Eötvös József, a magyar zsidók védelmezője

Ő, a liberális katolikus arisztokrata volt az első e honban, aki szenvedélyesen követelte a zsidóság teljes és feltétlen egyenjogúsítását már 26 évvel ezelőtt, hogy végül bekövetkezett volna. Először a Battyány-kormányban, aztán a kiegyezés után volt vallásügyi miniszter: ő volt kénytelen levezényelni a magyar zsidóság „végzetes szakadását” neológokra és ortodoxokra.

A 19. századi magyar liberalizmus ragyogó korszakának egyik legragyogóbb figurája, báró Eötvös József 1841-es, híres röpiratában teljes mellszélességgel áll ki, tesz hitet a zsidók egyenjogúsítása mellett.

A 28 éves, nagyra hivatott fiatalember, aki ekkor még első, nagy sikerű szentimentális regényének, a Karthauzi-nak megjelenése előtt áll, sorra végigveszi és ízekre szedi, a bevett liberális érvek használatával, az emancipációval szembeni ellenvetéseket. Még azt is leszögezi Magyarországon úttörő hozzászólásában, hogy a jogok megadásáért cserébe semmit, sem áttérést, sem vallásreformot nem szabad követelni.

Eszméi jó időre túl liberálisnak bizonyulnak – a börtönviszonyok reformját is sürgeti, bár ezt az elképzelését többen támogatják –, a kor csak lassan nő fel hozzájuk, miközben ő türelmetlenkedik, általában is elégedetlenkedvén a hazai közviszonyokkal.

Centralistaként a vármegyék hatalmának megtörését tartaná kívánatosnak, második regénye, A falu jegyzője ezt a tézisét, kívánja történetével igazolni, alátámasztani, hogy tudniillik a vármegyeház a provincializmus és az elnyomás legfőbb bástyája. Messze hangzik ez az állítás a magyar gondolkodásban és irodalomban, elhallik egy másik – néha azért megingó – filoszemitáig, Ady Endréhez is, visszhangzik a híres, szó szerint gyújtó hangú sorokban a Felszállott a páva című versben: „Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra/ Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva”.

1848-ban Eötvös az első felelős magyar kormány tagja, Batthyány Lajos vallás és közoktatási minisztere lett, még ha itt sokat nem is végezhetett: szeptember végével vissza is vonul, nem sokra rá már a kormány sem lesz hivatalban. A szabadságharc leverése után írja meg nagy politikabölcseleti művét: A 19. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra.

A kiegyezés híve, Andrássy Gyula kormányában újra közoktatási és vallásügyi miniszter lesz. Neki köszönhetjük a korabeli Európa egyik legnagyvonalúbb nemzetiségi törvényét és régi követelése is megvalósul a zsidóság emancipációjával. A hívő katolikus, ugyanakkor antiklerikális Eötvös, a vallásszabadság tántoríthatatlan híve természetesen pártolja a zsidó felekezeti önkormányzatiságot, szeretné, ha a zsidóság maga alakítaná ki szervezeteit, ezért hívják össze a híres kongresszust. Ugyanakkor valószínű, hogy nem egészen alaptalanul vádolják többen is a hozzá jóval közelebb álló neológok iránti elfogultsággal. Abban bízik, hogy az előállt kész helyzetbe az ortodoxok beletörődnek, a zsidóság szervezetileg egyben tartható. Téved.

Utolsó nagy szolgálatainak egyike volt, hogy a később nagy tudóssá váló zsidó fiatalemberek, a pedagógiát megreformáló Kármán Mór, Alexander Bernát filozófus vagy Goldziher Ignác (nem feledkeztünk el róla a születésnapján) külföldi tanulmányait ösztöndíjakkal támogatta. A legnagyobb magyar államférfiak egyike egyike volt a magyar zsidók legönzetlenebb, legtisztalelkűbb barátainak is. Megvan rá az okunk, hogy büszkék legyünk erre a barátságra.

Tegnap volt születésének 203. évfordulója.