Ma este köszönt be Tu Be Áv, a zsidó Valentin-nap

Ma este köszönt be Tu Be Áv (Áv hó 15. napjának) ünnepe, a zsidó Valentin Nap. A Talmud szerint ez a szép nyárközepi nap volt valamikor az egyik legnagyobb ünnep Izraelben. Arra, jól tudjuk, már a Biblia legelején rájön Isten (erre jön rá legelőször a Teremtés után), hogy „nem jó az embernek egyedül”. Többek között ezért is lett a zsidóság közösségi vallás.

„És mondta az Úristen: nem jó az embernek egyedül, szerzek neki hozzá illő társat ”.

Ezért gondolja azt a Talmud, hogy – bár Isten képmására lettünk teremtve – Isten elsősorban nem bennünk, hanem közöttünk van, az egymás iránti szerelmünkben. „Ha a férj és a feleség megérdemlik, akkor Isten jelen van az egyesülésükben”- hangzik a merész talmudi mondat. Akkor érdemeljük meg, ha viszonyuk feltétlen és minden uralkodásvágytól mentesen kölcsönös. Áv hónap 15. napja emlékeztető: nincs ingyen köztünk az Isteni jelenlét, ki kell érdemelni. Az ünnep lényege, akárcsak a szerelemé, az, hogy jelenné, élővé teszi a múltat.

Ahogy minden szédereste megismétlődik a kivonulás Egyiptomból, úgy Tu Be Ávkor vissza kell térni a szerelem kezdetéhez, az eredeti szenvedélyhez. Hogy ne járjunk úgy, mint a nagy zsidó író, Szép Ernő hőse, aki végül arra eszmél, hogy „Boldog voltam, csak nem vettem észre”.

És ha épp most nincs mit észrevenni, akkor is fejben tarthatjuk, hogy az Örökkévaló Isten tudja, hogy nem jó egyedül lennünk, tudja és érdekli és intézkedik, mint a Teremtés kezdetén.

Szeressük nagyon egymást, mert nagy micva, Istennek tetsző dolog boldognak lenni és nem jó az embernek egyedül.

Boldog ünnepet, boldog zsidó Valentin-napot.