Harminc év, nagyon csodálatos éveket töltöttünk együtt a zenekarral, nem csak remek muzsikusok, hanem egy nagy család, ami szeretetre épül. Ha közösen felmegyünk a színpadra, akkor örülünk annak, hogy együtt vagyunk, nem dolgozunk a színpadon, hanem játszunk.
A klezmerzene nekem az életem, az évek során kerestem önmagamat.
Az a fontos, hogy végül az évek folyamán ráéreztem arra, hogy mi az, ami számomra a legfontosabb zeneileg és melyik az a műfaj, ami közel áll hozzám. Egy nagyon fontos tényező, hogy Kárpátalján születettem Munkácson, ha nem ott születek és nem éltem volna meg sok-sok mindent, amit aztán a zenében feltudtam használni, akkor ezeket a számokat biztosan nem tudtam volna megírni.
(...)
Az a hatalmas nagy sikerszéria, amit elértünk itthon és szerte a világon számomra egy hatalmas elégtétel, hogy sikerült saját magamat megtalálni és ezáltal sok-sok örömöt adni a közönségnek.