Az első egerszegi leánygimnazista és orvosnő Dr. Kovács Malvin (1890–1937)

Simon Beáta /Zala megyei hírportál

A felsőoktatásban ma több nő tanul, mint férfi, viszont a 20. század elején csak pár százalékos volt az arányuk az egyetemeken.

DrKovacsMalvin_768x1221.jpg
Dr. Kovács Malvin rendkívül állhatatosan végezte munkáját, hóban, szánnal is kiutazott a falvakba
(A képeket unokaöccse és unokahúga bocsátotta rendelkezésre)

A svájci egyetemek kapui nyíltak ki először a nőhallgatók számára 1868-ban. Az első magyar orvosnőt, Hugonnai Vilma grófnőt 1879-ben avatták doktorrá a zürichi egyetemen. Oklevelének hazai elismertetése azonban nehézségekbe ütközött. Trefort Ágoston közoktatási miniszter a hatályos jogszabályokra hivatkozva visszautasította diplomája érvényesítését.

A parlamentben is szó esett a nők felsőfokú tanulmányokhoz való jogáról, sajtócikkek jelentek meg a témáról. A „gyengébbik nem” egyetemi tanulmányait ellenzők a nemek közötti fizikai és pszichés különbségekkel érveltek, illetve erkölcsi fenntartásaik voltak. Részben a Mária Dorothea Egyesület követeléseinek hatására Wlassics Gyula, a zalaegerszegi születésű új kultuszminiszter 1895. december 31-én közzétett rendeletével megnyitotta a nők előtt az orvosi, gyógyszerészeti és bölcsészeti kart, azzal a megszorítással, hogy a jelentkezők engedélyét egyénenként kell elbírálni.

Kohn Malvin 1890. szeptember 8-án született Zalaegerszeg külvárosában, az akkori Ola 6. számú házban. Édesapja, Kohn Jakab mésszel kereskedett, a Rákóczi utca 33.-ban volt boltja. Első feleségétől született Ida lánya 1912-ben tartotta esküvőjét Grünwald Gusztáv zágrábi kávéház-tulajdonossal. Második házasságából született Malvin, Ernő és Lajos. Lajos szintén mészkereskedelemmel, Ernő divatáru-kereskedéssel fog­lalkozott, valamint a ZTE támogatója, alelnöke is volt. A család 1910-ben változtatta a nevét Kovácsra.

Malvin a polgári iskolában kezdte tanulmányait, hamar kitűnt élénk eszével. 1902 szeptemberében sikeres felvételi vizsgát tett a gimnázium I. és II. osztályának tárgyaiból, így ő lett Zalaegerszeg első leánygimnazistája. (A megyében a keszthelyi főgimnáziumnak volt először leánytanulója 1896-tól, Nagel Paula.) Malvin magántanulóként végezte el a nyolc osztályt, „ami tudvalevőleg nehezebb, mintha rendes hallgatója volna az előadásoknak” – büszkélkedett a Magyar Paizs újságírója. 1908 júniusában kíváncsi közönség gyűlt össze az érettségi vizsgán, hogy meghallgathassa az első gimnazista kisasszony feleletét. Jeles társai közül is kiemelték a tehetséges, szorgalmas lány „szabatos és logikus” feleleteit.

Még ez év őszén beiratkozott a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karára, ahova ekkor 1734-en jártak, ebből 42-en voltak nők. Az első évfolyamot 13 medika kezdte Malvinnal együtt. Családjának úgy mesélte, hogy erkölcsi okokból az előadótermekben a fiatalemberektől külön, a legfelső sorokban kellett helyet foglalniuk. Vizsgáin kapott jegyei igazolják, hogy Kovács Malvin megállta helyét. Az 1911/1912. tanévben megkapta a Csausz Márton-féle szorgalmi ösztön­díjat, amelyet évenként hat orvostanhallgatónak ítéltek oda.

