Diplomás festő-restaurátor művészként sok
épületen dolgoztam már, főleg festést, aranyozást, díszítő festést végeztem, s
habár 35 éve vagyok a szakmában, nekem a Rumbach az egyik büszkeségem, a szívem
csücske.
Másfél éves munka volt a dokumentálástól az
átadásig, hiszen voltaképpen az egész épületet helyre kellett állítanunk. S
hogy milyen dokumentáció alapjám dolgoztunk? Még ha jelentős részben meg is
fakultak, de szerencsére megmaradtak az eredeti színek, szóval az eredeti
színekből dolgoztunk. Az egykori fekete-fehér fotók is segítségünkre voltak,
hiszen, ha a színt nem is, de a sötétebb-világosabb árnyalatokat szépen
visszaadták.
A famennyezet restaurálása komoly kihívást jelentett a kis
csapatunknak: ki kellett keverni a színeket, retusálni kellett a motívumokat, a
háttereket, és az épületben persze mindent újra kellett aranyozni, a munka
során több száz füzet 23 karátos aranylapot használtunk el.
Szakmailag a legnagyobb kihívás az volt,
hogy kívül-belül minden harmonizáljon színben, stílusban és hangulatban, a
legkisebb tévedést is el akartuk kerülni, mert ez az épület egészen
varázslatos: minden egyes nap lenyűgözött, amikor beléptem ide. A homlokzaton
az összes színt én kevertem ki, az itt látható terrakotta sötétebb és
világosabb árnyalatát is – szóval számomra felemelő érzés elmenni a zsinagóga
előtt.