Kalandos/hányatott életű, sokféle tehetségű művész volt, akinek emlékét inkább őrzi a külföldi bölcsész-értelmiség, mint saját hazájának köztudata. A Kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi és a Valahol Európában (meg persze a róla elnevezett állami díj) tartják fenn a nevét, pedig mindennél jóval többre volna érdemes emlékeznünk.
„ S tán pápuákok pengetnek poros fát/ S nem lesz Nyugat már, sem Fenyő, sem Osvát/ S még él Balázs, még él a méla Béla”- idézte fel nevét azaz 1910-es évek elején, az Így írtok ti legismertebb sorainak egyikében, egy Babits-paródia végén Karinthy Frigyes: a nemrég induló írót-költőt és az emblematikus folyóiratot egyetlen mondatban. Igen, félig-meddig közéjük tartozott, az induló nyugatosok közé, de metafizikus vonzalmai rögtön el is választották tőlük: beszédes, hogy a Nyugatban szintén publikáló Lukács György (szülinapi megemlékezésünk) a folyóirat szerzői közül – Ady Endrén kívül – igazán csak őt becsülte, igaz, hogy Balázsért viszont kritikátlanul rajongott. A Balázs védelmében írt könyvének páratlanul bizarr és provokatív címe: Balázs Béla és akiknek nem kell.
Balázs Szegeden született 1884-ben Bauer Herbert néven, kamaszként egy darabig a város híres Vajda-házában lakott, amelyet egy zsidó borkereskedő építtetett a 19. században (szegediek voltak egyébként Lukács, vagy egy harmadik magyar-zsidó kommunista alkotó, Déry Tibor felmenői is). Az egyetemre jött föl Pestre és itt ismerkedett meg Lukáccsal, innen indult népdalgyűjtő útra: ez, a magyar népköltészet iránti, életének egyik legerősebb vonzalma maradt annak ellenére is, hogy 65 évéből 25-öt, földi idejének bő harmadát száműzetésben kellett leélnie.
A magyar kultúra eredendően és egyszerű földrajzi okokból is németes németes orientációjú, ő is németes szellem volt, akárcsak egyik legjobb barátja, Lukács.
Az első világháború alatt – amelyben önkéntesként harcol – mutatja be az Operaház A fából faragott királyfit, Bartók táncjátékát, amelynek librettóját ő írja, aztán egy másik közös művüket is, a nagy zeneszerző egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát: mindkettőben megmutatkozik Balázs és Bartók közös vonzalma a népköltészet iránt.
Az ő lakásán alakul meg a híres Vasárnapi Kör, ahol Lesznai Anna, Lukács, Hauser Arnold, Mannheim Károly (az ő szülinapját itt ünnepeltük) és mások társaságában beszélgetnek szellemi-erkölcsi kérdésekről, próbálják meghaladni a kapitalista korszak reménytelennek, bűnösnek érzett erkölcsi-kulturális sivárságát és a legtöbben közülük a kommunizmusban vélik megtalálni meg a kiutat. Balázs is írói direktóriumi tag lesz a Tanácsköztársaság alatt és a Magyarország területi integritásáért küzdő Vörös Hadsereghez is csatlakozik.
Innentől – földrajzi értelemben – tipikus az útja: Bécs, Berlin, Moszkva. Száműzetése évei alatt írja filmelméleti munkái javát, Berlinben számos forgatókönyvet is, együtt dolgozik Erwin Piscatorral, Korda Sándorral és – nem sokkal távozása előtt – Hitler későbbi kedvenc filmrendezőjével, Leni Riefenstahllal is. Közös munkájuk, a Kék fény volt Leni Riefenstahl első rendezése, az alapötletből, amely Riefenstahlé, Balázs írta a forgatókönyvet.
„Kétségtelen, hogy ez a filmtörténet első, nő által készített, független low budget – produkciója” – írja a Filmvilág cikke, és ide kapcsolódik talán, hogy Balázs korai drámája, a Doktor Szélpál Margit éppen egy „modern” női konfliktust, a hivatás és a családanyaság közötti őrlődést vitte színre.
Munkakapcsolatuk során heves szerelmi viszony alakult ki Balázs és Riefenstahl között, Balázs úgy tervezte, együtt mennek Berlinből Moszkvába, de végül másképp alakult: Riefenstahl maradt és megtalálta a Harmadik Birodalomban a számítását, Balázs pedig a Szovjetunióba távozott, ahol például a Tanácsköztársaságról forgatott filmet, amely aztán végül nem került forgalomba.
Amikor 1945-ben hazajött, már nem volt sok ideje hátra, de a ’47-es kultfilm, a Valahol Európában forgatókönyvét még megírja, és azt, hogy Lukáccsal együtt saját elvtársai szorítsák ki a kulturális kánonból, még éppen megéri: gyanús avantgarde vonzalmai nem tették szegényt kompatibilissá a szocialista realizmussal: 1949-ben halt meg, de életművét évtizedeken keresztül nem gondozták rendesen Magyarországon, miközben a film elméletírójaként minden túlzás nélkül világhírűvé vált.
„Még él Balázs, még él a méla Béla”-írta Karinthy a ’10-es években, de „a méla Béla” immár több mint 66 éve nem él. Egykori szerelme, Leni Riefenstahl, akinél 16 évvel volt idősebb, 54 évvel élte túl és szépen emlékezett meg róla. Ő 2003 szeptemberében halt meg, 101 évesen, egy apró bajorországi településen.
