Antifasizmus, vörös zászlók és punkok a Városház téren

Szilágyi Iván Péter / MAZSIHISZ

A Humanista Mozgalomtól a Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületéig és a Civil Parlamentig, a Marx Károly Társaságtól a Duna Körig és az MSZOSZ-ig számos civil és baloldali irányultságú szervezet csatlakozott a „Civilek a szélsőjobb ellen” Mozgalom Városház parkba meghirdetett antifasiszta demonstrációjához.

Az alapvetően békés, de a nagy médiavisszhang és a sok szervezőmunka ellenére is csak néhány száz főt (jelentős részük újságíró és rendőr volt) megmozgató tüntetés kiváltó oka az volt, hogy ugyanezen napra Rudolf Hess-emlékmenetet terveztek a neonácik. A szélsőjobboldali mezmozdulást, provokációt időközben betiltotta a rendőrség, a felvonulás megakadályozását többek között Bajnai Gordon miniszterelnök is kérte a rendőrségtől.

Az antifasiszta civilek ennek ellenére megtartották rendezvényüket, amelyről most elmaradt a korábbi, ilyen jellegű demonstrációkra jellemző politikus-dömping. Talán a nyár, talán a közben lefújt szélsőjobboldali menet és a rendezvény erősen marxista felhangja miatt. A közönség soraiban többek között megjelent Lendvai Ildikó az MSZP elnöke, György Péter esztéta, Kőszeg Ferenc a Magyar Helsinki Bizottság volt elnöke, Gulyás József parlamenti képviselő (SZDSZ), Vitányi Iván és más szocialista politikusok. Annak ellenére, hogy a szélsőjobb honlapjain és fórumain előre melegített és mozgósított a rendezvényre, mindössze néhány főállású radikális, Kossuth téri törzstag képviselte a nemzet jobbik felét. A megjelent rendőri túlerőre tekintettel, nem túl nagy beleéléssel és lelkesedéssel, de többször is megpróbáltak behatolni a rendezvényre és hangoskodásukkal bekerülni a médiába, amely a köréjük gyűlő újságírókon és fotósokon keresztül sikerült is. Többek között „Szabadságot Budaházy-nak” pólókban jelentek meg. Az antifasiszta megmozdulás kapcsán így érdekes és meglehetősen morbid találkát adott egymásnak a hazai szélsőbal – és szélsőjobboldal, punkok, rendőrök, Kossuth tériek és főként nyugdíjas korú tüntetők együtt töltötték el a szombat délutánt. A demokráciát követelők vörös zászlók és régi május elsejéket idéző, munkásmozgalmi ízű feliratok alatt gyülekeztek. A beszédek szerencsére nem húzódtak el túl sokáig, a szónokok: ifjú balosok és jogvédők soraiban már számos fiatal arcot, harcos és jó beszélőkéjű antifasisztát is fel lehetett fedezni. Néhány idézet az elhangzott szónoklatokból:

Viszolygás hozott össze bennünket. Viszolygás a nácizmustól, a fasizmustól, a szélsőjobbtól, a rasszizmustól. Mi humanisták azt gondoljuk, hogy e jelenségek ellen úgy tudunk fellépni, ha megerősödik egy újfajta erőszakmentes tudatosság és elterjed a fizikai undor az erőszak minden formájától. (…) Magyarországon intézményes rasszizmus van, szegregált iskolák működnek és gyakorlatilag szegregált társadalomban élünk, de ez nem csak Magyarországon probléma-vélekedett D’Elia Viktor főszervező (Humanista Mozgalom), aki szerint a demokráciák működése formálissá silányult és senki által meg nem választott szereplők zsarolják a legerősebb államokat is: „A valódi cél annak a társadalomnak az átalakítása kell, hogy legyen, amely kitermeli az erőszakot!”

Összefogtak a civilek és leveleket írtunk a közjogi méltóságoknak és a parlamenti pártok frakcióvezetőinek és elnökeinek. Kértük őket: tegyenek meg mindent azért, hogy erre a gyalázatos, ocsmány, fasiszta emlékmenetre ne kerülhessen sor hazánkban – mondta a Magyar Egyesült Baloldal képviseletében felszólaló Noé Krisztina. Tanulságos és magáért beszél, hogy Szili Katalin szocialista politikus válaszolt egyedül az Egyesült Baloldal levelére és ígérte: mindent meg fog tenni a náci emlékmenet megakadályozásáért. Noé Krisztina szerint összefogásuk és a rendezvényt megelőző kéthónapos szervezőmunka miatt nem tarthatták meg a neonácik felvonulásukat Budapesten: „Ma végre nem sértette meg Magyarország a II. világháborút lezáró párizsi békeszerződést.” Leszögezte, hogy nemet mondanak a Gárdára és nem akarnak többé fasisztákat látni sem a Várban, sem a Hősök terén. A tüntetés betiltásáért külön köszönetet mondott a budapesti rendőrfőkapitányának. Nem kis megrökönyödést keltve, különös párhuzamot vont: ugyanúgy küzdeni szeretnének a kapitalizmus, mint a fasizmus ellen.

Alföldi Andrea a Baloldali Feminista Hálózat vezetője köszöntőjében a rendezvény mottójaként szolgáló „No pasaran!”/”Nem törnek át!” kifejezés hátterére világított rá. Ezt kiáltotta 1936. őszén a Spanyol Kommunista Párt egyik női vezetője, amikor a fasiszták Madridot ostromolták: „Most újraéled az antifasizmus eszméje és a harcban szükség lesz minden modern gondolkodású, konzervatív, baloldali és liberális demokratára!”

Alföldi Andrea főszervező szerint naivitás és hazugság azt mondani, hogy a szélsőségek ellen nincs szükség közös demokratikus népfrontra (…) Társadalmunknak gyenge az immunrendszere, képtelennek ellenállni a szélsőségek ellen.” Kiemelte, hogy egy érzelmi politizálást választó társadalmi kisebbség, „politikai csorda” középkori lázadásának lehetünk tanúi-ezen a rendezvényen is. Elítélte a szélsőjobb stílusát és azt, hogy európai parlamenti képviselők és pártelnökök hivatalos honlapjaikon ellenfeleiket „varacskos disznóknak”, „ganajtúró bogaraknak” és „férgeknek” nevezik. A szélsőjobb megerősödése mögött, értelmezése szerint a tömegek kolosszális méretű becsapása, mély társadalmi válság és a monopoltőke áll, amelynek egy kicsiny, hatalomra törő része mindig is támogatta a fasizmus sikerét.
„A magyar zsidók és cigányok a magyar nemzet organikus részét képezik, mind a múltban, mind a jövőben, akár tetszik a szélsőjobbnak, akár nem!” Akik ellenük uszítanak, a magyar nemzet árulói és minden ilyen törekvésük megbocsáthatatlan bűn – mondta Alföldi Andrea. Leszögezte, hogy „ki kell rekeszteni azokat, akik a politikai közbeszédben a „mi” és „ők” névmásokat használják.”

A Méltóságot Mindenkinek Mozgalom azért van ma itt, mert azt szeretnénk üzenni a romáknak: ne féljetek romák, itt vannak a magyarok! – mondta Kóczé Angéla, aki szerint bátor ember az, aki tudja, hogy mikor kell félni, és most kell. Szerinte ezt bizonyítja Sólyom László régóta aktuális megszólalása is, amelyben a köztársasági elnök ugyanazt mondta és ítélte el, mint amire a jogvédők is felhívták a figyelmet. A mai helyzetről elmondta, hogy a sorozatgyilkosoknak napjainkban szurkolótábora van és ez félelmetes, valamint a társadalmi válság jele. A legnagyobb baloldali napilap kislétai gyilkossággal kapcsolatos fórumát a szerkesztők kénytelenek voltak lezárni a rengeteg gyűlölködő kommentár miatt. „Minden a romákat ért lövés, bántó szó minket is megsebez, az ártatlan áldozatok az együttérző Magyarország mártírjai.”

Először az aberrált nácik megemlékezésével szemben szerettünk volna ellenrendezvényt tartani, ahol minimum verbálisan összecsaptunk volna velük. Végül ez nem valósult meg, beszédünkben azért hozzájuk szólunk, már csak azért is, mert néhány kopasz megjelent most, a téren is – mondta nagy sikert aratott, a park szélén gyülekező radikálisoknak keményen kiszólogató beszédében az Antirasszista Mobilizáció képviselője, aki „Kedves Nemzeti Szocialisták!” megszólítással kezdte gunyoros pamfletjét: „Elgondolkoztatok már azon, hogy miért utáljátok annyira a zsidókat: azért mert bolsevista gazemberek, vagy azért, mert rabló kapitalista karvalytőkések!? Azért mert ultranacionalista cionisták, vagy azért, mert hazátlan kozmopoliták? Azért mert irritálóan költekeznek vagy azért, mert fukarkodnak és felhalmoznak? Azért mert Isten kiválasztott népének tartják magukat vagy azért, mert ateista disznók, akik tagadják Isten létezését!? Teljesen mindegy, ugye, valójában mindegyik érv megteszi, a lényeg, hogy utálkozhassatok. Vagy egyszerűen csak annyira sötétek vagytok, hogy nem veszitek észre: egy perc alatt kétszer úgy zsidóztok, hogy azok kizárják egymást!?”

