Rubin Eszter: A nagy zsidó nagymama projekt (1.rész)

Ha az előre elkészített és mikrohullámú sütőben melegíthető ételek jelentették az 1990-es évek újdonságát, akkor a mai kor jelszava egyértelműen a vissza az alapokhoz.

A zsidó huszonévesek Amerikában, és a világ minden részén feltűrik az ingujjukat, és beállnak nagyszüleik mellé a konyhába, hogy megtanulják elkészíteni azokat az ételeket, amelyeken a bubbéik és zéjdéik felnőttek – sok esetben olyan recepteket, amelyeket még az óhazából vittek magukkal. A főzés közben pedig megismerik azoknak az ételeknek a történetét is, amelyek generációkon át fenntartották családjukat.

Természetesen nem újdonság, hogy az emberek a nagyszüleikhez fordulnak recept tanácsért , és egy-egy családi recept számtalan szakácskönyv lapjain megbújva is fellelhető. Ám több új, zsidó közösségi recept projekt valami mást kínál – mondja Roberta Saltzman zsidó könyvtáros és szakácskönyv-gyűjtő. Ezek a kezdeményezések hasonló témájú recept dokumentációkat kapcsolnak össze, és a zsidó családi receptekhez fűződő történeteket az online térben teszik elérhetővé.

A Beyond Bubbie, ezek közül egy izgalmas projekt volt a 2010-es évek elején, amely interaktív közösségi szakácskönyvként és a receptekhez kapcsolódó történetek és emlékek megosztásának helyeként határozta meg magát. 

Bárki beküldhetett egy receptet a hozzá tartozó történettel együtt,

A mi értelmezésünkben az tesz valakit bubbévé, hogy mennyi szeretetet tett ezekbe az ételekbe, és milyen emlékek születtek körülöttük – írták a honlapon.

A weboldal mellett a projektnek közösségi dimenziója is volt. A Reboot – zsidó szervezet, amely finanszírozta a kezdeményezést – workshopokat és eseményeket szervezett, hogy az embereket étel és történetek segítségével hozza össze.

David Sax gasztroújságíró, a projekt egyik szellemi atyja szerint ezekben a kezdeményezésekben nem elsősorban a receptek a lényegesek. Egy receptet a történet tesz igazán érdekessé – mondta. Minden bubbének van kuglija, de ha a te nagymamád Sanghajban nőtt fel, az enyém pedig Berlinben a holokauszt előtt, akkor egészen más tapasztalatok állnak az ételeik mögött.

Ahogyan maguk a receptek, ezek a projektek is átlépik az országhatárokat. 

Rebecca Lessard, Claudia Itzkowich, Myrite Rotstein és Sarah Cohen-Fournier 2011-ben egy rövid videó kapcsán kerültek kapcsolatba egymással, amelyben Lessard szír származású nagymamája megtanítja neki a mehshi kusa (töltött cukkini) elkészítését. Ez a videó végül a Roots and Recipes  megszületéséhez vezetett – egy, a Beyond Bubbie-hez hasonló projekthez, amely a montreali zsidó közösség sokszínűségére fókuszált.

Montreal ideális közeg egy olyan kezdeményezés számára, amely a zsidó élet multikulturalizmusát kívánja megünnepelni. A Roots and Recipes az angol és francia anyanyelvűeket, az askenáziakat és a szefárdokat, az új bevándorlókat és azokat is képviseli, akik generációk óta Kanadában élnek.

Gail Reimer, a Jewish Women’s Archive alapító igazgatója szerint a zsidó kultúra szorosan összefonódik az étellel, és ezek a projektek pontosan erre a mély kapcsolatra tapintanak rá. Ez egy kitüntetett módja annak, hogy azt mondjuk, a hagyományhoz tartozom és képes vagyok a magamévá tenni – mondta. Az étel erre kiváló eszköz.

Minden generáció küzd a zsidó identitás kérdésével. Nyilvánvaló, hogy a mi generációnkban erős a vágy a múlthoz való visszakapcsolódásra, ugyanakkor arra is, hogy ezt összekössük a jövővel.

Ez a gondolat szinte védjegyévé vált a kortárs zsidó gasztronómiai trendeknek.

De miért maradt ki egy generáció? 

Barbara Haber, a Harvard Egyetemhez tartozó Radcliffe Schlesinger Könyvtár – amely jelentős szakácskönyv-gyűjteménnyel rendelkezik – korábbi könyvkurátora szerint a válasz egyszerű. A feminizmus csúcskorszakában a főzést és az ételt egyszerűen jelentéktelen dolognak tekintették. Volt egy női generáció, amely tudatosan kihagyta a főzést, mert sokkal inkább a munkaerőpiaci érvényesülés érdekelte – ennek következtében a millenniál generációnak már nem igazán adták át az otthoni főzés hagyományait.

A nagymamák számára viszont az étel és a főzés sok esetben identitásuk és mindennapi életük szerves része volt.

Gyakran olyan generációkból jönnek, ahol nem mindig kérdezték meg a véleményüket. De a konyhájuk biztonságában azok a nők is megnyílnak, akik egy formális interjúhelyzetben nehezen mesélnének az életükről, így az étel egyfajta kaput nyit a történeteikhez.

Sok esetben a millenniálok nagyszülei az utolsók, akik még az óhazából vándoroltak ki Amerikába, így ezeknek a történeteknek a megőrzése sürgető, mert ez a generáció sajnos már eltűnőben van.

Természetesen nem pusztán a receptek, a mértékegységek, a készítési módok legpontosabb megőrzése és átadása a legfontosabb. Hiszen tudjuk, hogy az ételek sokkal inkább a korabeli Kelet-Európa mindennapjait őrzik és idézik fel, így ezek a történetek még mindig mindennél többet mondanak el az évszázados zsidó tapasztalatról.

Ez az írás Anne Cohen cikke alapján készült / Forward.com
Címlapképünk forrása: Roots & Recipes Facebook-oldal