Fritz Zsuzsát a Bálint Ház élén Kenesei Marcell váltja

„Lelépek. De csak egy kicsit” – írja Fritz Zsuzsanna. „Belépek. Nem kicsit, nagyon” – írja Kenesei Marcell. E két mondat mindent elárul róluk, amiért szeretjük őket és a JCC Budapest – Bálint Ház egész csapatát: szellemesek, kreatívak és eredetiek. Az eddigi igazgatónő a jövőben egy új szervezet, a Zsidó Tudásközpont vezetője lesz.

„Tizenöt év. Ennyi van igazgatóként mögöttem. Hogyan foglaljam össze ezt az elmúlt 15 évet egy levélben, búcsúzóul, miközben nem búcsúzom igazából és egyébként sem vagyok jó a lezárásokkal. Nem számoltam a programokat, beszédeket, írásokat, nem számoltam a beszélgetéseket Önökkel, Veletek, a találkozásokat, telefonokat. Nem számoltam a köszöneteket és nem számoltam a kritikát. Csak bejöttem reggelente és olyan volt, mintha otthonról hazajöttem volna. Nem számoltam a kollégákat, belsős és külsős Bálint Házasokat sem és a sok-sok embert, aki bejött az irodámba” – e mondatokkal kezdődik Fritz Zsuzsa búcsúlevele, aki azért távozik az intézményből, mert a jövőben a a Zsidó Tudásközpont vezetője lesz.

Mint Fritz Zsuzsa fogalmaz: „a JCC Budapest – Bálint Házra óriási feladat vár. Önálló életet kezd majd, saját utat épít, új, független működést, melyhez a már meglévő sok támogató mellé meg kell találnia azokat a helyi közösségeket, közösségi tagokat, akik együtt építik majd velünk a magyar zsidó közösséget. Hiszek benne, hogy sikerülni fog. Mert sikerülnie kell, s mert ha igen, akkor példát mutatunk az egész régiónak, hogy újjá lehet építeni a független zsidó közösségeket, és hogy van létjogosultsága egy olyan zsidó intézménynek, mely pluralista, színes és változatos és mely a zsidó létet itt Európa közepében nagyon sokféleképpen tudja elképzelni”.

Az új igazgató, Kenesei Marcell a beköszönő levelében azt írja: „21 éve léptem be először a Bálint Házba, fél évvel azután, hogy szüleim beírattak a Lauderbe. Kihez máshoz jöhettem volna – nyilván Fricihez (Fritz Zsuzsanna beceneve – a szerk.), aki életem első judaisztika tanára volt (és kicsit az is maradt mindig). 13 évesen keveset tudtam zsidóságról, saját zsidóságomra is csak a Lauderben jöttem rá. Utána meg Szarvason, a Bálintban, a Haverban, meg még ki tudja, hány helyen. Hihetetlenül megtisztelő, egyben rendkívül izgalmas és motiváló, hogy annak az értékes és értékteremtő munkának a folytatására kértek fel, melyet Frici vezetett és amelynek ő vált az egyik legerősebb szimbólumává, és amelynek hullámain én is azzá válhattam, aki ma vagyok”.

Kenesei Marcell a tervekről szólva a levelében elárulta: „Létrehozunk egy Tudásközpontot, melyet Frici fog vezetni és amely segít majd emberek tömegeinek, hogy megtalálják útjukat a zsidósághoz, vagy tovább erősítse a tudását és kötődését a már aktív tagoknak. Valamint működtetni fogunk egy Hálózati Központot is, amelynek köszönhetően még több partnert, ötletet, kezdeményezést fogunk becsatornázni tevékenységünkbe, hogy közös erővel a diaszpórában a legerősebb újjáéledő közösséggé fejlesszük a magyar zsidóságot”.