04.25. 19:29, kimenete: 04.26. 20:39 
A sérülékeny, melankolikusan nőies karakterektől férje, Rudolf Péter harsány viccfiguráiig menően képes bármit eljátszani, egyszerre ösztönös és fegyelmezett, tökéletes színész, aki megrázó erővel játszott el pályája elején egy 20 éve méltatlanul elfeledett filmben egy zsidó édesanyát 1944-ből. Őt tette Bacsó Péter képzelete a Zsütit megmentő Karády Katalinná és nemsokára mi is láthatjuk majd egy a Saul fiát követő, felettébb ígéretesnek magyar-zsidó emlékezetfilmben.
Nagy-Kálózy Eszter / Fotó: MTI
Egyik legelső filmszerepét rögtön a legnagyszerűbb magyar filmek egyikében kapja végzése évében. Alig 22 évesen tűnik fel egy másik mai születésnapos, a nála kerek 20 évvel idősebb Bereményi Géza Eldorádójában (Bereményi ma 71, Nagy Kálózy pedig 51 éves).
A közelmúlt filmtörténetének egyik legemlékezetesebb színésztriója, az egymás szakmai életét folyvást keresztező Cserhalmi György–Nagy Kálózy Eszter–Rudolf Péter hármas meglepő módon egészen észrevétlenül állt össze 1996-ban egy meseszép, maradéktalanul elfelejtett magyar zsidó tárgyú kisfilm, Az én kicsi nővérem kockáin, egy a zsidó múltat szinte megszállott szenvedéllyel dokumentáló Sípos András első, filléres költségvetésű játékfilmjében, amelyben a három nagy színészen kívül csak amatőrök játszottak, például egy Závada Pál nevű író. Egy zsidó testvérpárt – egy kislányt és egy kisfiút – 1944-ben életmentő vakációra küld édesanyjuk, a 30 éves Nagy-Kálózy Eszter vidékre egy kiugrott apácához és kisbirtokos öccséhez, amíg édesapjuk, Rudolf Péter munkaszolgálaton van távol. A pusztulástól fenyegetett, mégis valódi idillben a lány, Ilcsi megismerkedik egy besorozott, kedves, fiatal német katonával: Rómeó és Júlia a második világháborúban: a srác kicsit még falaz is nekik, amíg egyszerre csak eltűnnek ketten a 44-45-ös világvégében és felszabadulásban: ők ketten ismeretlen helyre távozva kilépnek a család történetéből és a világtörténelemből – talán Petőfi Sándor Tündérországába, ahol még csak híre sincs a télnek. Azt tudjuk csak, hogy Ilcsi hosszan, évtizedekig kísért még kisöccse álmaiban, eltemetett fájdalomként egy megmenekült, de széteső zsidó család emlékei közt. Idill és fájdalom, remény és szomorúság ilyen finom szőtteséből készülnek aztán később is Nagy-Kálózy Eszter színészi életének legszebb, legfelemelőbb pillanatai, például az Eszter hagyatéka főszereplőjeként, ismét Cserhalmi György oldalán. A jelenetezés letagadhatatlanul Máraié: idősödő kisasszony él elzártan, a múltba zárkózva, titkainak méltóságában, majd rögtön azután, hogy megismerkedünk vele, feltámad és újra rászakad a múlt, feltámad még egyszer, utoljára és csak az ő szívében bizonyul igaznak. Feltámad, hogy örökre véget érjen és véget érjen vele az élet is. Szinte hihetetlen, hogy amikor ezt Márai megírta, nem ismerte még Nagy-Kálózy Esztert, hogy nem rögtön neki komponálta ezt a törékenyen előkelő szerepet.
De hát Karády Katalin sem azért volt csak a világon, hogy Nagy-Kálózy Eszter ilyen mélyen megértse és átélje a sorsát Bacsó Péter szép filmjében, amely újra a ’40-es évek, a zsidótörvények, az összeomlás előtti menekülési kísérletek és az embermentés világába visz, ez a valóban „hamvadó” világ Nagy-Kálózy tehetségének igazi terepe, ahol ismét együtt lehet Cserhalmival és Rudolf Péterrel.
Ennek az időszaknak a lezárásához és a bizonytalan újrakezdéshez visz el a Miami Zsidó Filmfesztiválon a napokban bemutatott, Szántó T. Gábor Hazatérés című novellájából készített, a Moszkva teret is jegyző Török Ferenc rendezte 1945-című film, amelyben a főszereplő jegyzőt és feleségét Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter játssza: egy magyar falu próbálja ’45-ben újrakezdeni az életét, a jegyzőék fiának esküvőjére készülnek, amikor megpillantanak két ortodox zsidó férfit (egyikük a Sorstalanság Köves Gyuriját játszó Nagy Marcell) közeledni a település határa felé. Felrémlik a lehetőség, hogy a sokat szenvedett falusiaknak most az újrakezdés helyett számot kell adniuk a múltról. A különböző fájdalmak, kényszerek és választások pontos és együttérző elemzését ígéri a film, amelyre nekünk áprilisig kell várnunk, de bizonyára érdemes lesz.
Addig pedig gondoljunk sűrűn a mű producerére, a tavaly októberben, mindössze 49 évesen meghalt Angelusz Ivánra is. Nagy-Kálózy Esztert pedig sokáig éltesse az Isten.
