A Rumbach Zsinagógában bemutatott monodráma különleges és méltó tisztelgés volt Radnóti Miklós emléke előtt. Az előadásra nem véletlenül november 9-én került sor – ezen a napon volt éppen 80 éve, hogy a költőt embertelen szenvedések sora után meggyilkolták. Az est egyaránt emlékeztetett Radnóti életére és a Holokausztban elpusztított hatszázezer magyar áldozatra is.
„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra [...]” A fenti sorokkal kezdődő kérés a második világháború utáni évben, 1946-ban tömegsírból exhumált Radnóti kabátzsebében talált kis füzet első két oldalán olvasható öt nyelven.
A
verseket utolsó hónapjaiban, egyre nehezebb körülmények között,
embertelen helyzetben írta Radnóti. Ezen alkotások mélyen személyes, gyakran halálos
előérzeteket tükröznek. A „Bori notesz” versei hűen tükrözik Radnóti Miklós emberi és
költői nagyságát és a háború embertelenségét.
Ezek a versek az emberi szenvedés, a túlélés és a halál előérzetének
egyedülálló kifejezései.
Az előadást telt házas közönség tekintette meg a Rumbach Zsinagóga történelmi falai között. A monodráma alapját Radnóti Bori notesze képezte, azon költeményei, amelyek a halál árnyékában születtek, és amik mélységesen megrázó kordokumentumai a magyar irodalomnak.
Az összművészeti előadás során az irodalmat drámai erejű tánc, zene és ének egészítette ki, amely még intenzívebbé tette a művészi élményt. Az alkotók között szerepel Sütő András, aki Radnóti szerepében lépett színpadra, valamint Chifor Lénárd és Izsó Lajos Hunor táncosok, ifj. Csoóri Sándor zeneszerző, és Nógrádi Gergely főkántor, akinek éneke teljessé tette a produkciót.
"Nyolcan évvel elhunyta után a szövegei révén beszélgethetünk vele. Nekünk írt. Azoknak, akik olvassák, s ezáltal nemcsak a verseit és a gondolatait, de őt magát is életben tartják, hiszen akiről beszélünk, az létezik, az itt van." – mondta köszöntőjében Bíró Eszter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) művészeti vezetője.
.jpg)
Nem csupán művészi emlékezést tekinthettünk meg, hanem egy erőteljes üzenetet a gyűlölet ellen. Az 1938-as Kristályéjszaka és a napjainkban tapasztalható antiszemita megnyilvánulások között kísérteties párhuzamot vonva, az alkotók arra hívták fel a figyelmet, hogy közös erővel kell megakadályoznunk a múlt tragédiáinak megismétlődését.
Az esemény a Holokauszt 80. Emlékév keretében valósult meg.
Alkotók
Rendező: Seres Tamás
Radnóti Miklós: Sütő András
Tánc: Chifor Lénárd, Izsó Lajos Hunor
Ének: Nógrádi Gergely főkántor
Koreográfus: Juhász Zsolt
Zene: ifj. Csoóri Sándor
Kreatív producer: Serfőző Kriszta
Fotók: Bécsi Imre, Palotai Misi
