Mózes a kivonulás felé vezető úton – itt a Sófár legújabb száma

A Nyíregyházi Zsidó Hitközség lapjának legfrissebb, márciusi számának természetesen a közelgő zarándokünnep került a fókuszába. Így az újságban Kurucz Ákos tollából több mint két kolumnás cikket olvashatunk a népet Egyiptomból kivezető Mózes prófétáról. 

Mózes mint a zsidó nép legnagyobb prófétája egyben vezetővé is válik. A zsidó történelem egyik legnagyobb hatású eseménye fog következni. A központi esemény előtt állunk, amelynek alakjául őt választotta ki az Örökkévaló – írja Mózes és a Kivonuláshoz vezető útja című, a címoldalon kezdődő cikkében Kurucz Ákos a nyíregyházi Sófár legújabb, márciusi számában. 

Kurucz Ákos cikke a legfrisebb Sófár címoldalán

A szerző szerint Mózes életét három főbb szakaszra lehet bontani: három egység van, amely egymástól markánsan elkülöníthető. Ezek közül az első a prófétaszerepre való felkészülés, a második szakasz maga a prófétaság, a prófétaként való megjelenés és a tíz csapás, a harmadik rész a sivatagi vándorlás, amelynek során negyven éven át vezette a zsidókat a pusztában. A cikkből megtudhatjuk: a vázolt időszak az i. e. 14. század második felére tehető, az Egyiptomból való kivonulás az i.e. 14. század utolsó előtti évtizedében történt, kb. 1314–1313-ban. Mint Kurucz írja, a kutatók csak próbálják megbecsülni az egyiptomi fáraók uralkodásának idejét, a kronológia pontos meghatározása azonban nagy adag becslést is tartalmaz.

A lapban két fontos írással is jelentkezik Orbán Eszter: az egyik a Múló idők örök üzenetei – Az emlékezés eszközei a hágádáillusztrációkban című írás a harmadik oldalon, a másik cikke pedig a Ki a zsidó? Kérdések és válaszok az anyai és apai ági öröklődésről dióhéjban című írás a kilencedik oldalon.

A hágádáillusztrációkról szóló írásban ezt olvassuk: a hágádá legrégebbi, ma ismert példánya a 10. századra datálható, Szaadja Gáon imakönyvének részét képezi. Önálló könyvként a 13-14. századtól terjedt el, s mivel tipikusan otthoni, s nem tanházi vagy zsinagógai használatban lévő könyvecskéről van szó, igyekeztek azt minél érdekesebben, izgalmasabban illusztrálni. 

S hogy ki számít zsidónak? A témát körüljáró cikkében Orbán Eszter azt írja: a kérdés az aktualitását sosem veszíti el, ám a rá adott válasz már eltérő annak függvényében, hogy honnan, kitől és a történelem melyik szakaszában érkezett, érkezik. A Sófárban közölt írás az öröklődés területére fókuszál, aminek állandó időszerűségét a zsidóságban ősidők óta meglévő, de intenzitásában változó vegyes házasságok jelenléte, valamint a szekuláris tényezők felerősödése is adja.

A nyíregyházi zsidóság történetéről Kertész Gábor közöl adalékokat a Honnan jöttünk, hová tartunk? című írásában a nyolcadik oldalon, és folytatódik Praznovszky Mihály irodalomtörténész sorozata Mikszáth Kálmán életművének a zsidósággal kapcsolatos vonásairól. A lap utolsó oldalán ezúttal nem irodalmi, hanem humorista arcképet olvashatnak Kellér Dezsőre emlékezve Kácsor Zsolt írásában.

(Címlapkép: illusztráció az Orbán Eszter cikkében említett, ún. madárfejű hágádából)