A politikai cionizmus „segédalapítója”, Herzl-höz hasonlóan, budapesti születésű volt, szintén újságíró, kissé bizarr kultúrkritikus és a „muszklizsidóság” fogalmának bevezetője. Őt is a Dreyfus-ügy rángatta vissza a szinte teljes asszimilációból a cionizmusba.
Maximilian Südfeld volt az eredeti neve, 23 éves koráig Pesten élt. Südfeldből változtatta Nordaura. Ortodox családból származott, de még kamaszként örök búcsút vett a judaizmustól.
Kitanult orvosnak és bejárta Európát, azután jobbára Párizsban élt. Itt lett Herzl Tivadar közeli munkatársa és itt tanulmányozhatta közelről a Dreyfus-ügy idején újra hatalmas erővel fellángoló antiszemita téboly természetét. Leghíresebb, a modernséget, legkivált annak művészetét elutasító, civilizációkritikus könyvében a társadalom hatóságilag megregulázandó ellenségeként támadja például azt az Émile Zolát is, aki nem sokkal később a Dreyfus-ügyben az igaztalanul megvádolt zsidó kapitány és általában az antiszemita reakció elleni küzdelem egyik legbátrabb harcosa lett. Írásaiban meglehetősen zavarbaejtő passzusokat is találunk. Nem volt tőle idegen gyarmatosítás magasztalása és ezzel összefüggésben a fajelmélet korabeli tudományos formája sem. Ez akkoriban félig-meddig tudományos divat is volt a szociáldarwinizmus „folyományaként”, de Nordau a mából visszaolvasva bizonyosan kellemetlenül lelkes híve volt ennek a tudományos divatnak.
A Dreyfus-ügy mindenesetre végképp illúzióként tünteti fel számára is – akárcsak Herzl számára - az európai zsidóasszimilációt, így a saját asszimilációját is: cionista lesz. Herzl mellett társalapítója a Cionista Világszervezetnek, ő szervezi az első, bázeli Cionista Világkongresszust 1897-ben. A másodikon vezeti elő nagy karriert befutott ötletét a ványadtan szövegek fölé görnyedő jesivabóhert-talmudistát felváltó izomzsidóság kultúrájáról, ezt a megfogalmazást is neki köszönhetjük. Csatlakozása sokak figyelmét hívta fel a cionizmusra, bár sokakat meg is lepett, hogy az ismert újságíró-esszéistáról kiderült: zsidó.
1923-ban halt meg Párizsban, 74 évesen, de hamvai már 1926-ban Tel-Avivba kerültek, ahol ma utcanév őrzi emlékét. Benzion Netanjahu történész, a miniszterelnök édesapja (róla itt emlékeztünk meg) szerint műve Izrael prófétáinak magaslatára emeli a tegnap 167 éve született Max Simon Nordaut.
