„Aki megment egy életet, egész világot ment meg”

Csiszár Ágnes

Sztehlo Gábor emlékkonferencia Sopronban

Sopronban, szeptember 13-án, vasárnap emlékülést tartottak a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a magyarországi gyermekmentés és nevelés jeles személyének születési centenáriumán, a Keresztény-Zsidó Társaság, a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Szakmai Tanárképző Intézete és az Emlékezés 1944-2004 Közhasznú Alapítvány szervezésében.

„Idén nyáron Izraelben jártam, ahol a jeruzsálemi Yad Vasem emlékparkban láttam azokat a kettétört oszlopokat, amelyek a gyermek halottakra emlékeztetnek.” – ezekkel a szavakkal kezdte megnyitóbeszédét Sándor Péter, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke. A kettétört oszlopok emlékeztetnek a halálukkal kettétört sorsú gyermekekre, fiatalokra. Abban, hogy kevesebb legyen ez a szám segített Sztehlo Gábor evangélikus lelkész is, hiszen 1600 gyermeket és 400 felnőttet mentett segítőivel. A csodálatos mentőkre és a Holokausztra, a Soára emlékezni kell, és emlékeztetni kell, hogy ez soha többé ne fordulhasson ez elő. Két dátum, az egyik hatvanöt, a másik öt. A Soá 65 évvel ezelőtt történt, és az utolsó öt évben kell megint attól rettegni, hogy országunkban nagy bajok vannak ilyen téren is. Ezért hát emlékezni, és emlékeztetni kell a zsidómentőkre is, mert ma is mindennél fontosabb az összetartás, az egymásra figyelés.

Dr. Szécsi József a Keresztény Zsidó Társaság főtitkára megnyitóbeszédében emlékeztetett arra, hogy Sztehlo Gábor olyan egy férfiú volt a vészterhes időkben, aki meghallotta a síró gyermekek jajszavát, megkönyörült rajtuk és megmentette őket. Nem valamiféle programot teljesített, nem egyszerűen harcolt valami ellen, hanem tett valakikért, pozitív utat mutatott és járt be. Személyisége Isten eszközévé válhatott. Vállalta azt a küldetést, amit hivatása szánt neki. Olyan munkát végzett el, melyre teremtve volt egész lénye. Kitűnő szervező volt, fáradhatatlanul dolgozott. Isten örökségét mondhatta és mondhatja magáénak. Gyermekeket kapott örökségül, örökségbe az Úrtól és megőrizte őket maguknak, megmaradt és későbbi szeretteiknek és az Úrnak. Mesterét követve, a názáreti Jézussal magához hívta a kicsiket és magához is szorította őket. 65 évvel a vészkorszak után jó emlékezni egy olyan férfiúra, aki keresztény lelkészként példát adott emberségből, akire fel lehet nézni, akiből erőt lehet meríteni. Emléke üzenet a jelennek és a jövőnek egyaránt.

„A második világháború könnyes-véres esztendeiben Európa számos országában, ahogy a magyar lakosság rétegeiben is - a kirekesztési törekvések, a gyűlölet állandó gerjesztése, a zsidóság mindennapi üldöztetése és szenvedése sajnos alig vagy nem keltett visszhangot. A méreg hatott, mert nem siettek a mindinkább meggyötört zsidó honpolgárok segítségére, nagy tömegben közömbösek maradtak. Magyar földön az addigi békés együttélés megszakadt, a hazai társadalom elkülönült, megosztott volt.” – történészi megközelítésben is emlékezető erejű volt Prof. Dr. Szita Szabolcs DSc. egyetemi tanár beszéde.

„A haszonszerzés sokaknál elnyomta az erkölcsi tanításokat, a Tízparancsolat mindenkori érvényét. Máig szégyellnünk kell, hogy ártatlan zsidó honfitársaink százezreivel, a csecsemőktől az aggastyánokig mindez megtörténhetett. A gyűlölet sajnos máig jelen van. Megnyilvánulásaival szemben a tiszta hangot, a humánum hangját kell hallatnunk. Mindent el kell követnünk, hogy a világban a milliókat sújtó tragédia semmiféle formában meg ne ismétlődhessék. Úgy vélem, mai felemelő emlékezésünk is ezt a célt szolgálja.” – e szavakkal folytatta jelenig hatóerejű tényfeltárását.

Majd emlékeztetett azokra, akik a háborús vérzivatarban az egyházak képviseletében reménysugárt jelentettek. Márton Áronra a kolozsvári és gyulafehérvári, báró Apor Vilmos győri püspökre, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapátra, Hegedűs Sándor és Pfleger Albert marista szerzetesekre, a Szent Szív Rendet vezető Gulvitzer Hildegarda, Kálló Ferenc, tábori esperesre, a Szociális Testvérek Társaságának főnöknőjére, Schlactha Margitra, Victor János református lelkészre, Bereczky Albert vezető lelkészre, Michnai László adventista atyára.

