Mai születésnapos: Léon Blum, Franciaország miniszterelnöke

Léon Blum, az irodalmár entellektüell, akiből a Dreyfus-ügy csinált politikust, Franciaország első szocialista és első zsidó miniszterelnöke volt, nagy szociális reformok, a „francia New Deal” bevezetője.

Asszimilált, tehetős zsidó családba születik Párizsban, 1872-ben. Ügyvédnek tanul, irodalmárként kezdi pályafutását, amíg életét meg nem változtatja a Dreyfus-ügy, a zsidó származású kapitány alaptalan megvádolása hazaárulással és a nyomában kitörő „háború” a progresszió és az antimodenista és antiszemita nacionalizmus között.

Blum „dreyfusard”, Dreyfus harcos híve és szocialista lesz a század végére, közeli kapcsolatba kerül a francia szociáldemokrata politika úttörőjével, Jean Jaurés-val, rendszeresen publikál a párt lapjába, a L’Humanitébe.

A háborúellenes Jaurés-t 1914-ben meggyilkolják és tanítványa fokozatosan a helyére áll: a ’20-as, ’30-as években ő vezeti a francia szociáldemokrata pártot. A forradalmi követeléseket elutasítja, elfogadja a parlamentarizmust és ennek keretei között képzeli fokozatos átmenet során felszabadítani a munkásosztályt; az általa vezetett párt szakít a kommunistákkal.

A gazdasági válság utáni helyzet és Hitler hatalomra kerülése Németországban a francia baloldali és középpártokat „népfrontpolitikára” ösztönzik: széles összefogásuk fölényesen megnyeri az 1936-os választást, Blum a szocialisták vezetőjeként az ország miniszterelnöke lesz. A Dreyfus-ügy kapcsán kirobbant feszültségek azonban nem enyhülnek. A zsidó szocialista vezetőt félholtra veri a szélsőjobboldali, antiszemita csőcselék kevéssel azelőtt, hogy miniszterelnökké választanák.

Kormánya – amelyben először kapnak szerepet nők is – nagy horderejű szociális reformokat vezet be a 40 órás munkahéttől a sztrájkjogon keresztül a fizetett szabadságig, a külpolitikai folyamatokat azonban képtelen kezelni: Blum nem mer a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalára állni a francoistákkal szemben és az ebből származó koalíciós feszültségekbe belebukik végül. Még egyszer, nagyon rövid ideig miniszterelnök lesz, mielőtt a Harmadik Birodalom megszállja Franciaországot.

A Vichy-rezsim perbe fogja, végül a németek foglya lesz Buchenwaldban és Dachauban, az amerikaiak szabadítják föl.

Rabsága idején Galileában kibucot neveznek el róla, a megnyitó ünnepségen Golda Meir későbbi izraeli miniszterelnök is jelen van: a cionizmus fővonala hosszú évtizedeken át baloldali-szocialista volt és ennek a történetnek nem csak Meir, de Blum is részese, aki maga is híve volt a zsidó nemzeti otthon megteremtésének.

A háború után egy átmeneti kormány miniszterelnöke – immár harmadszorra. Halálig ír a párt lapjába, a Le Populaire-be.