Kertész Ákos író Radnóti Miklós „Erőltetett menet” című versét és hozzá, függelékként a költő utolsó Négysorosát mondta el: „Radnóti évforduló van és a nagy költők mindig aktuálisak. Radnóti személye és sorsa ma, napjainkban… Perceinkben egyébként is fontos üzenetet hordoz: humanista, nagy költő, demokrata, üldözött, tisztaszívű ember és magyar költő volt! Magyarul írt verset nekünk magyar anyanyelvűeknek. Minden szava érvényes ma is.”

Tamás Gáspár Miklós filozófus, politikus, az esemény főszónoka azt fejtegette, hogy mi a baj az antifasizmussal: „Azt a látszatot keltjük húsz éve, hogy a fasiszták támadják ezt a társadalmat, az antifasiszták pedig megvédik. Pedig ez a társadalom védhetetlen!” A fasiszták megerősödése és a társadalom radikalizálódása miatt csodálkozóktól és ámuldozóktól azt kérte, hogy gondolkozzanak el azon: „Mit vártunk…? Mit vártunk egy olyan világban, amelyben az igazságtalanság, a hazugság, a képmutatás és a korrupció uralkodik!? Mit várunk egy olyan társadalomban, amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget ígér, és amely keményszívű mostohaként bánik mindenkivel, aki kiszolgáltatott, függő helyzetbe kerül az állammal, társadalommal szemben!?” A radikálisok úgy szeretnének menekülni ez elől a világ elől és szert tenni szabadságra és lehetőségekre, hogy másokat elnyomnak. „A fasizmus terjed, diadalmaskodik, megtölti az ifjúság szellemét. Újnak, bátornak és modernek látszik, miközben az antifasiszták öregszenek! Csak akkor lesz eredményes antifasiszta küzdelem, ha ez a társadalom megújul és rájön arra, hogy a demokrácia a nép uralma, és rájön arra, hogy a megaláztatásokat nemcsak rohamosztagoktól, hanem a polgári államtól sem fogadjuk el! Ha ez a társadalom nem lesz igazságosabb, nemesebb és szeretetteljesebb, akkor a fasiszták elleni küzdelemben nem fognak velünk jönni azon polgártársaink, akiknek minden érdekét halálosan fenyegeti a fasizmus.”

A „Civilek a szélsőjobb ellen” Mozgalom rendezvényét számos európai és amerikai baloldali párt, antifasiszta, emberi jogvédő szervezet is támogatta, szónokokat is delegálva a rendezvényre. Többek között angol, olasz és amerikai antifasiszták mondták el véleményüket és biztosították szolidaritásukról a megjelenteket.

A politikai, ideológiai részt követően kis szünet, majd hangulatos koncertek zárták és kis, rögtönzött tánc zárta az estét. A „Civilek a szélsőjobb” Mozgalom szervezői a nyár, az augusztusi szabadságolások és a neonáci fenyegetések ellenére is össze tudtak hozni, egy többé-kevésbe vállalható rendezvényt, amelyről számos külföldi tévécsatorna is tudósított. Felvették azt is, ahogy a beszédeket hallgató néhány százfős „tömeg” felett vörös zászlók lobogtak és mindez rossz értelemben átpolitizálta a rendezvényt. Tényleg csak a kommunisták, új marxisták ügye lenne az antirasszizmus…? Megengedhető, hogy egy politikai kisebbség kisajátítsa ezt a fontos ügyet…? Mikor cigányokat gyilkolnak és zsidókat vernek, hol maradt a többi parlamenti párt vezetője és főként szavazóik…?

A helyzet jelenleg a következő: az egyik oldalon néhány száz, maximum ezer, főként idős antifasiszta és demokrata áll. Míg a másikon több mint félmillió, aktív és mozgósítható radikális. No pasaran? Nem törnek át? …vagy már rég megtették…?

Fotó: Szilágyi Iván Péter
Címlapkép: Györffy Anna (Forrás: Hírszerző)