Minden lány életében eljön a pont, amikor belecsöppen a saját tündérmeséjébe, megérkezik a
herceg fehér lovon és az élete fenekestül felfordul. Kezdődnek a készületek, a
család kicsattanóan boldog. A mindennapok ebben az időben nem is szólnak másról
csak, hogy fehér legyen a szalvéta, vagy rózsaszín, és hogy hányan szeretik
jobban a töltöttkáposztát a marhapörköltnél. Az alapok mindenhol ugyanazok:
zene, virágok, dekoráció, kinek mi a szíve vágya.
Az én
történetem sem alakult másképp: tündérmese egy nagy csipet jiddiskájttal fűszerezve.
De mit is jelent ez a bizonyos „jiddiskájt”?
Engedjétek
meg, hogy elmeséljem nektek a zsidó esküvők szervezésének csínját-bínját a
saját tapasztalataimon keresztül szemlélve.
Kezdjük
az előkészületekkel:
A
legelső lépés az, hogy választunk egy rabbit. Ő fog nekünk mindenben
segíteni, amennyiben nem vagyunk teljesen tisztában a vallási előírásokkal kapcsolatban.
Érdemes minél hamarabb döntést hozni ebben a kérdésben, hiszen ahány rabbi,
annyi szertartás. A receptúra minden esetben ugyanaz, de a legfontosabb, hogy
meglegyen a harmónia.
Ha van
rabbink, akkor jöhet a helyszín kiválasztása. Gyönyörűek a zsinagógáink,
de a szabadban, a csillagok, vagy a nap kíséretével mégiscsak micve esküvőt
tartani, így érdemes a kültéri helyszínek között is nézelődni.
A következő
lépés a szertartás legfontosabb kellékeinek beszerzése: a fátyol,
mellyel Ősanyánkra, Rebekára emlékezünk a hajadonság szimbólumaként, a hüpe,
másnéven esküvői baldachin: ez alatt zajlik az esküvő, amely az ifjú pár
otthonát szimbolizálja. A drágakő nélküli aranygyűrű, melyet a vőlegény ad a menyasszonynak, a
tökéletes körforgás, az összetartozás és az egyenlőség szimbólumaként. A ketuba,
a házassági szerződés, amely a feleség jogait védi, a bor, amely felett 7
áldást mondanak a párra, és az üvegpohár, amellyel Jeruzsálemi
Szentélyünk lerombolására emlékezünk. Sok kis apróság, melyekből a mese végén meglesz
a kerek egész. Itt máris visszatérhetünk a Jiddiskájt fogalmának megértéséhez.
A
zsidó esküvő egy csodálatos egyvelege a múlt a jelen és a jövő találkozásának,
melyet rabbink esküvői beszédje fog velünk megértetni igazán. Minden szimbólum
egy áldás a jövőre, és egy visszatekintés a múltra, melyet a jelenben, a hüpe
alatt, a jövőbeni Sálom Báisz – békés otthon – ölelésében élhetünk át.
(Folytatjuk)