Mai születésnapos: Roberto Benigni, a legszebb holokauszt-komédia rendezője

Kié Auschwitz? – tette fel a kérdést Kertész Imre egyik esszéjében és úgy látta, hogy az utolsó túlélők távozása után csak az olyan művek tarthatják fenn a holokauszt eleven emlékezetét, amilyen Benigni Oscar-díjas filmje, Az élet szép című, szívszaggatóan bájos komédia.

Fellini bölcs derűjét és életszeretetét házasította össze össze Charlie Chaplin keserű bohóc-szerepeinek lázadó és részvétteli, „kisemberi” gunyorosságával.

Igen, ő az, aki mindenből viccet csinál, amit üresnek, formálisnak, képmutatónak érez, tiszteletlen azzal, ami nem fontos, hogy valóban tisztelhesse mindazt, ami igazán számít. A filmsorozatot, amely fiatal színészként hazájában híressé tette, jórészt miatta kellett cenzúrázni, egy kommunista tüntetésen pedig egyszerűen felemelte a roppant tekintélyes és rém fontos pártelnököt – barátsága jeléül a tömeg előtt. Mélyen hívő katolikusként II. János Pál pápát amolyan „rosszcsontnak” nevezte a tévében és az Oscar-díj átadóünnepségén is „jelenetet” rendezett, hogy a showbiznisz öntelt önünneplésébe némi életét és fényt csempésszen végre. Az ilyen alakokat szokás komolytalannak nevezni, akik minden szomorú tapasztalatuk ellenére is úgy tudják és igyekeznek is bebizonyítani lelőhetetlen jókedvükkel, hogy az élet szép. Ezt hirdeti, már címében is, a film, amely világhírűvé és a holokauszt egyik legfontosabb „művészévé” tette Benignit.

Guido eljátssza kisfiának, hogy a koncentrációs tábor csak amolyan játék és aki betartja a szabályokat és végigcsinálja, az a végén kap egy gyönyörű és igazi tankot, amivel aztán kedvére játszhat és azért, hogy a kisfiát, akinek zsidó az édesanyja, megmentse, „elkíséri” családját a deportálásba és végigbohóckodja a holokausztot. A film tanulsága végsős soron az, hogy a humor, a szívből jövő, könnyes nevetés egyetlen forrása az önzetlen szeretet, az, hogy minden szülő kacagva és gondolkodás nélkül halna meg bármikor a gyerekéért. És ez, az önfeláldozás önzetlensége erősebb lehet még a feneketlen, határtalan gonoszságnál is. Guido meghal, de a kisfiú megpillantja a felszabadítók megígért tankját. Ez a film a holokauszt mélyen katolikus értelmezése: engedjétek hozzám a kisdedeket – kéri az egyetemes szeretet nevében. A levezethetetlen, öncélú és totális gyűlölettel csak ez a minden érdeket és magyarázatot meghaladó, érthetetlen erejű szeretet állítható szembe, amelyet mind ismerünk, akik kezükbe vehettük újszülött gyermekünket, akik felelősek vagyunk egy növekvő életért. Erről a hétköznapi csodáról, a gyengéd nevetés hatalmáról szól Az élet szép: hogy egyedül ez a gyengéd nevetés mentheti meg a különben menthetetlen világot.

A „szemtelen” Benigni minden mestere előtt gondosan fejet hajt: ott van Fellini utolsó filmjében, A Hold hangjában, Woody Allen Róma-mozijában (Rómának szeretettel), rendezte a nagy zsidó komikust, Walter Matthaut 1988-ban.

Aktívan politizál, az olasz baloldal egyik sztárja, Silvio Berlusconi kitartó kinevettetője volt és mindezen felül Dante és az isteni színjáték (olasz eredetiben Isteni Komédia) lelkes híve: és az, amit csinál, maga is Isteni Komédia, a szó minden értelmében.

Hatvannégy éve ezen a napon kezdte csupa szeretetből kiröhögni ezt a rémséges világot és széppé varázsolni maga körül az életet.