Itthon
kevesen ismerik a nevét, Japánban viszont a modern kor egyik hőseként emlegetik.
Egy zsidó bankárról van szó, Jacob Schiffről, aki kulcsszerepet játszott a
világtörténelem alakításában a XX. század elején. A németországi Frankfurtban
1847-ben zsidó családban született Schiff az amerikai történelem egyik
legbefolyásosabb pénzemberévé vált, öröksége azonban messze túlmutat a pénzügyi
világon.
Szülei
egy előkelő, askenázi zsidó rabbi családok tagjai voltak, akik származásukat
egészen a XIV. századi rabbikig vezették vissza. Schiff az amerikai
polgárháború után, 1865-ben érkezett meg az Egyesült Államokba. Családja
generációk óta a pénzügyi szektorban tevékenykedett, így nem meglepő, hogy maga
Schiff is a zsidó közösség kiemelkedő alakjává vált. New Yorkban telepedett le, és csatlakozott a
Kuhn, Loeb & Co. bankházhoz, ahol világhírű pénzemberként vált ismertté.
A
később csak „Schiff-korszaknak” nevezett időszakban Jacob Schiffnek meg kellett
küzdenie a kor egyre égetőbb kérdéseivel is, amik a zsidó közösséget
érintették. Ide tartozik az oroszországi zsidók helyzete, az amerikai és
nemzetközi antiszemitizmus megerősödése, a zsidó bevándorlók megsegítése és a
cionizmus térnyerése. Schiff zsidó
identitása iránti elkötelezettsége kiterjedt társadalmi munkájában tükröződött,
támogatta a zsidó oktatást, a bevándorlók integrációját és a kelet európai
üldöztetések áldozatait.
Abban
az időben Oroszország hírhedt volt antiszemita politikájáról, beleértve a
zsidók széles körű üldözését, amelyet a brutális pogromok példáznak. Schiff,
akit felháborított a zsidó közösséggel szembeni embertelenség, kereste a
módját, hogy ellensúlyozza az orosz agressziót.
Ebben
az időben Japánnak égető szüksége volt pénzügyi támogatásra, hogy fenntarthassa
katonai állásait, amik veszélybe kerültek az elapadó források miatt. Schiff
felismerte a lehetőséget, miként tudja egyidejűleg segíteni Japánt és gyengíteni
Oroszországot, így a Kuhn, Loeb & Co. révén egy 200 millió dolláros
hitelsorozatot szervezett. Ez az orosz-japán háború (1904-1905) folyamán
történő támogatás döntő szerepet játszott abban, hogy Japán folytatni tudta
katonai műveleteit, és végül győztesen kerüljön ki belőle.
Schiff
1904 áprilisában Párizsban találkozott Takahashi Korekiyóval, a Japán jegybank
alelnökével. Schiff beleegyezett abba, hogy 200 millió dollár kölcsönt nyújt a
Japán Birodalomnak – az összeg 2023-ban 5,3 milliárd dollárnak felelt meg. Ez a
kölcsön volt a japán kötvények első jelentős tranzakciója a Wall Streeten, és
Japán háborús erőfeszítéseihez szükséges források hozzávetőleg felét
biztosította. Az orosz-japán háború a modern történelem egyik kulcsfontosságú
eseményévé vált, hiszen először fordult elő, hogy egy ázsiai hatalom legyőzött
egy európai birodalmat.
Schiff
támogatása mélyreható következményekkel járt, ugyanis Japán győzelme nemcsak a
kelet-ázsiai hatalmi egyensúlyt mozdította el, hanem felbátorította a
nacionalista mozgalmakat szerte Ázsiában, és kihívást jelentett a nyugati
gyarmati uralom számára. Oroszországnak a vereség jelentős csapást jelentett,
és hozzájárult ahhoz a belső feszültséghez, amely végül az 1917-es orosz
forradalomhoz vezetett.
Schiff
tetteit a japán kormány széles körben elismerte és nagyra értékelte. 1905-ben
megkapta a Szent Kincsrendet, Japán legmagasabb polgári kitüntetését, ami ritka
kitüntetés volt egy nem japán személy számára. Jacob Schiff döntése nem pusztán
pénzügyi számítás volt, hanem erkölcsi állásfoglalás az elnyomás ellen, az
igazságosság mellett.
Az
orosz-japán háborúban való részvétele mellett Schiff részt vett az amerikai
vasúthálózat bővítésében is, valamint számos más
nemzetnek finanszírozott kölcsönöket – beleértve a központi hatalmakat is. Az
első világháború alatt Schiff sürgette Woodrow Wilson amerikai elnököt és más
szövetséges államférfiakat, hogy a lehető leggyorsabban fejezzék be a háborút, akár
a szövetségesek győzelme nélkül is, hiszen féltette Németországban maradt
családja életét. Kölcsönöket szervezett Franciaországnak és más nemzeteknek
humanitárius célokra, és felszólalt a tengeralattjáró-háború ellen.
Mivel
a cári rezsim elnyomta a zsidó népet, Schiff megtiltotta, hogy a hiteleiből
származó pénzeszközök az Orosz Birodalomba kerüljenek. Amikor a cárt 1917-ben
megbuktatták, Schiff úgy gondolta, hogy az oroszországi zsidók elnyomása véget
ér, és hivatalosan is felszámolta cégén belül az Oroszországnak nyújtott
hitelek akadályait.
A
reformjudaizmus gyakorlójaként Schiff a politikai, szekuláris cionizmust
támogatta. Annak ellenére, hogy nem értett teljesen egyet Theodor Herzl
elképzeléseivel, és valójában abban a hitben volt, hogy a cionizmus az
amerikaiakban megkérdőjelezi lojalitását, számos izraeli zsidó projektnek
adományozott, köztük a Haifai Műszaki Intézetnek. Ahogy a kelet-európai zsidók
helyzete egyre súlyosabbá vált, az orosz forradalom és az azt követő orosz
polgárháború, valamint az ukrajnai pogromok hatására Schiff jelentős mértékben
hozzájárult a cionista erőfeszítésekhez. Sőt felajánlotta, hogy csatlakozik a
cionista szervezethez, feltéve, hogy közzétehet egy általa készített
nyilatkozatot. Ezt az ajánlatot elutasították, ezért hivatalosan soha nem
csatlakozott a cionista táborhoz.
Zucker-Kertész Lilla írása
.jpg)
