Egy olyan nyári táborban játszódik, ahol a producer szülei összejöttek,
olyanban, mint a mai amerikai mintát honosítva összetéveszthetetlenül magyarrá
vált Szarvasunk.
Két barátnő, egy sikeres, egy sikertelen, kínlódó, helyét kereső,
visszamegy a maguk régi szarvasi táborába a gyerekekkel foglalkozni, akik, hát
akik rosszak. És bajt kevernek feszt. És a két nőnek rengeteg baja lesz
egymással is, aztán meg kibékülnek és megoldják, a baj elhárul és minden rendbe
fog jönni és a kis rosszcsontok jók lesznek és megszeretjük őket, egymást,
mindenki mindenkit és közben van a zsidó nyári tábor, amelyben felnő a
kontinens zsidó gyereklakossága, ahol szerelmek szövődnek, nagy barátságok és
amely aztán örökre összekapcsol nemzedékeket, mint itt Szarvas, a legsikeresebb
zsidó közösségszervezési projekt.
A színészek mind zsidók, szinte, a stáb zsidó, miközben nem kell minden
zsidó filmben mindenkinek annak lennie, jó, ha látják belülről, amit csinálnak,
a zsidó közösség sokféleségét megjelenítik, egészen az iráni, vagyis perzsa
zsidó eredetű Dan Ahdoot-ig, akit Anoush-ként szerethetnek a csodálatos
netflixes sorozat, a Cobra Kai rajongói.
Az, hogy azonos etnikumú, identitású legyél azzal, akit játszol,
előírásként csacsiság, lehetőségként érdekes. A főszereplők egyike, Sarah
Podemski a másik ilyen kísérlet, A rezervátum kutyái című Disney+ sorozatban is
szerepel, amely az indián őslakosok életének bemutatása az ő saját szemükkel,
bűnügyiből másféle, felnövési történetté válva.
Azt lehet remélni, hogy a „Szarvasos-felnövéses”, útkereső mozi
Magyarországra is eljut majd. A mi Szarvasunk mintaképeit, valami Amerikát,
valami zsidót onnan mi is érteni fogunk belőle. Várjuk.