Költészet napi vers: széder este a magyar irodalomban

2020. Április 11. / 21:35


Költészet napi vers: széder este a magyar irodalomban

Egy katolizált költő, Vas István emlékeiben egyszer felderengett egy széder este emléke. Ezt onnan tudjuk, hogy verset írt róla, a címe Egy régi dal visszhangja. Egy gödölyéről szól, arról a gödölyéről, akiről a széder este végén a híres láncversben éneklünk. Az ártatlan kis gödölyéről, akit megevett a macska, a macskát a kutya fogta meg, a kutyát – ésatöbbi, ésatöbbi. Amíg végül elérte az utolsó agresszort is a halál angyala. És azt hinnénk, hogy vége.

De a halálnak is van halála, a Jóisten. Az erőszak ciklusát, a történelmet Ő állítja meg. Amikor elküldi a Messiást. És a történet végén visszakerülünk az elejére, „felszökken a világ szíve, egy gödölye, egy gödölye”. A történelem végén az ártatlanság győz. Ennél szebb értelmezését aligha lehetne adni a gödölyéről szóló dalnak, amelyet a széder este zárlataként éneklünk, a zárlat után: jövőre Jeruzsálemben.

A dalban egy másik dal is visszhangzik, William Butler Yeatsé, egy ír kisebbségi költőé, annak is az a címe Vas fordításában, hogy egy régi dal visszhangja. A magyar költészet és versfordítás így kapcsolja össze a magyar vers közegén keresztül az ír katolikusokat a zsidókkal, kisebbségieket, „gödölyéket”, akik a megváltásra várnak. Ahogy egy másik magyar zsidó, Gergely Ágnes lesz Yeats legnagyobb magyar fordítója, aki az ír és a magyar nép testvériségét hangsúlyozza. Yeatsről írt könyvének címe: „Nyugat magyarja”. Így határozza meg William Butler Yeats az íreket egyik versében.

Éljen a magyar költészet, zsidó motívumokkal átszőtt, magyar nyelvű világirodalom. Szép ünnepet a költészet napján. 

Vas István verse, amelyet egy régi széder este ihletett:  Egy régi dal visszhangja

Egy gödölye, egy gödölye,
Apám vette két garasért,
Egy gödölye, egy gödölye.

Apám vette két garasért,
Szökellt, mikor házunkba ért.
Együtt láttuk, emlékszel-e?
Egy gödölye, egy gödölye.

Jött a macska, jött a macska,
Sárga szemét villogtatta,
Űztük, visszasurrant hátul,
Házi herceg, éjjel bátor,
Megölte a kis gödölyét,
Kit apám vett két garasért,
Aranyidő tűnt öröme,
Egy gödölye, egy gödölye. 

Szállt a szaga már a vérnek,
Ólálkodott kint a véreb,
Átugrotta a kiskaput,
Macska visítani se tud,
Szikra szeme ólmos üveg,
Vére vérrel keveredett,
Macskavér és gödölyevér,
Kit apám vett két garasért,
Piros lett az udvar földje.
Egy gödölye, egy gödölye.

Ki botja is volt az a bot,
Mely már fölötte suhogott?
Nem emlékszel, édes húgom?
Én sem tudom, már nem tudom.
Lendült föl-le egyet-kettőt,
Jól forgatták, gerincet tört,
Két ütéssel agyoncsapták
A gödölyeölő macskát
Torkonragadó lovagot,
Egyet nyikkant, megállt a bot,
Többet nem ütöttek vele,
Egy gödölye, egy gödölye.

Ki gyújtotta azt a tüzet,
Melybe a bot beléveszett?
Azt hitted, hogy voltál bíró?
Voltál bárdolatlan bunkó.
Aki használt, tűzre vetett,
Agyonverted azt az ebet,
Mely a macskát megharapta,
Mert széttépte az a macska
A gödölyét, akit apám
Vásárolt a két garasán,
Lobogott a tűz ideje,
Egy gödölye, egy gödölye.

Nem lobogott szakadatlan,
Volt elég víz a kutakban,
Teli vödrök zuhogása
Fullasztotta pocsolyába,
Amikor már elhamvadott.
Benne az a vadbuta bot,
Amely leütött egy ebet,
Ki egy macskát kivégezett,
Egy gödölyét az a macska
Marcangolt szét darabokra,
Azt a fehér kis gödölyét,
Kit apám vett két garasért,
Tűz ereje, víz ereje,
Egy gödölye, egy gödölye.

Víz ereje szerteáradt
Udvarunkba pocsolyának,
Arra jött egy büszke ökör,
Egykedvűen hörpölte föl
A pocsolyát, mely korábban
Legyőzte a zabolátlan
Tüzet, amely elégette
A botot, mely a vérebre
Ütött, arra, amely ugrott,
Átharapni macskatorkot,
A macskáét, mely hősileg
Egy gödölyét leterített,
Apám vette a gödölyét,
Két garasért, két garasért,
Mindig új vér, régi mese,
Egy gödölye, egy gödölye.

Egyszer voltak, hol nem voltak?
Régi mesét új vér folytat.
Új kéz próbálja az ősit,
Örök tagló emelődik.
Mi történt a bús ökörrel?
A mészáros maga jött el.
Levágta a büszke ökröt,
Ki tűzölő vizet hörpölt,
Ökör vizet, víz a tüzet,
Tűz a botot, bot az ebet,
Kutya irtotta a macskát,
Hatalmat a hatalmasság,
De az soha nem ontott vért,
Kit apám vett két garasért,
Ártatlanul került bele
Egy gödölye, egy gödölye.

Aki hátravan még, hova
Indul a Halál Angyala?
A mészáros dagadozik,
Mutogatja bősz izmait,
Henceg, iszik, úgy énekel
A székálló legényekkel,
Vér megalvad, tagló pihen,
Elszunnyad a balsejtelem,
De te itt vagy ébren, közel,
Sötétarcú angyal, jövel,
Leteríti erős öklöd
Azt, ki levágta az ökröt,
Mely felhörpölte a vizet,
Mely eloltotta a tüzet,
Mely elégette a botot,
Mely a kutyára lecsapott,
Gyilkosára a cicának,
Mely a gödölyére támadt,
Kit apám vett két garasért,
Azt a vért, a gödölyevért
Felitta a Szentek Szentje,
Egy gödölye, egy gödölye.

A gödölyét, a gödölyét,
Kit apám vett két garasért,
Azóta az öröklétig
Szikraszemű macskák tépik,
Kutya ugrik, macskát öli,
Kutyát a bot agyonveri,
Tűz égeti a botokat,
Bosszútüzet víz oltogat,
Sárrá lesz a víz, a tiszta,
Pocsolyát az ökör issza,
Büszke ökröket azóta
A mészáros letaglózza,
És míg dagad diadallal,
Levágja a halálangyal,
De majd őt is elbocsátja
Szentek Szentje, Élet Fája,
Hull a Halál Angyala is,
Ahová a tűz meg a víz,
Honnan a bot, macska, kutya
Nem jön fel a fényre soha,
A mészáros, sem az ökör
Ütni, bőgni nem támad föl,
De nem múlik, de visszatér,
Kit apám vett két garasér,
Felszökell a világ szíve,
Egy gödölye, egy gödölye.

William Butler Yeats verse Vas István fordításában és az eredetiben: 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek