1967. június 5-én kezdődött a 20. század egyik legrövidebb fegyveres konfliktusa, a harmadik izraeli háború, ismertebb nevén a hatnapos háború. Izrael háromfrontos küzdelmet folytatott három arab állam, Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen.
Ekkorra a térség már két fegyveres harcon volt túl. Izrael komoly fenyegetésként értékelte, hogy az arab országok egyre szorosabb együttműködésről tettek tanúbizonyságot – az aggasztó fejlemény a zsidó hadvezetést a hadsereg fejlesztésére, valamint új hadászati terv kidolgozására sarkallta. Az izraeliek a megelőző csapásokra és a meglepetésre alapozták a stratégiájukat, a háborúban nagy szerepet szántak a légierőnek és a hírszerzésnek. A légierő elsődleges feladata a „Galamb” hadművelet keretében az egyiptomi, szíriai és jordániai repülőterek megsemmisítése volt.
1967. június 3-án az izraeli Kneszet megszavazta a „megelőző háború” megindítását. Indokként az Akabai-öbölbeli szabadhajózást és a szír, jordániai, egyiptomi katonai fenyegetés megszüntetését jelölték meg. Június 4-én az izraeli hadsereg befejezte a felvonulást az egyiptomi határra, másnap reggel 7 órakor a légierő megkezdte az egyiptomi repülőterek bombázását.
A háború végére Izrael megszerezte a Golan-fennsíkot, a Sínai-félszigetet, Ciszjordániát és Jeruzsálem óvárosát, mintegy 68,500 km2 –nyi területet. Izrael hadserege minőségi fölényt élvezett az Arab Liga erőivel szemben. A háború alatt nagy szerepet szántak a légierőnek és a hírszerzésnek. Az első órákban a három arab ország közti kapcsolat megszakadt, az arab légvédelmet sikerült megbénítaniuk, csapataikat pedig dezinformálni.