Ebbe a sorba tartozik a száz esztendeje, szeptember 25-én született, Jeruzsálemben 1972-ben a Világ Népeinek Igaza címmel elismert Sztehlo Gábor evangélikus lelkész. Ő a középiskola után, 1927 őszén lett a soproni evangélikus teológia hallgatója. 1931-ig Sopronban tanult, majd Finnországban. Magyarország német megszállása, 1944. március 19-e után Raffay Sándor püspök megbízásából a Jó Pásztor Egyesület gyermekakciója javára dolgozott. Igen fontos feladat hárult rá, szervezési problémák halmazában kellett eligazodnia, megoldást találnia. Olyan légkörben, mikor a gyűlölet lángja az égig csapott, és az üldözöttek segítője nagy veszélynek tette ki magát. A 35 esztendős, két gyermeket nevelő Sztehlo Gábor nem habozott, tette a dolgát. Anyagi segítséget főként a kitűnő svájci állampolgártól, a genfi Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának delegátusától, Friedrich Borntól kapta. Ebben a munkában részt vett Vajkai Rózsi, a Nemzetközi Gyermekmentő Szövetség vezetője, valamint az illegalitásban lévő Joint képviselője, Von Born titkárnője, Haggenmacher Erzsébet, Sztehlo rokona, az ő segítségével kapcsolódott be az első gyermekotthon létrehozásába Haggenmacher Ottó. 1944 karácsonyán harminckét otthon működött. Sztehlo Gábor lelkész élelmiszert küldött, bátorított, ezer veszélyen át is kitartott. Helytállása példaadó, meghatározó volt. Így történt meg, hogy az otthonok keresztény személyzete temérdek izgalmat, sok zaklatást, igazoltatást és elhurcolási kísérletet állt ki. Mégis - végig a helyén maradt.

1945 tavaszán Sztehlonak új feladatokkal kellett szembenéznie. Számos gyermekért – ideiglenesen vagy véglegesen – nem jött senki. A különböző korú gyerekeknek, az árváknak és félárváknak, az utcákon és tereken csavargó elhagyottaknak megszervezte a Pax gyermekotthon rendszerét, amit később Gaudiopoisnak, Örömvárosnak keresztelt el. Működését a diktatúra 1950-től nem tűrte tovább, államosították.

Sztehlo a magyar szellemi élet, a kultúra és a tudomány több későbbi jeles személyiségét mentette és nevelte. Köztük Oláh Györgyöt, a Nobel-díjas vegyészt, vagy a ma Londonban élő, nemzetközi hírű Sárközi Mátyás, írót, és féltestvérét, Horváth Ádám tévérendezőt, egyetemi tanárt.

1972-ben nagy öröm és megtiszteltetés érte. Védencei javaslatát Jeruzsálemben elfogadták, mentőmunkája magas elismeréséül a Világ Népeinek Igaza címmel tüntették ki. Fát ültetett az Igazak Ligetében. Ez volt az egyetlen díj, amit önzetlen munkájáért még életében megkapott.

Végül köszöntét fejezte ki a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának vezetőinek, kari tanácsának, hogy a közelmúltban a kar egyik előadótermét Sztehlo Gábor teremnek nevezték el. Sztehlo lelkész, az egykori soproni diák méltó volt és maradt az ősi kulturális város hagyományaihoz: a Civitas Fidelissimában kapott szellemi útravaló, az egykori evangélikus teológia magas erkölcsiségének ereje bizonyára segítségére volt a megpróbáltatások gyötrelmes útján. A soproni felsőoktatás mai vezetői és részesei büszkék lehetnek arra, hogy Sztehlo Gábor, az Igaz Ember helytállása, értékes példája segíti őket az új generációk oktatásában és erkölcsi nevelésében.

Radnóti Zoltán, a lágymányosi Bét Sálom Zsinagóga, és a Soproni Zsidó Hitközség rabbija, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem oktatója embermentésről szóló előadásában a zsidók általi zsidómentésre összpontosított. Mesélt egyrészt a Haluc ellenállásról, arról a cionista ifjúsági mozgalomról, amelynek Budapesten az akkor 15 éves Grósz Dávid volt az egyik vezetőjét. Ez az ellenállási mozgalom 1942 tavaszán indult el, néhány fiatal szlovák és lengyel menekült megérkezésével, és a csúcspontját nagyarányú akciókban érte el, amelyek során több ezer zsidót mentettek meg. Ebben a számban nemcsak zsidók szerepeltek, hanem olyanok is, akik bármilyen okból bajba kerültek, és segítségre volt szükségük. A Haluc tagjai iratokat hamisítottak, embereket csempésztek, akár már útnak indított. munkaszolgálatos századokat is visszafordítottak Gyerekek voltak, tiszta szívű gyerekek, akik mentették a menthetőt. Kapcsolatban álltak nemcsak az illegális kommunista párttal, de élelmiszer-csempészekkel is, és a lefizetett nyilasokkal.

