Mit rejt a legendás zsidómentő futballedző, Tóth Potya István hagyatéka?

2020. Április 12. / 17:01


Mit rejt a legendás zsidómentő futballedző, Tóth Potya István hagyatéka?

Szerző: Kácsor Zsolt

A Ferencvárosi Torna Club (FTC) kiemelten fontosnak tartja Tóth Potya István (1891-1945) emlékének ápolását, aki a vészkorszakban több száz zsidót mentett meg a haláltól. A vele kapcsolatos kultusz erősítéséről és állomásairól beszélgettünk Tobak Csabával, a Fradi Múzeum vezetőjével.


A közelmúltban számoltunk be róla, hogy Budapest Főváros Levéltára és a Ferencvárosi Torna Club (FTC) közös kiadásában megjelent a Tóth Potya István edzésnaplói (1925-1930) című kötet, amely a legendás futballista és edző különleges feljegyzéseit tartalmazza. Tóth Potya István (1891-1945) a vészkorszakban több száz zsidót mentett meg a haláltól üldözöttek sokaságát bújtatva, ő maga azonban nem élte túl a világégést. A nemzetközi hírű sportszakembert  1944-végén elfogták, felelősségre vonták az üldözöttek megmentése miatt, és 1945 januárjában a nyilasok kivégezték.

Emlékének megőrzésére az FTC nagy gondot fordít: a klub korábban időszaki kiállítást rendezett, majd a Mazsihisszel közösen megemlékezést is szervezett a tiszteletére, továbbá a Fradi Tóth Potyának állított emléket egyfelől az FTC-MVM Sportközpontban, ahol az egyik edzőpályát nevezték el a zsidómentő hősról, másfelől a Groupama Aréna egyik skyboxa is az ő nevét viseli. Kultuszának ébren tartását szolgálja az edzőnaplóiból kiadott, a bevezetőben említett kötet, amelyet Rácz Attila szerkesztett. A könyvben tanulmány olvasható Tobak Csabától, aki 2013 óta vezeti a Fradi múzeumot. A szakembert a nem mindennapi kötet kapcsán többek között arról kérdeztük, hogy az FTC miért tartja fontosnak Tóth Potya István kultuszának ápolását. 

potya.jpgA kötetbemutató résztvevői, jobb szélen az első Tobak Csaba (Fotó: Fradi.hu)

– Mikor ismerkedett meg Tóth Potya István alakjával és emlékezetével?

– Mióta az eszemet tudom, aktív Ferencváros-szurkoló vagyok, szóval mindig is élénken érdekelt az FTC történelme, a legnagyobb Fradi-történésznek számító Nagy Béla könyvein nőttem föl, számomra tehát Tóth Potya István személye már régóta megkerülhetetlen. A csapat az ő vezetése alatt a világ egyik legjobb klubja volt, és a Ferencváros történetének aranyozott lapjaira kívánkozik az a korszak, amikor ő edzette a klub játékosait. Ilyen előzmények ismeretében nagyon korán tisztában voltam vele, hogy mit jelent Tóth Potya István alakja az FTC történetében.

– Azt látom, hogy az FTC-nél az utóbbi években fölerősödött Tóth Potya István kultusza. Mi lehet az oka annak, hogy e legendás szakember alakja korábban nem jelent meg ennyire karakteresen?

– Erre ne tőlem várja a választ, nem tudom, hogy a múltban miért nem foglalkoztak eleget Tóth Potya Istvánnal, s miért nem irányult nagyobb figyelem az ő edzői és embermentői tevékenységére. Az viszont tény, hogy 2011 óta, mióta Kubatov Gábor az FTC elnöke, kiemelten fontosnak tartja ő is és a klub is, hogy ápoljuk a hagyományokat, méltón megemlékezzünk a hőseinkről, élesebben fókuszáljunk mindazon eredményekre és személyiségekre, amikre és akikre méltán lehetünk büszkék. Kubatov Gábor meghirdette a programjában, hogy a közvélemény, a társadalmi nyilvánosság előtt is hangsúlyosabban jelenítsük meg az FTC egykori legendás alakjait, páratlan személyiségeit. A feladatra 2013-ban megtalált engem is a klubmúzeumunk vezetőjeként, elindulhatott a közös munka az FTC hagyományainak minél professzionálisabb ápolására, a múlt értekeinek minél szélesebb körű bemutatására. Ebben a munkában a klub több szervezeti egysége, a jogi, a gazdasági, a média és a marketing például szintén részt vesz természetesen, segítjük egymást. A legjobbkor jött, hogy 2014-ben megépült a Groupama Aréna, s  ez a létesítmény már biztos alapot teremtett egy különleges sportgyűjtemény bemutatására. Bejöttek hozzánk egykori sportolók, családtagok, magánszemélyek, és becses sportrelikviákat – régi FTC-részvényeket, pótolhatatlan olimpiai aranyérmeket, győzelmi kupákat stb. – adtak át nekünk annak reményében, hogy ezek a kincsek az új arénában lesznek a legjobb helyen. Ez nem valósulhatott volna meg azon bizalmi tőke nélkül, amivel az emberek megtiszteltek minket.

– Így került önökhöz Tóth Potya edzésnaplója is?

– Igen, teljesen véletlenül, nem is számítottunk rá. 2016-ban megkeresett egy úr azzal, hogy nála vannak az edzésnaplók, és amikor a kezünkbe vettük, azonnal felcsillant a szemünk, mert tudtuk, hogy rendkívül különleges kortörténeti és személyes dokumentumról van szó, amelyet kötelességünk a nyilvánosság elé tárni. A stadion névadója anyagi segítséget nyújtott a naplók megszerzéséhez, Budapest Főváros Levéltára segítségével pedig digitalizáltuk az anyagot, s kezdettől fogva tudtuk, hogy ebből egyszer könyv lesz.

– Van összehasonlítási alap azzal kapcsolatban, hogy az adott korszakban, vagyis az 1920-as években elhelyezve mitől különlegesek ezek az edzésnaplók? Maradtak fönn más edzőktől is hasonló anyagok, amelyekkel Tóth Potya István munkája összevethető?

– Az a helyzet, hogy a maga nemében páratlan műről van szó, hiszen tudomásunk szerint a magyar futballtörténelemben ez az első professzionális edzésnapló, és Tóth Potya lényegében megelőzte vele a saját korát. A magyar labdarúgás 1926-ban vált professzionálissá, egészen addig amatőr keretek között működött, azaz Tóth Potya volt a profi FTC első hivatalos edzője. Senki nem mondta neki, hogy vezessen edzésnaplót, de mivel alapos és maximalista ember volt, ő maga jött rá arra, hogy feljegyzéseket kell készítenie a csapat tevékenységéről. A korát messze megelőzte nem csak az edzésnapló vezetésében, hanem az edzéstervben is, erre példaként hadd mondjam el, hogy a felkészülésben ő vezette be a téli alapozást, a bemelegítést, a tornatermi gyakorlatokat és az időre való futást. Ezek ma olyannyira általánosak, hogy eszünkbe sem jut: valakinek mindezt ki kellett találnia és meg kellett honosítania. Az új edzésmódszernek köszönhetően az FTC messze lehagyta a teljes magyar mezőnyt és nemzetközi kupákat nyert.

– A könyvet csak 300 példányban adták ki, aminek az lehet az oka, hogy igen míves kiállítású, magas színvonalú kiadványról van szó. Tervezik kiadni olcsóbb kivitelben és nagyobb példányszámban is?

– Ha jelentős olvasói igényt tapasztalunk, akkor elképzelhető az utánnyomás. Azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb könyvet vesznek a kezükbe az emberek, így a digitális szemlélet térhódítása miatt kiadtuk az anyagot adathordozón is, hogy számítógépen is hozzáférhető legyen, ha valakinek úgy jobban tetszik.

– Van elképzelésük arról, hogy mi lesz a Tóth Potya István kultusz ápolásának következő állomása?

– Vele kapcsolatban most két projekten dolgozunk. Egyrészt Nagy Ákossal, a Mazsihisz kabinetvezetőjével és Tóth Potya István unokájával közösen azon vagyunk, hogy az izraeli Jad Vasem intézetben is megörökítsék a mi hősünk nevét. A másik elképzelés, hogy a levéltárral együttműködve digitalizáljuk Tóth Potya Istvánnak az olaszországi edzői tevékenysége alatt született leveleit. Ez a levelezése olyan, mint valami varázsláda: ha egyszer megnyílik, csodás dolgok kerülhetnek elő belőle.   

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek