„A lélek fénye” – Ghitta Carell portréi

Forrás: Hír3

Különleges fotókiállítással nyitja a nyarat a Magyar Nemzeti Múzeum: a saját korában a portréfotózás és a retusálás nagymesterének tartott magyar származású Ghitta Carell portréi első alkalommal láthatóak Magyarországon.

l__lekf__nyei.jpg"A lélek fénye" című tárlat a hazánkban kevéssé ismert magyar származású portréfotósnak, Ghitta Carellnek állít emléket, akinek műtermében a 20. század derekán királyok, királynők, arisztokraták, diplomaták és művészek álltak sorba, hogy elkészíttessék vele portréjukat.

Ghitta Carell (Klein Gitta) 1899. szeptember 22-én született Magyarországon, egy szatmári zsidó családban, Klein Ignác és Sonnenberg Lotty lányaként. Budapesten tanult fényképezni, látogatta Székely Aladár műhelyét, akinek a magyar kultúra elitjéről készült portréi egy életre meghatározták fotózási stílusát, és később Bécsben, majd Lipcsében képezte magát.

1924 nyarán látogatóba utazott Firenzébe Vedres Márk szobrászhoz, akinek fiesole-i Angyallak nevű villájától nem messze bérelt szobát, és karrierjét is ennek köszönhette. A panzió bejáratánál ugyanis találkozott a tulajdonos kisfiával, Ferdinánddal, akiről fotót készített. Ez a kép az ifjúsági mozgalom plakátjaként egész Olaszország területén ismerté vált és Carellnek azonnal hírnevet szerzett. Firenzei műtermében tömegesen fordultak meg írók, zeneszerzők, művészek, ugyanúgy, mint az olasz társadalom krémje.

Rövid időt Milánóban töltött, ahol a pénzügyi világ fontos személyiségeit fotózta, majd ezt követően Rómába költözött, hogy a fővárosban nyisson műtermet. Felvett egy olasz titkárnőt és két magyar lányt asszisztensnek. Időpontot kapni Carellnél ekkor már csak hosszas várakozás után lehetett. Mindenki elkészíttette vele a portréját, aki Rómában megfordult, királyok, királynők, hercegnők, pápák, kardinálisok, nagykövetek, színészek, írók, zeneszerzők, művészek.

Az 1938-as faji törvények őt is érintették. A műtermében megforduló politikai vezetők látogatását szakmailag megtisztelőnek érezte, ugyanakkor rettegett klienseitől, mert az életével játszott. Külföldi és zsidó lévén Carell nem engedhette meg magának, hogy nyilvánosan hangot adjon véleményének, de a titkos rendőrség aktái szerint aktívan kritizálta a diktatúrát és az olasz politikát. A háború éveire visszavonult.

1950-ben az angol királyi családról készített képeket; ugyanezen év nyarán nagysikerű kiállítása nyílt Rómában, és 1959-ben megkapta az olasz állampolgárságot.

Carell nem tartott lépést a technika fejlődésével, Olaszország pedig a dolce vita és a paparazzik korát élte, ami az általa képviselt művészet pontos ellentéte volt. Egyik utolsó interjújában nyilatkozta: "Már régen nem dolgozok, nagyon régen. Nem tudok dolgozni. Manapság az embereknek már nincs lelkük. Én viszont csak a lelket tudom fényképezni."

Egyik utolsó nagy munkájaként készítette el XXIII. János Pápa portréját. A találkozás nagyon mély hatással volt rá. Magába fordulva kereste élete értelmét, önmagát. Carell mindenét eladta, művészi hagyatékát, körülbelül ötvenezer negatívot az olasz Ferrania cég vásárolt meg tőle.

1969-ben végleg elhagyta Olaszországot. Izraelbe költözött, Haifában élt rokonai és barátai között. Egy kibucban halt meg 1972. február 12-én.

A művésznő hagyatékát ma a milánói 3M Alapítvány (Fondazione 3M) őrzi, a portrék mellett a szintén milánói székhelyű Ando Gilardi Nemzeti Történelmi Fényképtár (Fototeca Storica Nazionale Ando Gilardi) jóvoltából kiállításra kerül az általuk őrzött néhány fennmaradt Carell által retusált üveglemez-negatív egyike is. Ghitta Carell életművéről most először könyvalakban is megjelenik egy átfogó munka a Méry Ratio kiadó gondozásában.

"A lélek fénye" - Ghitta Carell címmel 2011. május 21. és június 26. között látogatható kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum és a Genfi Magyar Tiszteletbeli Főkonzulátus közös együttműködésében valósul meg.