgárosodó kisváros nagyszerű tablója, egy diákcsíny kapcsán megismerjük a főtéri korzót, a piacteret, az Úri Casinot, a polgári radikalizmussal rokonszenvező Lányi Lajost (ő volt Szép Ernő történelemtanára), a város folyóját, az élénk ifjúsági életnek helyet adó Berettyót és „felsőleányiskolát”, akinek diákjaival szép szerelmeket szőttek a református kollégium hallgatói.

Szép Ernő és Mezőtúr kapcsolatát külön helytörténeti kiadványban dolgozta fel Varga Lajos, a református diákotthon hajdani igazgatója, s az iskola falán ma is emléktábla hirdeti a jeles költő emlékét. Születésének 100. évfordulóján pedig utcát neveztek el róla egy családi házas övezetben. Mi mással is zárhatnák ezt a kis írást, mint némi kedvcsinálóval a mezőtúri polgárosodást megörökítő műhöz, a Hetedikbe jártamhoz (melynek címe voltaképpen kegyes csalás).

A regény e sorokkal kezdődik: „Ha lesz türelmök idefigyelni kérem, hát elmondok egy borzasztó nagy botrányt. Mink csináltuk azt Szentmártonban, mikor hetedikbe jártunk. Nő van a dologban. Szoknya, uraim!”