Heisler András: Megyünk előre a magunk útján

2019. Január 10. / 18:16


Heisler András: Megyünk előre a magunk útján

– Ha nem tudjuk növelni aktivitásunkkal az elérhető zsidók számát, a neológia néhány évtized alatt megszűnhet Magyarországon. Ez a világos helyzet, ez a mi felelősségünk, ezt kell érzékelnie minden zsidó vezetőnek – mondta a Mazsihisz.hu portálnak adott évzáró-évindító interjújában Heisler András. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke beszélt a 2018-as év eredményeiről, a 2019-re meghirdetett Közösség Évéről, s arról is, hogy miért indul újra az elnöki posztért.

Mozgalmas évet hagyunk magunk mögött mind politikai, mint kulturális értelemben, ráadásul 2018-ban a Mazsihiszt, és önt személyesen is érték támadások. Amikor beléptem az irodájába, mégis azt mondta, hogy optimista. Mi ad okot erre az optimizmusra?

A 2018-as évben olyan dolgokat sikerült megvalósítanunk, amelyekre közösségünk büszke lehet. Hadd kezdjem az adóforintokból befolyt egy százalékos támogatással, ez ugyanis jelzésértékű a tevékenységünk elfogadására nézve. Hiszen miközben az egyházaknak fölajánlható egy százalékos támogatás mértéke országos szinten jelentősen csökkent, a Mazsihisz azon, talán három egyház egyike volt, amely növelni tudta eredményeit. 2017-ben összesen 8025 fő 50 millió 22 ezer forintról rendelkezett a javunkra, míg 2018-ban 8268 főtől mintegy 56 és fél millió forint támogatás érkezett. Köszönjük mindenkinek! Ezek a számok azt jelentik, hogy a szervezetünk jó irányt jelölt ki magának, s ezt az irányt a közösség visszaigazolta. Izrael hetven éves születésnapjára szervezett faültésünknek nemzetközi visszhangja volt, azóta partnerszervezetünkkel (KKL) oktatási együttműködést alakítottunk ki. Megújult a szegedi zsinagóga. De a határaink mellett élő magyar zsidókról sem feledkeztünk meg, ami ráadásul a kormány nemzetpolitikai törekvéseivel is találkozik. Olyan magyarlakta településeken szerveztünk zsidó kulturális napokat, mint Kolozsvár, vagy éppen Beregszász. Büszkék vagyunk rá, hogy programjaink sikerrel zárultak. Akár a székesfehérvári zsidó napok, amelyet első alkalommal szerveztünk meg 2018-ban a helyi közösség támogatásával. Amikor megköszöntük Cser-Palkovics polgármesternek az együttműködést, jelezte, hogy a pozitív visszhang alapján szeretnék a kezdeményezést folytatni. Ugyan ki emlékszik már a Hóman-sztorira? Pozitív üzenetek, kooperációk kellenek, s képesek vagyunk ilyeneket létrehozni. Ezért vagyok optimista. Kulturális programsorozatainkkal hozzájárultunk a főváros-centrikusság oldásához is. A Budapest centrikusság a Mazsihiszre is jellemző, azon objektív adottságnál fogva, hogy az országban Budapesten él a legnagyobb zsidó közösség, ám tudatában vagyunk annak, hogy a vidéki zsidó közösségekért is felelősséggel tartozunk. Ennek jegyében a 2019-es költségvetésben nagyobb összeget terveztünk be a vidéki hitéleti tevékenységek támogatására. Szomorú, de tény, egyes vidéki hitközségeinknél a legfiatalabb tag is hatvan éven felüli. Stratégiai kérdés ezért számunkra a vidéki közösségek sorsa, jövője és a régiókba való szerveződés bátorítása. Ez utóbbira jó példa a Nyugat-Magyarországi régió önszerveződése. Célja összefogásra, aktivitásra serkenteni a régió apró hitközségeit.

A Mazsihisz vezetősége 2019-et a Közösség Évének hirdette meg. Miről van szó?

A korábbi évekhez képest a Mazsihisz már az elmúlt esztendőkben is nyitottabban fordult a magyar zsidó közösség és a magyar társadalom felé. Együttműködéseink legtöbbje eredményes volt, említhetem akár a Maccabi VAC-cal, a Centropával, vagy akár a Szochnuttal kialakított projektjeinket. 2019-ben ezt a folyamatot szeretnénk bővíteni, partneri kapcsolatot ajánlunk és üzenünk a közélet szereplői felé: a Mazsihisz számára fontos a társadalmi felelősségvállalás. A Közösség Éve nem szlogen, hanem szemlélet és reményeim szerint megvalósuló program. Gerince már van, a részletekkel kell majd kitölteni. A közösségépítés talán legfontosabb elemei a Mazsihisz célcsoportját megszólító rendezvények, események és a korszerű kommunikáció. Fő törekvésünk, hogy a vallási eseményeinket, tradícióinkat megélhessék azok is, akik ma még nem kötődnek közösségeinkhez. Siker volt a közel ötven helyszínen megrendezett hanukai eseménysorozat, amely a három-négy éves kisgyermekektől kezdve minden korosztálynak professzionálisan szervezett és kommunikált rendezvényeket kínált országszerte. Örülünk a sokezres résztvevőnek és a számos pozitív visszajelzésnek. A 2019-es év sikeréhez azonban a Mazsihisz választott vezetőinek, menedzsmentjének és rabbijainak egységére lesz szükség. Belső széthúzással mindent le lehet rombolni, ezért nem szabad szó nélkül hagyni azokat a mozgásokat, melyek a közösség többségi akaratával ellentétesek.

Az év egyik fontos történése, hogy Kovács András szociológus vezetésével sok év után újra fölmérték a hazai zsidóság szociológiai jellemzőit, e szerint hazánkban mintegy 100 ezer, valamilyen mértékben zsidó identitással rendelkező ember élhet. A legtöbben számon tartják ugyan származásukat, de szorosan nem kötődnek sem egyházhoz, sem valláshoz. Hogyan lehetne eljutni ezekhez az emberekhez, és miképpen lehetne megszólítani őket?

Igen, a Közösség Éve program pontosan erre a felmérésre történő egyik reakciónk. Ma ez jelenti az egyik legnagyobb kihívást számunkra. A zsidók nyolcvanöt-kilencven százalékát egyik formális zsidó szervezet sem képes elérni. Nyitnunk kell feléjük, ez az alapgondolata a változó világra nyitott, sokszínű zsidóságot fókuszba állító stratégiánknak. Az elv helyes, a végrehajtás több tekintetben még gyenge. Jövőre újabb eredményeket kell produkálnunk. Elemeznünk kell munkánkat és felhasználni a tapasztalatokat. Csak néhány hete gyújtottuk meg hanuka lángjait – ez talán jó példa. Szövetségünknél a középpontba a közösség tagjai kerültek, újszerű programokkal, jelentős létszámokat mozgattunk meg, míg mások inkább VIP eseményként kezelték az ünnepet, kevésbé koncentráltak magára a közösségre. Meggyőződésem szerint a mi utunk volt a helyes.

Mi kellene ahhoz, hogy erősebb legyen a Mazsihisz?

Egység. Nem csak névben, nem csak szlogenben, hanem cselekvésekben. Az kellene, hogy egy irányba tartva minél több zsidó emberhez jussunk el. A hozzánk bizalommal fordulók kapcsolódási lehetőségeit ne korlátozzuk, hanem helyette szélesítsük azokat, legyen minden barátunknak lehetősége bekapcsolódni a tanulásba, vagy az aktív munkába. Természetesen nem vallási reformról beszélek, hiszen vallási reformot nem hirdettünk, és nem is fogunk. A neológia marad az, ami. Nekünk az a dolgunk, hogy kapukat nyissunk a szekuláris, nem vallásos, vagy csak kevéssé vallásos zsidók felé. Mindenki felé, aki elfogadja értékeinket és ajánlatunkat. Ha nem tudjuk növelni aktivitásunkkal az elérhető zsidók számát, a neológia néhány évtized alatt megszűnhet Magyarországon. Ez a világos helyzet, ez a mi felelősségünk, ezt kell érzékelnie minden zsidó vezetőnek.

Amiből a magyar társadalom idén leginkább csak annyit látott a médiából, hogy a „zsidók” a Sorsok Háza miatt összevesztek a pénzen. Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet?

Ennél kicsit rosszabb a helyzet. Maga az „összeveszés” már önmagában is párbeszédet jelent, de még itt sem tartunk. A Sorsok Háza ügyében bennünket az EMIH soha nem keresett meg, a kormánnyal teljes titokban kötött paktumot, a bejelentést követően Köves Slomó soha nem hívott fel telefonon – mint ahogy valótlanul interjújában állítja. A Sorsok Házával kapcsolatban hamis kommunikációt folytatnak azok, akiknek ez áll érdekében. Ennek kapcsán néhány dolgot hadd rögzítsek. Első: a Mazsihisz nem harcol azért, hogy mi valósíthassuk meg a beruházást, sőt, a Mazsihisz még csak nem is akadályozta a Sorsok Háza megvalósítását. Mi garanciát kérünk a történelem hiteles bemutatására. Ilyet eddig nem kaptunk. Amennyiben segítségünket kérik, tekintélyes szakembergárdával állunk a kormány rendelkezésére, de nem mi akarunk sem a beruházás megvalósítói, sem működtetői lenni. Második fontos tény: a kormány döntése értelmében a beruházás a Köves Slomó által vezetett EMIH-hez került, amely együttműködik Schmidt Mária elhíresült közalapítványával. A Mazsihisz ezt a kormánydöntést bírálja. Elvi kifogásunk, hogy a holokausztot nem szabad zsidó belügyként kezelni, a holokauszt az egész magyar társadalom tragédiája, s mint ilyen, része a magyar történelemnek. A holokausztra való emlékezés ezért nem egy zsidó szervezet, hanem a magyar állam feladata. Amennyiben ezt a magyar állam egy zsidó szervezetre bízza, akkor eltolja magától az emlékezés felelősségét és bezárja azt egy virtuális gettóba. Vannak praktikus kifogásaink is: az egyik maga az EMIH, amely álláspontunk szerint szakmailag nem felkészült a feladatra, nincsenek sem intézményei, sem kutatói, sem szakemberei, sem gyakorlata, sem tapasztalata ebben a kérdésben. Húsz éve deklarálja, hogy nem a holokauszttal, hanem a vallással kíván foglalkozni. Ez önmagában legitim álláspont, de ilyen háttérrel elfogadni a Sorsok Házára vonatkozó megbízást, nem felelős magatartás. Másik kifogásunk Schmidt Mária, akit a nemzetközi holokausztkutató intézmények hiteltelennek és alkalmatlannak tartanak a feladatra. Mi pontosan ezért gondoljuk úgy, hogy a kormány döntésének kockázata vállalhatatlan. Nem tudom, mi lesz az ügy kifutása, de azt igen, hogy mi volna a helyes kompromisszum: javaslatunk szerint a kormánynak fel kellene vennie a kapcsolatot e témában jártas nemzetközi intézményekkel, elsősorban az International Holocaust Remembrance Alliance-szal, amelynek elnökségét két éve éppen a magyar kormány látta el. Ott megvannak a hiteles szakemberek, rájuk lehet támaszkodni egy új konstrukció kidolgozásában. Velük arcvesztés nélkül ezt meg lehet tenni. A Mazsihisznek érdeke, hogy az új holokauszt központ világhírű intézményként és ne hírhedt projektként váljon ismertté. A keretek ehhez adottak, szükség lenne azonban egy kormányzati korrekcióra.

Annyira beleállt ebbe az ügybe, hogy személyeskedések céltáblája lett: a Figyelő hírhedt címlapján úgy néz ki, mint egy bűnöző, míg a saját magát „történésznek” nevező Köves Slomó egyszerűen „ruhakereskedőnek” titulálta önt egy izraeli interjúban. Ezek után fölhívta Köves urat azzal a kéréssel, hogy ne sértegesse önt? Egyáltalán hogyan lehet feloldani egy ilyen személyeskedővé vált konfliktust?

Ezzel a megjegyzésével nagyon mélyre süllyedt az EMIH vezető rabbija. Ami pedig a Figyelő címlapját illeti: úgy ábrázoltak, mint egy zsidó maffiavezért. A közélet reakciója azonban megnyugtatott. A kiállás elképesztően heves volt irányomba. Sokan elítélték az antiszemita provokációt, rengetegen mellém álltak belföldön és külföldön. Nemzetközi zsidó szervezetek, izraeli kormánytagok, nagykövetségek, magyar hitközségek, civil szervezetek és magánszemélyek részéről olyan szolidaritásban részesültem, amilyenről soha életemben nem álmodtam.

Ugyanakkor a magyar zsidó szervezetek közötti villongásoknak hosszú távon a magyar zsidó közösség látja kárát. Ön szerint van esély a megegyezésre, kibékülésre, az egymás felé fordulásra?

Igaza van, ez a konfliktus rosszat tesz a magyarországi zsidóságnak. A Sorsok Háza körül kialakult helyzetért nem a Mazsihisznek, hanem az EMIH-nek van múlhatatlan felelőssége. Egy, a kormány felé végtelenül szervilis szervezetről van szó, amely már ott tart, hogy közvetlenül is bele kíván avatkozni a Mazsihisz belügyeibe. Pedig ha mindenki azzal foglalkozna, ami rá tartozik, akkor előrébb tartanánk. 2019-ben mi igyekszünk majd azzal törődni, ami ránk tartozik, feladatokból az idei évre is jut bőven. Időrendben haladva ilyen lesz tavasszal az új Jeruzsálem park átadása a Lánchíd és a Várkert Bazár között. Májusban tisztújítás a Mazsihiszben, ami akár a demokrácia ünnepe is lehet. Harmadik fontos és kiemelt feladatunk a Maccabi játékok magyarországi lebonyolításában történő részvételünk, amely projekt a kormány nagyvonalú támogatásával valósul meg. Kétezerötszáz sportolót várunk egy hatalmas rendezvénysorozatra a sport, a kultúra és a zsidó tradíció jegyében. Végül megemlítem a Rumbach Sebestyén utcai, felújított zsinagóga megnyitását, ahol a múzeum mellett új közösségi tér jön létre. E jelentős események miatt neveztük el 2019-et a Közösség Évének. Programunk alapja ugyanis egy erős, önálló, független zsidó szervezet építése a közösség érdekében. Erről beszéltem a legutóbbi közgyűlésünkön is. Nincs félnivalónk, megyünk előre a magunk útján. Mindeközben a Mazsihisz nem kíván foglalkozni sem alaptalan rágalmakkal, sem rágalmazókkal, hanem a közösség építésére kíván koncentrálni. Pontosan ezért hirdettük meg a 2019-es évet a Közösség Évének. A Mazsihisz a jövőben a fentiekben felsorolt mérföldkövek mentén kíván a jövőben dolgozni a kontraproduktív viták helyett. A „változó világra nyitott zsidóság” további fejlődés előtt áll. A Mazsihisz még inkább közösségközpontú kíván lenni, egyre inkább a teljes magyar zsidóságot kívánja szolgálni. 

Ha már a tisztújítás szóba került: ön újraindul a Mazsihisz elnöki posztjáért?

Igen. Amennyiben abban a megtiszteltetésben részesítenek, hogy megválasztanak, akkor számomra a következő ciklus egyben az utolsó lesz. Hisz’ éppen az én elnökségem alatt és támogatásomra fogadta el a közgyűlés, hogy egy elnök csak két teljes ciklust vezethessen végig. A Mazsihisz elnöke ugyanis rettenetes közéleti darálóban dolgozik, ebben az idegőrlő munkában nyolc-tíz év alatt az ember elhasználódik, motivációi csökkennek. Magamról úgy gondolom, van még bennem annyi lendület, erő és elképzelés, ami a következő négy évre kitart. Szép lenne, ha a választások előtt a jelöltek nyílt vitákban méretődnének meg. Ebben én biztos partner leszek.

K. Zs.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek