Ma 80 éve kezdődött a náci propagandaolimpia, amin hat magyar zsidó is aranyérmet szerzett

1936-ban a magyar sportolók 10 aranyat, egy ezüstöt és öt bronzérmet szereztek Berlinben, ezzel az eredménnyel a németek és az amerikaiak mögött a harmadik helyen végeztünk. Az olimpia előtt egy magyar lap (Nemzet Szava) így írt: „Zsidóktól hemzseg a magyar olimpiai küldöttek névsora. Sőt a vezetők is legnagyobb részt zsidók. Ne is számítsunk magyar sikerekre Berlinben, bárhogy is hazudja a remélendő sikereket a zsidó sajtó.” Ezt megcáfolandó a játékokon hat magyar zsidó sportoló tiszteletére is felcsendült a magyar himnusz.

Az első magyar női olimpiai bajnok a tőrvívó Elek Ilona lett. Már a kiutazása sem ment könnyen, zsidó származása miatt kizárták a Honvéd Tiszti Vívó Klubból és a MAC-ból, de a játékokon elindulhatott az egyetlen női vívószámban, az egyéni tőrvívók küzdelmében. Elek 21 mérkőzéséből csak hármat veszített el, ami elegendő volt az első hely megszerzéséhez, ezzel a magyar sport első női olimpiai aranyérmese lett. A náci szervezőket különösen bosszantotta, hogy egy német vívó elől vitte el az elsőséget. Aki, Helene Mayer egyébként szintén zsidó volt, akárcsak a bronzérmes osztrák Ellen Preis.

1936_cs__kibolya.jpg

Csák Ibolya magasugró nagyon szoros küzdelemben győzött. Három atléta ugrotta át a 160 cm-es magasságot, de a 162 cm egyiküknek sem sikerült, ezért kaptak egy negyedik lehetőséget is. Hármuk közül csak neki sikerült ezt a magasságot átvinnie, ezzel ő lett a magyar női atlétika első olimpiai bajnoka.

1936_kabosendre.jpg

Kabos Endre a Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre összeállítású magyar csapat tagjaként nyert olimpiai bajnoki címet. Egy nappal a 38. születésnapja előtt, 1944. november 4-én a Margit híd felrobbantásakor veszítette életét a háromszoros olimpiai bajnok kardvívónk. Kabos Endre egy "olimpiai tölgyet"ültetett Bihar megye felkérésére gyermekkorának helyszínén, az egykor gazdag és virágzó zsidó közösségeknek otthont adó Berettyóújfalun, mely a városi könyvtár épülete előtti parkban található – ma is.

1936_k__rp__tik__roly.jpg

Kárpáti Károly birkózó szabadfogásban indult. Súlycsoportjában aranyérmet szerzett. Az aktív sportolást az 1936. évi olimpia után fejezte be. 1996-ban hunyt el Budapesten. Kárpáti Károly emlékezéséből tudjuk megkínzott és meggyilkolt olimpiai bajnokunk, Petschauer Attila tragikus történetét. Petschauer Attila három olimpiai érmet nyert Magyarországnak. 1928-ban Amszterdamban csapatban aranyérmet, egyéniben ezüstérmet szerzett, 1932-ben, a Los Angeles-i olimpián pedig szintén csapatban nyert aranyat. Sportolói karrierje lezárulása után újságíróként dolgozott tovább.

1936_vizilabdacsapat.jpg

Bródy György és Sárkány Miklós a magyar vízilabda válogatott tagjaiként szereztek aranyérmet a berlini olimpián. Az 1936-os berlini olimpián a magyar csapatnak Hitler jelenlétében, Sieg Heil kiáltások hangzavarában kellett küzdenie. Erőteljes lélektani hadviselés folyt azért, hogy a magyarokat letaszítsák az olimpiai trónról. De a csapat győzött! Az eredményhirdetést „titokban” tartották meg a „propaganda-olimpián”. Bródy György a háború, a munkaszolgálat után az úszószövetség tisztviselője lett, majd munkája révén külföldön telepedett le, először Belgiumban élt, később a Dél-Afrikai Köztársaságban, ott hunyt el 1967-ben. Sárkány Miklós a második világháború után, 1945-től 1947-ig a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett. Irányítása alatt a magyar válogatott 1947-ben Európa-bajnoki 4. helyezést ért el. 1947-től 1958-ig az Újpestnél (UTE, Budapesti Dózsa, Újpesti Dózsa) volt edző. Csapata ötször (1948, 1950, 1951, 1952, 1955) nyert magyar bajnoki címet. 1958-ban a németországi Wuppertalban telepedett le. 1968 és 1973 között a Német Szövetségi Köztársaság vízilabda válogatottjának vezetőedzője volt. Ezután haláláig Bécsben élt.

A sors fintoraként berlini olimpia legsikeresebb sportolója a színes bőrű atléta, Jesse Owens volt, ez a tény szálka volt a német kormány szemében.

1936 augusztusában Adolf Hitler náci diktatúrája két hétre álarc mögé rejtette rasszista, militarista jellegét, amikor otthont adott a nyári olimpiai játékoknak. A sportesemény remek lehetőséget jelentett arra, hogy a békés, toleráns Németország látszatával kápráztassák el a sok külföldi látogatót és újságírót.

A rendezés jogát még 1931-ben ítélte Berlinnek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, két évvel azelőtt, hogy a náci párt vezére, Adolf Hitler Németország kancellárja lett. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Csehszlovákiában és Hollandiában mozgalmak indultak a játékok bojkottálására, számos ország egyéni zsidó sportolói is a bojkott mellett döntöttek. Azonban amikor az Egyesült Államok Amateur Athletic Union elnevezésű sportszervezete 1935 decemberében a részvétel mellett szavazott, más országok is követték a példáját, és a szélesebb körű bojkottmozgalom elhalt.

A nácik nagyon gondosan készültek az augusztus 1-16. között megrendezett nyári játékokra: hatalmas sportkomplexumot építettek, az emlékműveket és a házak falait Berlin utcáin olimpiai zászlókkal és horogkeresztekkel borították be. A legtöbb turista nem volt tudatában annak, hogy csak ideiglenesen, az ő kedvükért tűntek el a zsidóellenes feliratok, és a berlini romák rendőri begyűjtéséről sem szereztek tudomást. A náci hatóságok azt is elrendelték, hogy a külföldi látogatókra vonatkozóan felfüggesszék a német homoszexuális-ellenes törvények érvényességét.

1936. augusztus 1-jén Hitler megnyitotta a XI. olimpiai játékokat. Egy új szertartást is bevezettek: magányos futó érkezett fáklyával a kezében az ősi játékok helyszínéről, a görögországi Olümpiából. A berlini viadalon végül minden eddiginél több, negyvenkilenc ország képviseltette magát a világ minden tájáról. Németország állította ki a legnagyobb csapatot 348 sportolóval, és az USA küldöttsége volt a második legnagyobb 312 taggal, köztük 18 afroamerikaival. A Szovjetunió nem vett részt a berlini olimpián.

Az atlétikai képek segítségével kapcsolatot teremtettek a náci Németország és az ókori Görögország között, ezzel is szimbolizálva a náci mítoszt, mely szerint a felsőbbrendű német kultúra jogos örököse a klasszikus antikvitás „árja” kultúrájának. Ezek az elrendezett propagandakísérletek jóval az olimpiai játékok után is folytatódtak, például a nácibarát német filmrendező, Leni Riefenstahl sokat vitatott „Olimpia” című dokumentumfilmjének 1938-as nemzetközi kiadásával. Németország győztesen jött ki a XI. Olimpiáról, és a későbbi jelentések tanúsága szerint Hitler eltökélten szőtte tovább a német terjeszkedéssel kapcsolatos grandiózus terveit. A zsidók üldöztetése újraindult. Két nappal az olimpia után Wolfgang Fürstner kapitány, az olimpiai falu vezetője öngyilkosságot követett el, mivel zsidó származása miatt elbocsátották a katonai szolgálatból.