Gergely Ágnes: „A versekkel nem lehet betelni”

2022. Április 12. / 11:31


Gergely Ágnes: „A versekkel nem lehet betelni”

Szerző: Kácsor Zsolt

A költészet napja alkalmából Gergely Ágnes költővel, műfordítóval hallhattunk remek beszélgetést tegnap a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) új, Munkácsy Mihály utcai székhelyén, ahol ez az előadás volt az első nyilvános rendezvény. A költővel Winkler Nóra beszélgetett, a szerző műveiből Takáts Andrea olvasott föl. Ott jártunk és ámultunk.

– Az ember eljegyzi magát a költészettel és úgy marad egy egész életre. Nagyon fontos, hogy a mindennapjainkban fölragyogjon a líra, mert e nélkül valahogy elszürkül az élet – mondta Gergely Ágnes költő, műfordító a Mazsike tegnapi, költészetnapi rendezvényén Winkler Nóra kulturális újságíró azon kérdésére, hogy vajon a versekkel, az irodalommal, a lírával eltöltött ennyi évtized után is fölragyog-e egy alkotóban a versek csodája. 

20220411_192517(0).jpgKirschner Péter, a Mazsike elnöke köszönti a költőt

Mivel egy nő esetében korról nem illik beszélni, maradjunk annyiban, hogy Gergely Ágnes az életkora ellenére is olyan hihetetlen szellemi frissességről, érdeklődésről és memóriáról tett tanúbizonyságot, amit egy huszonéves is megirigyelhetne. Ámulva hallgattuk, hogy hosszan idézett például Vergilius Aeneis című, általa még kamaszkorában (!) fordított művéből, sőt, azt a verset is el tudta mondani, amelyet életében először írt. Igaz, mint kiderült, a saját műveit nem tudja fejből, ellenben rengeteg verset képes másoktól idézni. 

Az est egyik legfontosabb mozzanata a költő gyakran fölhangzó nevetése volt: az átélt családi tragédiák, az üldöztetések, a gettóban töltött időszak, a későbbi nélkülözések dacára csodálatra méltó életöröm sugárzott belőle. Nevetve idézte föl azt is, hogy több mint negyven éve a szigligeti alkotótáborban két barátjával megalapították a három tagú Rejtő Jenő Klubot, és abban versenyeztek, hogy ki tud több Rejtő-idézetet mondani. Meghallotta őket Kassák Lajos özvegye, a szigorúságáról ismert Kassák Klára, aki jól leteremtette őket, amiért ilyen „komolytalan” szerzőre pazarolják az időt. Ám odaültették maguk mellé, és félóra múlva az özvegy (mint Gergely Ágnes fogalmazott) „már fennhangon röhögött velünk együtt”.

Winkler Nóra a munkamódszeréről is kérdezte, mire a költő bevallotta, hogy még mindig ülve, a kezében tartott füzetbe ír, aminek az az oka, hogy fiatalkorában, amikor nélkülözött, az albérleti szobákban nem volt íróasztala, ezért szokott hozzá ehhez a „helytakarékos” módszerhez. 

A közönség ámulva nézte azt a hallatlan precizitást is, ami Gergely Ágnest jellemzi: ma is újra és újra átjavítja korábbi műveit, azaz szakadatlanul dolgozik a tökéletességre törekedve. Olyannyira precíz, hogy a beszélgetés előtt azzal a kéréssel fordult Takáts Andreához, hogy az egyik felolvasandó versben az egyik ige helyett egy másikat mondjon, a rendezvényre készülve ugyanis újraolvasta a versét és rájött, hogy az egyik sorba egy másik szó illik. 

Fantasztikus másfél órát tölthettünk egy fantasztikus ember társaságában, akiből árad az életszeretet és a versek, a líra, az irodalom iránti alázat egyfelől, és a bűvölet másfelől. Ma is olyan bűvölettel tölti el az alkotás, mint évtizedekkel ezelőtt, s persze ma is „éjszakai bagoly” – éjjel dolgozik, amikor minden csöndes. Megtudtuk tőle, hogy a rendezvényt megelőző éjszakán hajnal háromkor jutott eszébe egy ötlet, amin aztán reggel hétig dolgozott – úgyhogy nem aludt egy percet sem.

Beszélt arról is, hogy költőnek és műfordítónak lenni nem ugyanaz, ez két különböző szakma, bármennyire egybe szokták mosni az emberek. Sőt, ő maga műfordítani jobban szeret, mint sajét verset írni, ez utóbbi során ugyanis gyötri magát, kínlódik, a műfordítást azonban élvezi. Megosztotta velünk azt az észrevételét, hogy vannak nagyon jó költők, akik valamilyem titokzatos oknál fogva rossz műfordítók. Jó íráskészséggel rendelkeznek, s valahogy mégsem képesek egy-egy műfordítást eltalálni. Ugyanakkor jóval kisebb azoknak az aránya, akik kivá műfordítók, de rossz költők – példának Devecseri Gábort említette, aki hihetetlen színvonalas teljesítményt nyújtott a Homérosz-fordításaiban, a saját versei azonban meglehetősen rosszak voltak. Már meg sem lepődtünk rajta, hogy gyorsan idézett is egy Devecseri-verset az 1950-es évekből…

Egyszóval ennél jobb és méltóbb költészetnapi beszélgetést aligha szervezhetett volna a Mazsike. Emelte az est fényét, hogy Kirschner Péter, a Mazsike elnöke emlékeztetett rá: a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2021-ben Gergely Ágnesnek adományozta a Magyar Zsidó Kultúráért díjat, amelynek átadása tavaly a vírusjárvűány miatt meghiúsult, úgyhogy az elismerés átadását (egy virágcsokor kíséretében) most pótolták be. 

(Címlapkép: középen Gergely Ágnes, mellette balról Winkler Nóra, jobbról Takáts Andrea)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek