Mazsihisz / Wang folyó versei
Tekeháza kis település az egykori Ugocsa vármegyében, ma az ukrajnai Kárpátalján, Nagyszőlőstől keletre, a Tisza bal partján. A Wikipédia szerint 1910-ben 1182 lakosa volt, ebből 107 izraelita. Ma valószínűleg egy zsidó lakosa sincs a községnek, de emléküket a zsidó temető máig is őrzi.
A sírkövek többsége egyszerű kivitelezésű, visszafogottságuk az ortodox hagyományokat tükrözik. Jószerint csak írott szöveget találunk rajtuk, feltüntetve az elhunyt nevét, halálozási dátumát, esetleg egy-két szóban megemlékezve evilági érdemeiről. Ha díszítményt találunk rajtuk, az is zömmel a hagyományos motívumokból kerül elő: gyertyatartók, szomorúfűzek a női sírokon, a férfi sírokon néhol Dávid-csillag, a papi sírokon a kohaniták áldó kezei, de sokukon még ennyi sem. A legtöbb sír egyetlen éke a felső ív alatt látható díszesen faragott pe és nun betűk, a po nitman, „itt van elrejtve” héber szavak akronímája.
Érdemes azonban felfigyelnünk egy sajátos sírmotívumra, amelynek a tekeházai temetőben szinte saját iskolája van: ez a geometrikus gyertyatartók nagy és változatos száma. A gyertyatartók jelenléte – mint azt már a leskói temetőben is láttuk – önmagában még nem különleges. Szinte kivétel nélkül női sírokon találkozunk velük, a péntek esti gyertyagyújtást, ezen túlmutatva pedig a családi otthon fényét és melegét jelképezik, az erényes asszonyt dicsérve. Ami Tekeházán érdekes, az a stilizált, geometrikus gyertyatartók nagy száma és variációja:
Ha már a gyertyatartóknál tartunk, érdemes ennek a motívumnak még egy itteni sajátos formáját kiemelnünk. Ezekről a sírkődíszítményekről nehéz eldönteni, hogy valójában három ágú gyertyatartót, vagy három szárú-levelű növényt ábrázolnak-e:
A többségében puritán sírkövek között feltűnik néhány gazdagon díszített kő is, mutatva a keletebbre található burjánzóan díszített haszid temetők hatását. Ezeken díszes koronát, madarakat, házat találunk. Különösen szép az a sírkő. amelynek peremét különböző növényi sorminták díszítik, amelyek a ház fölött tulipán motívumban futnak össze. A ház két oldalán egy-egy virág, amelynek lehajló-letört levelei a derékba tört életet szimbolizálják.
Itt van elrejtve a jámbor és egyenes férfi…
Díszítésében szintén haszid jellegű a fiatalon – „napjainak felében”, ahogy a sírfelirat mondja – elhunyt Hajim Dov rabbi sírja, amelyet fekvő, fejét hátrafordító oroszlán díszít. A sírkőfaragó a Júda törzsét jelképező állatot választotta sírkődísznek, bár a „Dov”, vagyis „medve” nevet viselő rabbi sírján ez utóbbi állat találóbb választás lett volna. A sírkő felső félkörívében olvasható bibliai idézet is gondosan lett kiválasztva: „Ezt a követ pedig ideállítottam emlékjelül…” (1Móz 28, 22), majd az idézetet az ezt követő személyes sírkőfelirat teszi teljessé: „…annak a férfinak, aki a jámborok útján járt és tisztességben cselekedett: tanítónk, rabbi Hajim Dov, tanítónk, rabbi Jehuda ha-Levi fia. Elhunyt napjainak felében…”.
Különlegesen díszes és egyedi a következő női sír, amely szintén erős haszid hatást mutat:
Itt van elrejtve az erényes és dícséretes asszony, akinek tenyere meg volt nyitva a szegényeknek [Péld 31, 20 szabad visszaadásban], Scheindel asszony, az áldott emlékű Moshe leánya.
Elhunyt 5605 [1845] év Hoshana Rabbah napján [Szukkot utolsó napján].
Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.
Fent két, fejét hátrafordító galamb fog közre egy igen gazdagon díszített, összefonódott szárú hétágú gyertyatartót. A galamb a jámborság, a gyertyatartó a péntek este és a családi otthon jelképe. A sírkövön alul kígyó tekereg. A kígyó aránylag ritka jelkép zsidó sírokon. A varsói zsidó temetőben találunk példát önnön farkába harapó kígyóba, amely az öröklét jelképe, míg a szintén lengyelországi Żabno zsidó temetőjének egyik sírkövén az oroszlánra támadó kígyó a halált jelképezi. Valószínű, hogy a tekeházai temető kígyója is ez utóbbival rokon.
Egy pár szót ejtenünk kell a sírfeliratokról is. Gyakran találkozunk zsidó sírköveken bibliai idézetekkel, amelyek valamilyen módon az elhunyt életéhez, erényeihez kapcsolódnak. A sírfeliratok szerzői gyakran kölcsönöznek egymástól, illetve használnak fel újra és újra néhány találó, széles körben alkalmazható bibliai verset. A tekeházai temetőben különösen népszerű volt a Példabeszédek könyvének egyik verse (31, 20), amelyet számos női síron olvashatunk:
Megnyitja tenyerét a szegénynek
Két női sír, mindkettő háromágú gyertyatartó ornamentikával. - A baloldali: Itt nyugszik az erényes és jeles asszony,
„Megnyitja tenyerét a szegénynek” [Péld 31, 20], Lea úrnő, az áldott emlékű Moshe leánya,
elhunyt 5674 [1904] Niszán hó 6-án.
[A harmadik számjegy, a 7-es nem biztos az évszámban.]
További képek hamarosan a Wang folyó versei blogon