1913 őszén avatták orvossá Zalaegerszeg első „doktor kisasszonyát”. Időközben férjhez ment a szintén orvos dr. Gábor Ernőhöz. A kórházi gyakorlat után, 1915 nyarán szülővárosában telepedett le. „Dr. Kovács Malvin rendel!” – adta hírül örömmel a Magyar Paizs –, „aki a mi vidékünkön, de jó messzire is első orvostudor a nők között.” Majd 1916-ban Bichter Margit, 1919-ben Fleiner Katalin kért a gyógyszerészpályához engedélyt, 1933-ban pedig Littauer Éva orvosi diplomáját hirdették ki a városban.

A doktornő rendelője a ma is gyógyszertárként működő Kaszter-féle patika épületében, a Kazinczy tér 9.-ben volt. A nagyobb elfogadottságért ekkor még csak nő- és gyermekbetegeket gyógyított. A város területén lakó orvosokról 1920-ban készült listán „nőgyógyász” megnevezéssel szerepel. Rendkívül állhatatosan végezte munkáját, sokszor férje helyett is vállalta az éjszakai eseteket, hóban, szánnal is kiutazott a falvakba.

Házassága nem sikerült Gábor Ernővel, 1926-ban mondták ki a válást. Rövid szünet után új helyen, a Gráner vaskereskedő ház (ma Ady utca 1.) első emeletén folytatta praxisát. A rendelő modern eszközökkel: röntgengéppel, kvarclámpával, diatermiás készülékkel (gyógykezelés hővel) volt felszerelve. Délután kozmetikai rendelés várta a pácienseket. Fennmaradt orvosi igazolása szerint ekkor már férfi betegeket is fogadott, egy tüdőcsúcshurutból lábadozó betegének például még háromheti pihenést javasolt.

1927-ben a Kölcsey utca 1.-ben (a mai Balaton Szálló területén) lévő sarokházának átalakításához kért engedélyt, melyben rendelő is helyet kapott. A plébánia közelsége miatt Pehm József apátplébános is tőle kért segítséget, amikor éjszaka rosszul érezte magát. Az 1930-as években a Kováts Károly tér 1.-ben rendelt.

A doktornő háziasszonyként szerepet vállalt az Izraelita Nőegylet által szervezett eseményeken. Házában fogadásokat tartott, amelyeken a városi előkelőségek is részt vettek. Testvérei gyermekeihez szoros, szeretetteljes kapcsolat fűzte. Unokaöccse, dr. Gálos (Grünwald) József taníttatását anyagilag is támogatta, aki jó nevű pécsi szájsebész lett. Dr. Kovács Malvin a város legtöbb adót fizető új viriliseként 1932-ben bekerült a képviselő-testületbe. Pár év múlva gyomorrákot diagnosztizáltak nála. A sikertelen gyógykezelés után súlyos állapotában csak volt férjének engedte meg, hogy kezelje. 1937. április 3-án, 47 éves korában hunyt el. Halála évében a megye területén praktizáló 94 orvos között csak öt nő volt, Zalaegerszeg 32 orvosa közül pedig ő volt az egyetlen hölgy.

Különös egybeesés, hogy a városi közgyűlésen Tamásy István polgármester egyszerre búcsúzott az elhunyt Wlassics Gyulától, a város első díszpolgárától, aki lehetővé tette a nők egyetemi tanulmányait, és Kovács Malvintól, a város első orvosnőjétől.

Rokonait a második világháború idején koncentrációs táborba deportálták, közülük csak unokahúga, Kovács Zsuzsanna tért haza. Nagynénje néhány ingóságát visszakapta – Zsuzsanna gyermekei ma is az édesanyjuk által imádott „Malvinka” dolgozószobájának megmaradt bútorai között élnek, távolról is látogatják fehér márvány síremlékét a zalaegerszegi izraelita temetőben.

A hír eredetileg a Zala megyei hírportálon jelent meg