A gyűlölet váltakozó tárgya

A harc valójában nem (csak) az antiszemiták és a zsidók között dúl – mutatott rá Jair Lapid izraeli külügyminiszter. Az egyik oldalon ugyan megtalálhatók az antiszemiták, a másik oldalon azonban ott áll mindenki, aki hisz az egyenlőség, az igazságosság és a szabadság eszméjében – tette hozzá politikus. Kepecs Ferenc írása.

Lapid erről nemrégiben beszélt, mégpedig abban az üzenetében, melyet az Antiszemitizmus Elleni Harc Globális Fóruma elnevezésű, évente Jeruzsálemben megrendezett tanácskozáshoz intézett. A magyar gyökerekkel rendelkező politikus – maga is Holokauszt-túlélők leszármazottja – a világ népeihez szólva arra figyelmeztetett: „Ha önök ma nem segítik az antiszemitizmus elleni harcunkat, akkor a jövőben megtörténhet, hogy valakik majd az önök gyermekeire néznek gyűlölettel és kívánják a halálukat. Mert a történelem azt bizonyítja, hogy a zsidógyűlölet sohasem áll meg a zsidóknál. Mindig tovább indul és keresi következő áldozatát.”

Éppen ezért – folytatta – mindazoknak, akik ellenzik azt, hogy embereket faji, nemzeti, hitbéli vagy nemi-szexuális identitásuk alapján üldözzenek, fel kell lépniük az antiszemitizmus ellen is. Hiszen – mint Lapid rámutatott – a „zsidógyűlölet” kifejezésben az előtag – a „zsidó” bármikor és bármivel kicserélhető. Példaként a ruandai tuszikra utalt, akiket 1994-ben hutu honfitársaik halomra gyilkoltak.

Lapid az eredeti tervek szerint közvetlenül szólt volna a konferencia résztvevőihez, ám egyik munkatársának koronavírus-tesztje pozitív lett, így neki magának is karanténba kellett vonulnia. Szavait ezért online mondta el.

Üzenetet intézett a konferenciához Jichak Herzog izraeli államelnök is. Ő elsősorban egy szeptemberre kitűzött ENSZ-tanácskozásról beszélt, felszólítva a világ országait, hogy lépjenek fel a rendezvény ellen. Amely már a negyedik lesz a hasonló jellegű és elnevezésű tanácskozások sorában, ezért röviden csak „Durban-4”-ként emlegetik. Az elsőt ugyanis – még 2001-ben – a dél-afrikai városban rendezték. Ennek hivatalos megnevezése a következő volt: „Világkonferencia a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és azzal kapcsolatos intolerancia ellen”.

De vajon mi kifogása lehet éppen az izraeli államelnöknek egy ilyen rokonszenves elnevezésű rendezvény ellen? Nos, 2001-ben olyasmi történt Durbanben, amit az izraeli és az Izrael-barát sajtó az óta is a konferencia „elrablásának” nevez. (A hijacking szót használják, amely az erőszakos gépeltérítésekre utal.) Az arab és más iszlám államok megkísérelték a konferenciát egyfajta Izrael-ellenes vésztörvényszékké változtatni - némi sikerrel –, egy ugyanott párhuzamosan megrendezett nem hivatalos összejövetel pedig – amelyen az muszlimok mellett mindenféle rendű és rangú antiszemita is részt vett – valóságos Izrael – és zsidó-ellenes boszorkányszombatba torkollott. A hivatalos sorozat az óta megtartott rendezvényeit Izrael és az Egyesült Államok mellett sok más ország is bojkottálta, a Durban-4 kapcsán pedig Magyarország – az Európai Unió tagállamai közül elsőként – jelezte, hogy távol marad. 

Mivel a világban sajnálatos módon mind a hagyományos jobboldali, mind pedig az újabb „harmadik világos, baloldali” antiszemitizmus erősödik, nagy szükség van az izraeli elnök – és mindenki más – kiállására.