Egy katolizált
költő, Vas István emlékeiben egyszer felderengett egy széder este emléke. Ezt
onnan tudjuk, hogy verset írt róla, a címe Egy régi dal visszhangja. Egy
gödölyéről szól, arról a gödölyéről, akiről a széder este végén a híres
láncversben éneklünk. Az ártatlan kis gödölyéről, akit megevett a macska, a
macskát a kutya fogta meg, a kutyát – ésatöbbi, ésatöbbi. Amíg végül elérte az
utolsó agresszort is a halál angyala. És azt hinnénk, hogy vége.
De a halálnak is
van halála, a Jóisten. Az erőszak ciklusát, a történelmet Ő állítja meg. Amikor
elküldi a Messiást. És a történet végén visszakerülünk az elejére, „felszökken
a világ szíve, egy gödölye, egy gödölye”. A történelem végén az ártatlanság
győz. Ennél szebb értelmezését aligha lehetne adni a gödölyéről szóló dalnak,
amelyet a széder este zárlataként éneklünk, a zárlat után: jövőre
Jeruzsálemben.
A dalban egy másik
dal is visszhangzik, William Butler Yeatsé, egy ír kisebbségi költőé, annak is
az a címe Vas fordításában, hogy egy régi dal visszhangja. A magyar költészet
és versfordítás így kapcsolja össze a magyar vers közegén keresztül az ír
katolikusokat a zsidókkal, kisebbségieket, „gödölyéket”, akik a megváltásra
várnak. Ahogy egy másik magyar zsidó, Gergely Ágnes lesz Yeats legnagyobb
magyar fordítója, aki az ír és a magyar nép testvériségét hangsúlyozza.
Yeatsről írt könyvének címe: „Nyugat magyarja”. Így határozza meg William
Butler Yeats az íreket egyik versében.
Éljen a magyar
költészet, zsidó motívumokkal átszőtt, magyar nyelvű világirodalom. Szép ünnepet a
költészet napján.
Vas István verse,
amelyet egy régi széder este ihletett: Egy régi dal visszhangja
Egy gödölye, egy
gödölye,
Apám vette két
garasért,
Egy gödölye, egy
gödölye.
Apám vette két
garasért,
Szökellt, mikor
házunkba ért.
Együtt láttuk,
emlékszel-e?
Egy gödölye, egy
gödölye.
Jött a macska, jött
a macska,
Sárga szemét
villogtatta,
Űztük,
visszasurrant hátul,
Házi herceg, éjjel
bátor,
Megölte a kis
gödölyét,
Kit apám vett két
garasért,
Aranyidő tűnt
öröme,
Egy gödölye, egy
gödölye.
Szállt a szaga már
a vérnek,
Ólálkodott kint a
véreb,
Átugrotta a
kiskaput,
Macska visítani se
tud,
Szikra szeme ólmos
üveg,
Vére vérrel
keveredett,
Macskavér és
gödölyevér,
Kit apám vett két
garasért,
Piros lett az udvar
földje.
Egy gödölye, egy
gödölye.
Ki botja is volt az
a bot,
Mely már fölötte
suhogott?
Nem emlékszel, édes
húgom?
Én sem tudom, már
nem tudom.
Lendült föl-le
egyet-kettőt,
Jól forgatták,
gerincet tört,
Két ütéssel
agyoncsapták
A gödölyeölő
macskát
Torkonragadó
lovagot,
Egyet nyikkant,
megállt a bot,
Többet nem ütöttek
vele,
Egy gödölye, egy
gödölye.
Ki gyújtotta azt a
tüzet,
Melybe a bot
beléveszett?
Azt hitted, hogy
voltál bíró?
Voltál bárdolatlan
bunkó.
Aki használt, tűzre
vetett,
Agyonverted azt az
ebet,
Mely a macskát
megharapta,
Mert széttépte az a
macska
A gödölyét, akit
apám
Vásárolt a két
garasán,
Lobogott a tűz
ideje,
Egy gödölye, egy
gödölye.
Nem lobogott
szakadatlan,
Volt elég víz a
kutakban,
Teli vödrök
zuhogása
Fullasztotta
pocsolyába,
Amikor már
elhamvadott.
Benne az a vadbuta
bot,
Amely leütött egy
ebet,
Ki egy macskát
kivégezett,
Egy gödölyét az a
macska
Marcangolt szét
darabokra,
Azt a fehér kis
gödölyét,
Kit apám vett két
garasért,
Tűz ereje, víz
ereje,
Egy gödölye, egy
gödölye.
Víz ereje
szerteáradt
Udvarunkba
pocsolyának,
Arra jött egy
büszke ökör,
Egykedvűen hörpölte
föl
A pocsolyát, mely
korábban
Legyőzte a
zabolátlan
Tüzet, amely
elégette
A botot, mely a
vérebre
Ütött, arra, amely
ugrott,
Átharapni
macskatorkot,
A macskáét, mely hősileg
Egy gödölyét
leterített,
Apám vette a
gödölyét,
Két garasért, két
garasért,
Mindig új vér, régi
mese,
Egy gödölye, egy
gödölye.
Egyszer voltak, hol
nem voltak?
Régi mesét új vér
folytat.
Új kéz próbálja az ősit,
Örök tagló emelődik.
Mi történt a bús
ökörrel?
A mészáros maga
jött el.
Levágta a büszke
ökröt,
Ki tűzölő vizet
hörpölt,
Ökör vizet, víz a
tüzet,
Tűz a botot, bot az
ebet,
Kutya irtotta a
macskát,
Hatalmat a
hatalmasság,
De az soha nem
ontott vért,
Kit apám vett két
garasért,
Ártatlanul került
bele
Egy gödölye, egy
gödölye.
Aki hátravan még,
hova
Indul a Halál
Angyala?
A mészáros
dagadozik,
Mutogatja bősz
izmait,
Henceg, iszik, úgy
énekel
A székálló
legényekkel,
Vér megalvad, tagló
pihen,
Elszunnyad a
balsejtelem,
De te itt vagy
ébren, közel,
Sötétarcú angyal,
jövel,
Leteríti erős öklöd
Azt, ki levágta az
ökröt,
Mely felhörpölte a
vizet,
Mely eloltotta a
tüzet,
Mely elégette a
botot,
Mely a kutyára
lecsapott,
Gyilkosára a
cicának,
Mely a gödölyére
támadt,
Kit apám vett két
garasért,
Azt a vért, a
gödölyevért
Felitta a Szentek
Szentje,
Egy gödölye, egy
gödölye.
A gödölyét, a
gödölyét,
Kit apám vett két
garasért,
Azóta az öröklétig
Szikraszemű macskák
tépik,
Kutya ugrik,
macskát öli,
Kutyát a bot
agyonveri,
Tűz égeti a
botokat,
Bosszútüzet víz
oltogat,
Sárrá lesz a víz, a
tiszta,
Pocsolyát az ökör
issza,
Büszke ökröket
azóta
A mészáros
letaglózza,
És míg dagad
diadallal,
Levágja a
halálangyal,
De majd őt is
elbocsátja
Szentek Szentje,
Élet Fája,
Hull a Halál
Angyala is,
Ahová a tűz meg a
víz,
Honnan a bot,
macska, kutya
Nem jön fel a
fényre soha,
A mészáros, sem az
ökör
Ütni, bőgni nem
támad föl,
De nem múlik, de
visszatér,
Kit apám vett két
garasér,
Felszökell a világ
szíve,
Egy gödölye, egy
gödölye.
William Butler
Yeats verse Vas István fordításában és az eredetiben: