Egy hippikommunában nőtt fel Allen Ginsberg oldalán, tizenévesként vált ünnepelt színésznővé, és szabályos szépsége ellenére is rendre a „furcsa lány” szerepében aratta jobbára világsikereit. Ő vált mostanában – egy kellemetlen bűneset után – a filmvilág egyik nagy visszatérőjévé.
Winona Laura Horowitz, vagyis Winona Ryder, a 90-es évek egyik legnagyobb mozisztárja apai ágon kelet-európai, román és orosz zsidóktól származik, itt maradt családtagjai közül igen számosan váltak a holokauszt áldozatává és öntudatosan zsidónak tekinti magát. A Winona nevű település közelében született, Minnesotában 1971-ben, kereken 45 éve.
Kislánykorában, a ’70-es évek végén egy kaliforniai kommunába költözött szüleivel és testvérével, akit a szintén orosz Jurij Gagarin emlékére neveztek el Urinak. Ebben a közösségi, természetközeli életformában nem fért meg még az elektromosság sem, természetesen nem volt TV, úgyhogy a kislány kénytelen volt a család barátaival, Allen Ginsberggel és Philip K. Dick scifi-íróval tölteni az időt, olvasni és a színházról álmodozni.
Korán bele is kezdett a tanulásba és 15 éves korában már el is indult filmes pályája: villámgyorsan, 17 évesen lett a bizarr, ijesztően szellemes komédiák zsenije, Tim Burton színésze lesz. A Beetlejuice-t „fura” és „érzékeny” kamaszlánya, Lydia Deetz teszi felejthetetlenné, aki képes együttérezni a szegény kísértetekkel, mert tudja, hogy nekik sem könnyű. Ezután már sorban jönnek a kifinomult alakítások a pszichologizáló, nem túl súlyos tini pszichohorrorokban. A széria legismertebb darabjában ő lesz az érző szívű Ollókezű Edward szerelme, Kim Boggs ugyancsak Tim Burtonnél (együtt forgat és néhány évre össze is jön Johnny Deppel).
Bizarrság, morbid humor és ártatlan szépség: ezek tették Winona Rydert már a ’80-as években, még gyerekként filmtörténeti jelenséggé.
A Sellőkben Cher gyerekeként ugyanezt a figurát, a „beborult”, valójában szimplán szeretetéhes kislányt játssza, és nem kerülhetik el egymást Francis Ford Coppolával sem: ő lesz a ’92-es filmben Drakula gróf szerelme: a gyermeki mesehorrortól a nagyoknak való szerelmi horrorig vezet az útja.
Kis híján szerepet kapott még ekkor – pályája csúcsán – a Keresztapa harmadik részében is. Akárhogy is, ő volt, visszavonhatatlanaul a kései ’80-as évek és a ’90-es évtized legérdekesebb, legösszetettebb és talán legnépszerűbb kezdő színésznője.
Az első Oscar-jelölést egy Marin Scorsese-filmért, Az ártatlanság koráért kapta, a Golden Globe-ot, az évtized közepén, a Kisasszonyok című „romantikus dráma” főszerepéért. Az évtized elején Jim Jarmusch egyik filmjében (Éjszaka a földön) is feltűnt, Roberto Benignivel együtt. A nagy sikerek évadát Woody Allennel zárja, közös filmjük a Sztárral szemben. Elképesztően sok nagy rendező fantáziáját mozgatta meg.
Az évtizedváltás, a felnövés időszaka nem sikerül túl jól Winona Ryder számára: 2001-ben, egy depressziós, gyógyszeres periódusában bolti lopáson érik és öt évet ki kell hagynia: végül próbára bocsátják és közmunkára ítélik. Ebben az időszakban szeretett volna újra vele és a magyar zsidó származású, drogügyek miatt szintén nehéz helyzetben lévő Robert Downey Juniorral dolgozni Woody Allen, de végül szomorúan be kellett látnia, hogy most nincs rá esélye. Alighanem mindannyian sajnálhatjuk.
Stílusosan a Szex és halál kezdőknek című filmmel tár vissza, aztán ő lesz Spock kapitány anyukája a Star Trekben és ő játssza, a 20. század legfélelmetesebb zsidó pszichológusa, Stanley Milgram (róla itt írtunk) feleségét is 2012-ben: a ’90-es évek már rég elmúltanak, de Winona Ryder újra velünk van, és azt lehet remélni, hogy már velünk is marad.
Túl a korai sikeren, az átmeneti, súlyos és hosszú hullámvölgyön, ismét a legmagasabb csúcsok közelében abban is segít, hogy jelzi: igenis van mód visszajönni, nem csak neki, mindannyiunknak. Ma 45 éves, van még legalább négy jó évtizede.
