Búcsú Európától: pukkadjon meg az igazság!

A budapesti Művész Moziban az országos premier előtt vetítették le a Búcsú Európától című, Stefan Zweig utolsó éveiről és öngyilkosságáról készült filmet. A vetítés után Király Edit, Sárossi Bogáta és Wilhelm Droste beszélgetett a műről és az íróról.

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1942. február 22-én vetett véget az életének Stefan Zweig, a huszadik század egyik legjelentősebb osztrák írója, aki a hírnevének csúcspontján, 1936-ban kényszerült emigrációba kényszerült. A gazdag zsidó családból származó egyik percről a másikra vesztette el hazáját és ettől kezdve képtelen volt újra otthon érezni magát abban a világban, amely a náci csapatok előtörésével fenyegetett. Élete utolsó éveit önkéntes száműzetésben töltötte, megjárta Angliát, az Egyesült Államokat, Argentínát, végül Brazíliában telepedett le, ahol – második feleségével együtt – öngyilkosságot követett el.

A budapesti Művész Mozi az író halálának napra pontos évfordulójára, február 22-re időzítette Maria Schrader Búcsú Európától című filmjét, amely tavaly Ausztria hivatalos Oscar-nevezett alkotása volt. Maria Schrader filmje a szerző utolsó éveit dolgozza fel, egy menekült történetét, aki ma a világ egyik legtöbbet olvasott német nyelvű írója.

Zweig népszerűségét, ismertségét, s az iránta megnyilvánuló figyelem nagyságát jellemzi, hogy a premier előtti bemutató jegyei már a meghirdetés első napján elfogytak, így a filmet telt házzal mutatták be a Művész Mozi Bunuel termében.

A vetítés után Király Edit irodalomtörténésszel, műfordítóval és Wilhelm Droste irodalomtörténésszel, íróval, műfordítóval Sárossi Bogáta, a Goethe Intézet munkatársa beszélgetett. A beszélgetés során elhangzott, hogy emigrálása után az író számára egykori szülőföldje, Európa valóban a „tegnap világává" vált, eltűnt, elsüllyedt a múltban, s Zweig valóban úgy érezhette magát, mint akinek kifutott a lába alól a talaj. Nem érezte magáénak a világot, amelyben élt, ami magyarázatot ad végzetes döntésére.

A film által fölvillantott élethelyzetek, mozaikszerű történetek nagyon sokféle értelmezést megengednek, annál is inkább, mert vannak benne olyan elemek, amelyek szorosan vett biográfiai értelemben nem száz százalékosan pontosak. De ezzel kapcsolatban Wilhelm Droste tette az est legemlékezetesebb és legszellemesebb megjegyzését: – Pukkadjon meg az igazság!

A nézők fölvetették, hogy a film magyar címe nem egyezik meg az eredeti, német címmel (ami így hangzik: pirkadat előtt), helyette a Búcsú Európától szerepel. Ennek kapcsán Droste nevetve meg is kérdezte: „Hol a tettes?". Ám kiderült, hogy a „tettes" nem öntevékenyen cselekedett, a filmet ugyanis Ausztrián és Németországon kívül mindenütt Búcsú Európától címmel forgalmazzák. Király Edit szerint ez jó, blikfangos cím, hiszen a film nem egy történetet, hanem egy problémát mesél el. Nem meneküléstörténet, hanem egy teljes egészében, azaz kulturálisan és szociográfiailag is hontalan ember problémáiba enged bepillantást. Scrader filmje egy olyan ember motivációit igyekszik megérteni, aki tényleg búcsút mondott Európának, vagyis annak a civilizációnak, amely Atlantiszként süllyedt el a történelemben.

Kácsor Zsolt