Mesélt a profi zsidó mentőkről, Kasztner Rezsőről, akinek a nemzetközi kapcsolatai egészen Otto Adolf Eichmannig, az SS-Obersturmbannführeréig, a zsidódeportálások egyik fő szervezőjéig ért el. Kasztner a német megszállás után hamar az események középpontjába került, zsidó részről ő vezette a nácik és cionisták között folyó tárgyalásokat. A németek hajlandónak tűntek magyar zsidók százezreit szabadon bocsátani bizonyos anyagi és diplomáciai előnyök fejében Ezután Kasztner egy kisebb csoport kijuttatását kezdte szervezni. Ez lett az ún. "Kasztner-vonat", amely június végén elhagyta az országot. 1684 utasa először Bergen-Belsenbe került, majd a semleges Svájcba távozhatott.

„Oly korban élt a "Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek. – vette át a szót Dr. habil Szála Erzsébet, főiskolai tanár.

Majd Márai Sándor szavaival folytatta: „Ha minden vád igaz lenne, amit valaha is a zsidók ellen harsongtak: akkor is velük kell tartani minden embernek, aki még valaha embernek akarja nevezni magát: mert szenvedésük minden képzetet meghalad.”

Elgondolkodtató lírai bevezetője után visszatért előadásának témájára, Sztehlo tevékenyégének üzenetére.

Családi életre nevelése.
Példásan valósította meg a keresztény pedagógia máig ható követelményeit. Szigorú, önzetlen szeretetével teremtett családi közösséget, amelyből a szülői önkény és a gyermeki dac egyként ki volt zárva.

A közösségért való áldozatos munka.
Összefogást teremtett, templomot épített. Célja volt a kultúra és a korszerű gazdálkodás ismeretinek átadása, a parasztság felemelkedésének segítése, a helyi közösségek formálása. Az emberi méltóság, az élethez való egyenlő jog érvényesítésének kötelessége, a kisebbségben élők, az üldözöttek védelme. Mindennapjait vezérelte az az elv, amely abban öltött testet, hogy cselekedeteiért megkapta a Világ Igaza kitüntető címet.

A szükséget szenvedők segítése, a lelki és erkölcsi értékek megvalósítása.
Végtelen türelmet szánt a lelki sebek gyógyítására, megteremtette a sokféleség elfogadását, a tolerancia gyakorlását, képes volt az előítéletek tompítására, felébresztette a testvériség érzetét az örömváros lakóiban, gyermekeiben és felnőttjeiben. És ma is vannak és egyre többen szükséget szenvedők, ahogy a lelki és emberi értékek is egyre tisztázatlanabbak.

A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetűek szolgálata.
Fogyatékos gyermekek számára épített otthonokat, s aktívan részt vett az idősek gondozásában is. Az Ő működésének ideje alatt 16 szeretetotthon működött, a legtöbb, valamennyi hazai egyházi szervezetünk által. És minél több van, annál jobban elkel a Sztehlo kaliberű emberek léte, jelenléte.

Professzor-asszony átütő erejű beszédének vége után Szántó Erika film- és színházi rendező In memoriam Sztehlo Gábor filmjét néztük együtt a lélekben vágyó, talán a jelen párhuzamát megértő közönséggel együtt. Az általa készített játékfilm 1989-ben ké­szült el, és Strasbourgban, mint a legjobb televíziós film Európa díjat kapott.

Az elmúlt ötvennégy évben sosem volt ekkora szüksége Magyarországnak Sztehlo Gábor életpéldájára: menteni az önhibájukon kívül hajléktalanná válókat, azokat a gyerekeket, akik éheznek, akik munkanélküliek, és azok a cigányokat, akiknek a helyzetével törődni kell, és azokat a zsidókat, akiket alaptalanul ér Magyarország kifosztásának a vágya. Menteni mindent, ami érték, függetlenül attól, hogy milyen vallású, politikai kultúrájú emberről van szó. Ő megvalósította azt az összetartást zsidók és nem zsidók között, gyerekek, és az Őket ellátók között, amire ma mindennél nagyobb szükség volna, hiszen lassan áthidalhatatlan képzeletbeli árok húzódik végig az országon.

Emlékezzünk és emlékeztessünk Sztehlora, és a zsidómentés hőseire.
Kevesen bár, de voltak derék emberek, akik a hatalommal szembefordulva megmentették honfitársaik életét.
Tettük példaértékű.