Tegnap este hatalmas sikert aratott a Kövek című balettelőadás, amelyet a MÜPÁ-ban mutattak be először a budapesti közönség számára. A darab, amelyet korábban Székesfehérváron láthatott a közönség, mély művészi értékkel bír. A produkció nem egyszerű történetmesélés: célja, hogy a tánc, zene és irodalom eszközeivel emlékeztessen a 80 évvel ezelőtti borzalmakra – nem mint egy alternatív történelemóra, hanem mint a kollektív emlékezet és gyász zsigeri és költői kifejezése.
A Kövek szakít a hagyományos balett elemeivel, helyette a holokausztot árnyalt és finom művészi eszközökkel idézi meg. A tánc nyelvén mesél az érzelmekről, olyan mélységeket tárva fel, ahová a szavak nem érhetnek el. Az előadás során elhangzó irodalmi betétek még közelebb hozzák a látottakat, szinte beleégetik a lelkünkbe a történéseket. A kifejező és ismétlődő mondatok erősítik a személyes kapcsolódást a feldolgozott traumákhoz.
A darab külön e produkcióhoz komponált zenéje Födő Sándor nevéhez kötődik, aki népi és zsidó dallamokat vegyít kortárs hangzásvilággal, olyan különleges zeneiséget teremtve, amelyben a zene nem csak kíséri a táncosokat, hanem láthatatlan szereplőként maga is részévé válik a történetnek.
A táncosok mozgása hol szinte egy tömegként lüktet, egy közösség szenvedését ábrázolva, hol pedig különálló szólóikban személyes történeteket, vágyakat és fájdalmakat mutatnak be. A koreográfia egyszerre finom és nyers, dinamikus és visszafogott, amelyben a szenvedés, kétségbeesés, és végül a remény kifejeződései válnak láthatóvá.
A minimalista színpadkép és a világítás kihangsúlyozza az előadás szimbolikáját. Az éles kontrasztok, a táncosok mozdulataira vetülő árnyékok az emlékezés és veszteség állandó súlyát jelképezik. A darab csúcspontja szívszorító: egy kettős lezárás, amely egyszerre érezteti a vissza nem tértek utáni hiányt és azt, hogy az élet mégis megy tovább.
A Kövek művészeti csapata nem csak a múlt emlékét idézte meg, hanem megrázó érzékenységgel hozta el a mai generáció számára is a 80 évvel ezelőtti eseményeket. A produkció bebizonyította, hogy a művészet képes a kimondhatatlan, zsigeri érzelmek kifejezésére.
A produkció a Holokauszt 80. emlékév programsorozat részeként Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, valamint a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány és a MÜPA támogatásával valósult meg.
Alkotói stáb:
Rendező-koreográfus: Egerházi Attila
Látvány- és díszlettervező: Egerházi Attila
Zene: Födő Sándor
Koreográfus asszisztens, próbavezető balettmester: Cristina Porres Mormeneo
Fénytervező: Yaron Abulafia
Jelmeztervező: Herman Anett és Pajor Patrícia
Szcenikus: Herman Anett és Pajor Patrícia
Irodalmi konzultáns: L. Simon László - József Attila-díjas magyar író, költő
Szakmai konzultáns: Prof. dr. Grósz Andor – Mazsihisz elnök
Média design: Falvay Miklós
Produkciós vezető: Cselle Bence
Táncolják: a Székesfehérvári Balett Színház táncművészei
Zucker-Kertész Lilla beszámolója
.jpg)
.png)