Mozaikok az ezerarcú magyar zsidóságról

Közhelyszámba megy, hogy a zsidók csak azoknak a zsidógyűlölőknek a szemében egyformák, akik még nem is láttak zsidót, mindenesetre az antiszemitizmusban szenvedők számára erősen ajánlott olvasmánnyá tenném ezt a könyvet.

A Mozaikok című könyv szerzője, Ungár Kati nem író, én azonban állítom: több kortárs magyar író hálát adna érte, ha cserélhetne vele. Mármint cserélhetne vele mesélő kedvet, fókuszálni képes látásmódot, lényeglátó és tömörítő képességet, nem utolsó sorban pedig olyan kiapadhatatlan kutatói kíváncsiságot, amivel Ungár Kati rendelkezik. (Bocsánat érte, hogy Ungár Katalint már másodszor nevezem Katinak – ennek nem az az oka, hogy személyesen ismerném, hanem az, hogy a borítón ebben a formában szerepel a szerző neve.)

A Mozaikok voltaképpen arról szól, hogy a szerző elkezdte kutatni a saját családfáját, s munka közben egyszerre csak azt vette észre: a föllelt források révén már nem is a felmenőivel és azok rokonaival került ilyen-olyan módon kapcsolatba, hanem magával a történelemmel, azon belül pedig a történettudomány két érdekes ágával: a tágan értelmezett a mikrotörténelemmel és a társadalomtörténettel. A forrásgazdagság és a szerzői lelkesedés, szorgalom kettősének eredménye ez a mű, amely szemléletesen, érzékletesen és részletesen bemutatja a 19-20. századi magyar és kelet-európai zsidóság életét néhány család történetén keresztül.

Megismerjük a nagyszülőket: ők a Firnbergek Schaffáról (ma Šafov, Csehország), az Ungárok Rohoncról (ma Rechnitz, Ausztria), a Böhmök Nagytétényről és a Moskoviczok Sepsiszentgyörgyről (Erdély). E négy család tagjait és (nem teljes) rokonságát mutatja be a szerző, és az elmesélt történetek, anekdoták, sorsok, érdekességek, családi legendáriumok, azaz mozaikok révén az olvasó előtt összeáll egy szívszorítóan szép tablókép a Kárpát-medence sokszínű, ezerarcú zsidóiról. Közhelyszámba megy, hogy a zsidók csak azoknak a zsidógyűlölőknek a szemében egyformák, akik még nem is láttak zsidót, mindenesetre az antiszemitizmusban szenvedők számára erősen ajánlott olvasmánnyá tenném Ungár Kati művét. Hiszen a kötetben a közeli és távoli família olyan tagjairól olvashatunk, akik sem közelről, sem távolról nem hasonlítanak egymásra – és most nem külsőségekről beszélek, hanem a különböző személyiségek saját, belső világáról, az emberi teremtmény pompás lelki gazdagságáról. A kötetben szerepel rabbi éppen úgy, mint repülőorvos, festőművész, pszichoanalitikus, katolikus pap (akiről kiderül, hogy csak névrokon), sőt még egy Saul nevű zsidó fiú is, aki 1587-ben – Báthory István halála után – állítólag egy teljes éjszakán át Lengyelország királya volt.

A könyvet számos, eddig kiadatlan fénykép illusztrálja, az egyes rokoni szálak nyomon követését pedig kihajtható táblázatok teszik érthetőbbé. Az Előszót Szántóné dr. Balázs Edit egyetemi docens írta, míg az ajánlást – a Magyar Családkutató Egyesület Zsidó Genealógiai Munkacsoportjának nevében – az ismert kutató: Hirschler András.

Nagyon remélem, hogy lesznek a műnek olyan olvasói, akik egyik-másik famíliában vagy családtagban saját rokonra lelnek, s ezt jelzik is majd a szerzőnek – ez ugyanis azt eredményezheti, hogy a Mozaikoknak lesz folytatása. Ami engem illet: az elsőhöz gratulálok, a második részt pedig várom.

K. Zs.

Ungár Kati: Mozaikok – élmények, érdekességek, sorsok a családfakutatásban. Szerkesztő: Dezsényi Katalin. Szerzői kiadás, 251 oldal.